GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Javaslom, hogy Rogán képviselőtársam újabb kommandókat állítson fel. Szükség lesz rá, merthogy az áthárítás, nem áthárítás kérdéskörében lesz tennivalója ezeknek a kommandóknak. Meggyőződésem, hogy nincs olyan adó, amely a végén nem ott csapódik az emberek szintjén.

Ilyen értelemben mondhatnak önök bármit, egyik napról a másikra megváltoztathatnak egy törvénytervezetet akképpen, hogy az adózás alanya most már a szolgáltató és nem az emberek, nem a magánszemélyek, nem fog változni semmi. Ami az elmúlt két évnek az önök által képviselt politikájából visszatükröződik, nem más, az az, hogy minden sarcnak, minden kivetett adónak, legkiváltképp azok az elszenvedői, akiknek lehetőség szerint a legtöbbet kellene segíteni. Nincs cáfolat rá. Szóban lehet mondani, de kézzelfoghatóan nincs cáfolat rá. Bizonyíték viszont ezer van.

Nem fogom elkezdeni ismételgetni, nem tartom szükségszerűnek, meg hát nem akarom, hogy elnök úr azt mondja, hogy ismétlésekbe bocsátkoztam. Éppen ezért csak meghivatkozom. Az, amikor tételesen olyan intézkedéseket hoznak, ami a fogyasztás szintjén, az áfa tekintetében legkiváltképp azokat érinti, akik a megszerzett jövedelmeiknek a legtöbbjét arra kell hogy kényszeredett módon felhasználják, hogy a mindennapi kenyerüket, a megélhetésükhöz szükséges dolgaikat megvegyék, azokat sújtja a forgalmi adó.

Ugyanúgy, ha egészen máshova megyek, idejövök a távközlési adó szintjére, akkor megint azok, akik egyébként elárvult helyzetben vannak, ők lesznek leginkább elszenvedői a történetnek. De úgy látom, önöket ez nem érdekli. Nemhogy nem érdekli, nem is hatja meg. Nem az mozgatja önöket, hogy ahol a szükség nagy, ott segítő kezet nyújtsanak, hanem egyszerűen csak az, hogy hogyan és miképpen lehet filléreket, forintokat, idézőjelbe tetten, behozni a költségvetésbe. Ha már nem tudnak elkobozni megtakarított magán-nyugdíjpénztári összeget, akkor vegyük el ilyen - Vágó képviselőtársam által mondott - aprópénzes formában. Azt gondolom, ez nem jó út.

Ráadásul én szégyenteljesnek tartom azt, ahogyan például ennek az adónak a kivetésével kapcsolatosan itt az éjszaka leple alatt háromnegyed kettőkor beszélünk a dolgokról. Miért nem merik vállalni azt, hogy a tévényilvánosság előtt mondják el az érveiket, szembesítsenek minket, szembesüljenek önök mindazzal, amivel szembesülni kell? Miért kell az éjszaka időszakára behozni ezeket a dolgokat?

Miért gondolják azt, hogy mindenfajta szakmai egyeztetés nélkül, a jogalkotási törvény minimumának a betartása nélkül normális dolog az, ahogyan ezeket a törvényeket áterőszakolják a Parlament falai között? Miért gondolják, hogy ez így rendben van?

Azt gondolják, hogy a választási eredmények kapcsán a parlamenti matematika alapján számított kétharmad mindenre jó? Ideig-óráig igen. Aztán egy idő után változik a helyzet. Ugyanúgy, ahogy a korábbi kormányoknak is bele kellett törődni abba, hogy a változás, az jön, annak nem lehet egy idő után gátat szabni, ugyanúgy önöknek is, az önök kormányzásának is van vége. A kérdés az, hogy mikor. Egy fél év múlva? Egy év múlva? Netán két év múlva? Tovább ne nagyon reménykedjenek.

No de teljesen mindegy, hogy mikor. Nem kellene elkezdeni közösen azon gondolkodni, hogy mondjuk, húsz év kormányzás időszakában, politikai színezettől függetlenül, adott esetben bármilyen színezetű kormányok bármilyen hibákat elkövettek, akkor ne csak a hibák felemlegetéséből álljon a történet, hanem, mondjuk abból, hogy hogyan lehet egy adott típusú probléma megoldása kapcsán az emberek érdekében összekapaszkodni?

Én azt látom, hogy önökben ez a gondolat fel sem vetődik. Nem véletlenszerű, hogy az ellenzéki politikusok részéről is, teljesen mindegy, hogy már kormányzott vagy nem kormányzó korábbi időszakban ellenzéki politikusok részéről inkább a kritikai él fogalmazódik meg. Azért történik ez, mert az elmúlt két esztendő tapasztalása azt hívja életre az emberben, hogy önökben a legkisebb szándék sincs arra, hogy a megoldások irányába menjenek. Csak és abban az irányban haladnak, ami a Fidesz érdekkörébe tartozó logika alapján fogalmazódik meg.

Azt gondolom, hogy ne menjek messze a történettől, hogy amikor a lakossági, akkor, amikor a vállalkozói körök érdekét nem szolgáló intézkedéseket hoznak, akkor az hosszú távon nem hozhat önöknek eredményt. Nem is kívánom, hogy azt hozza, mert az ennek az országnak szerintem nem a javát szüli. Akkor, amikor ellentétesen, kétértelműen beszélnek, nemcsak idehaza és külföldön, külföldön és idehaza, hanem egy adott időszakban akár még idehaza is önmagával ellentétes módon fogalmazzák meg a dolgaikat. Leírják ebben a törvénytervezetben, hogy önök azok, akik a munkára rakódó járulékterheket akarják csökkenteni, s közben az elmúlt két esztendőben azt növelték, leírják azt, amivel ellentétesen cselekedtek.

(1.50)

Azt mondják, hogy a forgalmi típusú adóterheket növelik. Igen, ezt el is hiszem önöknek, mert ezt meg is csinálták. De azt gondolom, minden más, ami arról szól, hogy hol és mit akarnak csökkenteni, azzal szemben homlokegyenesen másként cselekedtek. Úgyhogy azt gondolom, nem jó utat járnak. Ennek a törvénytervezetnek a kapcsán, azt gondolom, az lenne a leghelyesebb, ha egyszerűen visszavonnák. Olyan zavarodott, ellentmondásos törvénytervezet, amely nem tudja, hogy ha az adó alanya a szolgáltató, akkor miért kell 700 forinttal, 2500 forinttal akár a magánszemélyt, akár a nem magánszemélyt érintetten teherrel párosítani. Olyan törvénytervezet kapcsán, amelyben a miniszter szubjektív családi életéhez hozzáillesztett szokások határozzák meg azt, hogy mi az, ami mentességet élvez, egy hónapban 10 perc, talán még Cséfalvay államtitkár úr is elgondolkodik rajta, hogy helyénvaló-e ez a történet... - egy hónapban 10 perc adómentesség. Szóval azt gondolom, annyi ellentmondásosság van ebben a törvénytervezetben, hogy a legegyszerűbb az lenne, ha nem módosítgatni akarnák, hanem visszavonnák.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu