DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Hasonlóan más előttem szólókhoz, én is egy picit szélesebb kontextusba kívánom helyezni a most előttünk fekvő törvényt, ugyanis azt gondolom, hogy önmagában ez nem vizsgálható. Hál' Istennek még fideszes képviselőtársaim szerint sem, hiszen ők is ezt a módszert alkalmazták.

Kezdeném onnan, hogy önök szép, szisztematikusan lebontották a demokratikus intézményrendszert vagy a hatáskörök megváltoztatásával vagy személyzeti politikával vagy egyéb módon drasztikusan meggyengítették a kormányzati fékek és ellensúlyok rendszerét, és lássuk be: ennek a folyamatnak a része a médiaszabályozás kialakítása is, ami több törvényből több többször módosított törvényből alakult végre olyanná, amilyet most magunk előtt látunk.

Ennek egy része kerülne most módosításra a jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslattal. De sajnos csak egy része. Ugyanis ennek a médiaszabályozásnak a része az is, amiről több képviselőtársam beszélt, ami a lojális Médiatanácsról szól, amelynek tagjai kizárólag a Fidesz által delegált tagok, szól ennek a tanácsnak a széles hatásköréről, szól az összes tőlük függő kinevezett médiavezetőről és a többi és a többi. Erről sajnos viszont az előttünk fekvő törvény nem szól.

Ezek a módosítások legalábbis egy része ezeknek egyszerűen idézőjelbe téve csak antidemokratikus. Más része alkotmányellenes, megint más része pedig a nemzetközi jogot sérti. Ezek a tulajdonságaik a törvényjavaslatoknak illetve azok részeinek már az elfogadáskor jól látszottak.

Puskás Imre képviselőtársam azt mondta, hogy az ellenzék sokkal kedvezőbb helyzetben van, mert döntés után már egyszerűbb látni, hogy mi alkotmányellenes, mi nem. Egyet felejt el, képviselőtársam, hogy az ellenzéki pártok már a törvényjavaslatok elfogadása előtt is elmondták, hogy várhatóan mi lesz alkotmányellenes, mi lesz nemzetközijog-ellenes, és mi az, ami antidemokratikus.

Úgy tűnik, hogy az idő igazolta ezeket az ellenzéki felvetéseket. Mi nem utólag vagyunk okosak, hanem előre megmondtuk ezt önöknek, csak önök a kétharmados lendülettel nem voltak hajlandóak még megfontolni sem az ellenzéki érveket. Az, hogy más rendelkezéseket is bíráltunk, mint amit most az Alkotmánybíróság is tesz - szintén mondja Puskás képviselőtársam -, igen, és ez így is volt helyes. Ugyanis nemcsak azok a rendelkezések bírálandók a mi meglátásunk szerint, amelyek kifejezetten alkotmányellenesek, hanem azokkal a rendelkezésekkel is probléma van, amelyek megintcsak idézőjelbe téve csak antidemokratikusak vagy esetleg csak a nemzetközi jogot sértik, közvetlenül a magyar alkotmányt nem.

(21.40)

És éppen ezért, úgy gondolom, az ellenzéki képviselők nem mennek szembe az alkotmánnyal és az Alkotmánybírósággal, amikor ezeket a kritikáikat megfogalmazzák, hiszen egy törvényjavaslattal nemcsak az lehet a probléma, hogy alkotmányellenes, hanem ezer minden más, többek között az, hogy részét képezi annak a törvényalkotási folyamatnak, amelyik - mint mondtam - Magyarországon a kormányzati fékek és ellensúlyok lebontására törekszik. És sajnos nem kevés sikerrel.

Két év után azonban, hál' istennek, most értünk abba fázisba, hogy önök ezeket a gyalázatos törvényjavaslataikat, illetve most már elfogadott törvényeiket sorra kénytelenek visszavonni. Ha második világháborús hasonlatokkal kívánnánk élni, akkor azt is mondhatnánk, hogy most tanúsítják önök a rugalmas elszakadást a saját törvényeiktől, vagy mondhatnám azt is, hogy természetesen nem megverték önöket, hanem taktikai visszavonulást alkalmaznak. Legalábbis, ha a kormányzati kommunikációt figyeljük, akkor abból mindenképpen ez derül ki. De nézzük meg, hogy a médiát érintő törvényjavaslaton kívül egyébként még mik voltak ezek. Ilyen volt, és talán ezzel kezdődött, az egyházügyi törvény, ahol szintén - hogy a miniszterelnöküket idézzem - kaptak egy baromi nagy sallert az Alkotmánybíróságtól, visszavonni, módosítani kényszerültek a törvényt.

