LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, alelnök úr. Legnagyobb sajnálatomra azt kell mondanom a tisztelt előterjesztőknek, hogy azt teszik, ami az orvosi könyvekben is csak viccként szerepel: centinként amputálnak.

Már ki tudja, hányadik módosítása van előttünk a médiatörvénynek, hol így farigcsálják, hol úgy farigcsálják, centinként amputálják, aminek nemcsak az a veszélye, hogy fáj a delikvensnek, fáj az orvosnak, a kormánynak is, mert egy rakás kellemetlenséget vesz a maga nyakába, hanem az is, hogy az alapvető bajt, az alapvető mérgezést, a centinként amputálást nem tudja megoldani.

De hogy kevésbé vérszomjas hasonlatot, talán nőiesebb és háziasszonyibb hasonlatot mondjak: ha egy zoknin annyi lyuk van, hogy már több a lyuk, mint a zokni, akkor értelmes háziasszony két dolgot tehet. A legjobb, hogy eldobja azt a zoknit. De ha valamilyen rejtélyes okból ragaszkodik hozzá, ha valamilyen téveszme folytán azt hiszi, hogy csak ebben szép a lába - a kormány szemlátomást így van az új médiaszabályzással, presztízsokokból ragaszkodik hozzá -, akkor legalább vegye a fáradságot és stoppolja be az összes lyukat. Aminek nincs teteje, az az, hogy kettőt, hármat, négyet így-úgy összefércel, de ettől még a láb kilóg, ettől még a zokni hordhatatlan.

Ki mindenki mutatott már rá ezekre a lyukakra, és hány lyuk van már összesen ezen a hordhatatlanná vált vacak zoknin? Az Alkotmánybíróság, mint tudjuk, rámutatott néhány lyukra: éppen csak a törvény terjedelmét és tartalmát kifogásolta, mást aztán tényleg nem. De az Alkotmánybíróság maga hívta fel a döntésében a figyelmet, hogy nem minden lehetséges és létező panasszal és kifogással foglalkozott. Ők maguk mondták meg, hogy a törvénynek, illetve a problémáknak csak egy részével foglalkoznak. Méghozzá az az Alkotmánybíróság mutatott rá szinte minden lyukra, amely felületet vizsgált egyáltalán, amelyik már ki volt egészítve az új tagokkal, tehát valamilyen elvadult liberálbolsevizmussal ebben az összetételben az Alkotmánybíróság talán mégsem vádolható, és ahova a tekintetük ráesett, azt mind kifogásolták.

De előtte már sok mindenki - nem, nemcsak külföldön, hanem itthon is - kifejtette kifogásait, szinte nincs olyan hazai és persze nemzetközi sajtószervezet, ami különböző lyukakra rá ne mutatott volna. Sőt éppen egy mai hírből tudom, hogy a hatóságnál és a hosszú nevű alapnál dolgozók, sőt a vezetőik sem elégedettek a médiaszabályozással. Akik közelebbről figyelik az eseményeket, azok tudják, hogy a Böröcz-Belénessy meccsnek már sokfajta részeredménye volt. Ahogy látom, a mai napon Böröcz úr állt győzelemre, mert épp most csoportosították át a korábban az MTI-részhez tartozó dolgozók nagyobb részét a hosszú nevű alaphoz - nyilván bosszúból, mert ezek a szerencsétlen dolgozók éppen hogy nagyobb önállóságot akartak a médiaalaptól. Tehát még annak se jó, aki benne van, annak se jó, aki irányítja, az elnök uraknak sem felelt meg, de ehhez sem nyúlunk.

Kár végigmondani - nem is fárasztom önöket ezzel - az összes kifogást, ami itthon és külföldön felmerült, sőt talán az "és" kötőszó felesleges is, mert külföldön csak megerősítették azokat a kifogásokat, amelyek itthon merültek fel. Én azt hiszem, hogy Európa boldogabb országaiban nyugodtan alhattak volna, mondjuk, a Médiatanács összetételétől, ha a saját érdeküket nézik; értünk emeltek szót, értünk szólt a harang. Éppen hogy a hazai médiafogyasztó érdekében tették szóvá ők is, amit a hazai sajtószervezetek és az érintettek is.

Mert felesleges a sort mind elmondani, csak a legutóbbi hetek, napok kifogásoló szerveit idézem. Áprilisban megkapta a kormány az Európai Tanács írásos észrevételeit, amelyek alapkérdésekben kifogásolják a médiatörvények születését és részleteit; erről beszélt előttem Mandur László. Májusban Neelie Kroes, az Európai Bizottság alelnöke, az illetékes biztos felszólította a magyar kormányt, hogy tartsa be az Európai Tanács intelmeit. Szintén májusban az ombudsman a törvény olyan részeit is megkifogásolta az Alkotmánybíróságnál, amellyel az Alkotmánybíróságnak eddig nem volt módja foglalkozni.

Nem említem a Freedom House véleményét, mert éppen előterjesztő-képviselő államtitkár úr azt mondta, hogy ez nem komoly vélemény, de államtitkár úr szavait szeretném idézni - mert csüggtem ajkán szótlanul, illetve most már nem olyan szótlanul -, azt mondta, hogy a Freedom House-t nem vesszük figyelembe, mert az nem komoly, de - mondta államtitkár úr - vannak elfogulatlan, szakmailag megalapozott nemzetközi vélemények, mi ezeket fogjuk használni.

Hát, az a sajnálatos helyzet, hogy a Freedom House számára ugyanaz a büntetés, mint az Európai Tanács számára a dicséret. A Freedom House észrevételeire is fütyültünk, de legalább az Európai Tanács észrevételeit sem vezettük át a most megnyitott törvénybe.

(19.50)

Illetve korrigálnom kell a hitelesség kedvéért, tudok egy nemzetközi partnert, aki elégedett volt a magyar médiaszabályozással. Az történt tudniillik, azt hiszem, még tavaly, hogy az ENSZ emberi jogi tanácsában a kazah nagykövet, a Haza Fénysugara állampárt képviselője azt mondta, hogy kikéri magának, hogy az ő médiaszabályozásukat szidják, mert az hajszálra megegyezik a magyar médiaszabályozással, ami tökéletes. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) Igaza volt. Igaza volt. (Font Sándor: A cenzor reklamál. Különleges helyzet. - Dr. Bárándy Gergely: Ne személyeskedj! A tényeket figyeld! A tényeket figyeld!) De, nyugodtan személyeskedhet. (Nagy zaj.)

Forrás: parlament.hu