Utána jött a büntető eljárásjogi törvény, amit hál' istennek nem is módosítottak, egyszerűen simán csak alkotmányellenesnek találta a testület.

Aztán a bírósági reformjuk nagy részét kényszerülnek most visszavonni a Velencei Bizottság állásfoglalása, az Európai Bizottság állásfoglalása miatt, és valószínűleg nemcsak ezen részét, hanem a másik részének egy következő nagy részét is kénytelenek lesznek önök visszavonni.

Ugyancsak ebbe a körbe sorolható a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény, ahol megint csak az Európai Bizottság kényszeríti önöket arra, hogy azt a gyalázatos törvényt, amit ott akkor elfogadtak, visszavonni kényszerüljenek, visszakozni kényszerüljenek.

Most itt van előttünk a médiaszabályozás része, amit most az Alkotmánybíróság "követel" önöktől, hogy vonják vissza.

És, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk - és nem is tévedünk nemhogy nagyot, de még kicsit sem -, hogy jön még jó csomó más törvény, ahol ugyanez lesz a helyzet, az Országgyűlés elé olyan törvényeket fognak benyújtani, ami a korábbi szabályozási javaslatukat visszavonja majd.

Bármennyire is törekednek önök arra - és államtitkár úr talán különösen, mindenki más előtt -, hogy bagatellizálni próbálják, azt tudom mondani, hogy sokszor tényleg megmosolyogtató módon ezeket a problémákat, hogy apróbb technikai problémaként magyarázzák a gondokat, nekem őszintén szólva a leggroteszkebb az volt, amikor a kormányzati kommunikációs apparátus a Velencei Bizottság jelentése nyomán benyújtott bírósági törvénycsomagot, melynek következtében tényleg a bírósági reformjuknak legalább a felét-kétharmad részét visszavonni kényszerülnek, azt mondják és azt mondták, úgy kommunikálták, hogy ezek apróbb technikai módosítások. Azok után kommunikálták így, amikor a Velencei Bizottság azt mondta, hogy a reform egészében veszélyezteti az igazságszolgáltatás függetlenségét, és sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot. Ekkor is azt mondták, hogy a lényeg rendben van. Nos, államtitkár úr, körülbelül ennyire igaz, amit ma ön itt a parlamentben elmondott, miszerint itt is a médiaszabályozás kapcsán a lényeg rendben van, csak apróbb módosításokat kell átvezetni a törvényen. És tényleg, megint csak azt mondom, olyan megmosolyogtató kifejezésekkel próbálkozik, hogy alkotmányosan aggályosnak találta az Alkotmánybíróság. Nagyon szeretik ezt a kifejezést, mert ez nem azt jelenti, hogy alkotmányellenes, hanem esetleg valami kis probléma van. Nem, államtitkár úr, alkotmányellenes az a törvényjavaslat, amit maguk elfogadtak, erről van szó! Nem aggályos - alkotmányellenes! Azt gondolom, hogy ezek azok a csúsztatások, amikkel önök próbálják elfedni a problémákat, attól azok viszont még fennállnak és vannak.

De ha már módosítanak - és erről is többen beszéltek képviselőtársaim -, akkor miért nem kezelik az összes problémát együtt? Mandur László képviselőtársam felsorolta azt - viszonylag hosszú ideig tartott, pedig nagyon tényszerű volt -, hogy hol kellene módosítani a törvényt. Pontosan tudható, államtitkár úr, hogy hol kellene még módosítani a törvényt. Valószínűleg kisebb presztízsveszteség lenne a kormány számára is, ha most egyszerre átvezetnék ezeket a módosításokat, de őszintén szólva engem pont nem érdekel a kormány presztízse, teljesen hidegen hagy, ha még egyáltalán Nyugat-Európában van bármi, amit presztízsnek lehet nevezni a kormánnyal összefüggésben. Magyarország, hazánk presztízse viszont annál inkább érdekel engem. Önök tudatosan teszik ki hazánkat annak, hogy a nemzetközi szervezetek sorra marasztalják majd el Magyarországot. Ez be fog következni, önök is jól tudják, államtitkár úr, csakhogy a többi módosítás már kifejezetten hatalmi kérdéseket érintene, és ezért van az valószínűleg, hogy önök elmennek a falig, csak hát, tudja, államtitkár úr, ennek minden bizonnyal az ország fogja majd kárát látni.

És egy gondolatot a nemzetközi bírálatokról. Tudom - és ez megint a kormányzati kommunikációnak egy jól felépített retorikai módszere -, hogy azt próbálják elmagyarázni Magyarország lakosainak, hogy Magyarországot külföldről támadják, és ezért a kormány mindent megtesz, hogy ezeket a támadásokat visszaverje. Én értem, hogy a Jobbikkal egymást túllicitálva próbálják ezt eladni a magyar választópolgároknak, de hát azért a helyzet nem ez, ezt ön is tudja, államtitkár úr. A helyzet az, hogy a nemzetközi szervezetek nem Magyarországot támadják, hanem pontosan a kormány antidemokratikus intézkedéseit. Még egyszer mondom, államtitkár úr, önöket támadják, és nem a magyar embereket, önöket mint kormányt. A magyar embereket akarják megvédeni önöktől és az antidemokratikus rendszerüktől, ez az igazság, államtitkár úr. Ezeknek a szervezeteknek ugyanis egy része éppen azért alakult meg, hogy biztosítsa, szavatolja a demokrácia fennmaradását Európában, illetve Európa határain kívül. Annak megtartása, amit javasolnak ezek a nemzetközi szervezetek, nem azért fontos tehát, mert ez elvárás a részükről, hanem azért, mert ez a magyar emberek érdeke.

Nagyon érdekes, és mondom még egyszer, értem én a kommunikációs szempontot mind a Fidesz részéről, mind a Jobbik részéről, hogy szabadságharcot kívánnak hirdetni, és aztán Magyarországnak senki ne mondja meg külföldről, hogy mit tegyen és mit ne tegyen; ezt én értem. Csak éppen beleszorulnak néha abba a helyzetbe - és itt talán a Jobbiknak érdemes ezeket a mondatokat címezni -, hogy pontosan azokat kérik Magyarországtól a nemzetközi szervezetek, amiket egyébként a parlamenti vitában önök is kértek az adott törvény elfogadása kapcsán. Én emlékszem rá, hogy az igazságszolgáltatási törvény vitájában az álláspontunk nagyjából 80-90 százalékban egyezett meg, mármint az összes ellenzéki párté, semmi mást nem kérnek a nemzetközi szervezetek, mint hogy azt, amit mi is kértünk akkor, azt hajtsa végre Magyarország. Ugyanez a helyzet a média világában: nem azért kell teljesíteni ezeket a feltételeket, mert ők kérik, hanem azért, mert ez nekünk jó, azért, mert mi is ezt akartuk a parlamenti vitában. Úgyhogy én arra kérem önöket, ellenzéki képviselőtársaimat, ne azt nézzék, hogy a javaslat honnan jön, hanem mi a tartalma, sokszor hangoztatták ezt. A kormánypártokat pedig arra kérném, hogy próbálják megóvni Magyarország tekintélyét, próbálják meg, amennyire lehet, visszaállítani a demokratikus intézményrendszert Magyarországon, és úgy gondolom, ennek szerves része a médiaszabályozás úgy együtt, úgy általában, nem ez a törvény, hanem általában.

Éppen ezért, tisztelt államtitkár úr, arra biztatnám önöket, hogy vagy vonják vissza ezt a törvényt, és nyújtsanak be egy egységes szabályozást, amelyik az összes problémát kezeli, vagy pedig addig, ameddig még az Országgyűlés tárgyalja ezt a jogszabályt, ami előttünk fekszik, tegyék mellé a többi problémát orvosló jogszabálytervezetet. Ha ez így lesz, akkor úgy gondolom, hogy legalább a média világában sikerül ismét egy viszonylag demokratikus rendszert létrehoznunk. Amennyiben, államtitkár úr, ez nem így lesz, akkor előre tudható és prognosztizálható, hogy Magyarországot újra és újra el fogják marasztalni külföldről. Ami nagyobb baj ennél, hogy Magyarországon a média világát illetően egy antidemokratikus rendszer marad hatályban, és az Országgyűlés elé bizonyosan ezt a témát egyszer legalább, de valószínűleg többször vissza kell hozni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és a függetlenek soraiból.)

(21.50)

Forrás: parlament.hu