NOVÁK ELŐD, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Elnézést kérek, csak azt hittem, hogy még az időjárás-jelentést meghallgathatjuk Pálffy képviselő úrtól, de meglehetősen rövidre fogta mondandóját. Nekem némileg több kritikám van. (Pálffy István: Sok beszédnek sok az alja! - Az elnök csenget.)

Tisztelt Országgyűlés! Megértem, hogy időkeretbe szorították természetesen ezt a vitát. Nem azért, mert mint láthattuk, hogy mondjuk, akár a KDNP-nek vagy a Fidesznek olyan sok mondandója lett volna, hanem amiért éjszakai órákban tárgyalhatjuk ezt tévéközvetítési időn kívül. Arról van szó, hogy ez a téma rendkívül kellemetlen a Fidesz számára. (Pálffy István közbeszól.)

Kellemetlen már azért, mert mintegy az Alkotmánybíróság végakarataként megsemmisítette a médiatörvény bizonyos passzusait. Azért mondom, hogy végakarataként, mert idén január 1-jétől már nemhogy bármely magyar állampolgár nem fordulhat Alkotmánybírósághoz, sőt még mi, országgyűlési képviselők, sőt még maga a Jobbik frakciója sem, hanem még a folyamatban lévő ügyeket is, amelyeket mi, magyar állampolgárok - akár sokat dolgozva rajta - annak tudatában nyújtottunk be akár a médiaalkotmánnyal kapcsolatban, hogy ezt majd valaha érdemben tárgyalni fogja az Alkotmánybíróság, ezeket önök úgy rendelték el, hogy az Alkotmánybíróság mintegy megszüntesse, szemétkosárba hajítsa ezt a folyamatban lévő, emlékeim szerint körülbelül 600 ügyet. Így sok minden nem kerülhetett ma ide ennek a médiatörvény-módosításnak a keretein belül sem, csak amivel az Alkotmánybíróság még a tavalyi év utolsó napjaiban tudott foglalkozni.

Ami az Alkotmánybíróság akaratából levezethető ebben a javaslatban, mert természetesen nem minden erről szól, sokkal inkább ezt fölhasználva, megint a sorok között elképesztő módosításokra is vetemednek, de ami a forrásvédelmet illeti, a Jobbik médiaügyi szakpolitikusaként azt kell mondjam, hogy a pontosítást helyesnek tartom, sőt a törvény még a korábbi formájában is előrelépés volt az azt megelőzőhöz képest.

Miért van erre szükség? Azért, mert oknyomozó újságírás Magyarországon gyakorlatilag nem létezik. Eddig sem nagyon volt, azért ezt mondjuk ki. Ez a média szégyene inkább, bár nyilvánvalóan az önöké is, főleg most, amikor már öncenzúrára is kényszerítik ezekkel a gumiparagrafusokkal a médiumokat. Ahogy a szocializmusban volt, hogy mindenki fogható, ha akarnak, bárkin találnak fogást. Sőt, azt gondolom, hogy az elmúlt évtizedeket is jellemezte, hogy mondjuk, ha az APEH-ot bármely magyar vállalkozásra ráeresztik, fognak találni hibát, mert olyan bonyolult a magyar jogrendszer, hogy nem lehet gyakorlatilag kifogás nélkül egy vállalkozást működtetni. És miért érdekük ugyanennek a médiában való bevezetése is? Azért, mert bárkit fogni tudnak. Egy informális odaszólással, egy telefonnal el tudják intézni, hogy bármilyen hírt levetetnek vagy fordítva: bármit meg tudnak jelentetni, hiszen ha azért a konkrét ügyért nem is lehetne esetleg megbírságolni az adott médiumot, tudnak találni rajta bármilyen más fogást. Ez az a bizonyos öncenzúra, amiről oly sokat beszéltünk.

És ez az, ami miatt oknyomozó újságírás egyre kevésbé van, csak sokkal inkább valamiféle kiszivárogtatás, dosszié-újságírás tulajdonképpen, amikor átadnak egy adott ügyet. Persze, erre szükség is van, különösen akkor, amikor a nyomozó hatóságoktól sem várhatunk ügyet. Hogy mondjuk, az egyik ilyen kiszivárogtatott ügyet említsem: a Kubatov-botrányt, ami a Fidesz egyik belső beszélgetését tartalmazta, amely rendkívül kényes ügy a Fidesz számára. És hát bizony ez az ügy is rávilágít arra, hogy ha a hatóságok már nem járnak el Magyarországon, akkor joggal várjuk legalább a médiumoktól, legalább néhány médiumtól - mint mondjuk, a Kubatov-beszédet nyilvánosságra hozó, legolvasottabb jobboldali hírportáltól, a kuruc.info-tól joggal várjuk -, hogy működhessen nyilvánvalóan, és hasonló hazai oldalak is működhessenek. A forrásvédelmet biztosítani kell, mert ki mer majd ezek után kiszivárogtatni bármit, ha a hatóság bekopogtat a médium ajtaján, és követeli az információforrás felfedését? Akárcsak a nyomozás keretein belül, míg végül magát a bűnöst, adott esetben, mondjuk, Kubatov Gábort vagy a Kubatov-listázásra utasítást adó Fidesz elnökségét nem is fogja végeredményben fenyegetni semmiféle retorzió, holott ilyen szintű jogosulatlan adatkezelés miatt normális esetben már a teljes Fidesz-vezérkar a börtönben ülne, sőt talán már a pártot is föloszlatták volna (Moraj a Fidesz padsoraiban.), ha egy Jobbikról lett volna szó természetesen, ilyen szintű jogsértés esetén.

Visszatérve tehát a kiszivárogtatásra. Az oknyomozó újságírás ha már nem létezik, azt gondolom, jogos ez a fajta forrásvédelem.

(20.10)

Sőt továbbmegyek, a sajtótermékekre vonatkozó jelen javaslat szerinti jogi lazítás megkérdőjelezhető is volna, álláspontom szerint, ha nem csak fideszesekből állna a Médiatanács. A Jobbik programjában ugyanis szerepelt, hogy bizonyos keretekig rájuk is vonatkozzon a szabályozás, és ne kelljen bíróságra rohangálni mindenféle ürüggyel. Tehát a két másik ellenzéki párttól, a szocialistáktól eltérően én azt gondolom, hogy ez igenis indokolt lehet.

Ami fájóbb számunkra, hogy az igazán hangsúlyos ügyek nem kerültek bele ebbe a törvényjavaslatba, mint például a Médiatanács összetétele. Ez számunkra az egyik legfájóbb pont, hiszen a médiát ellenőrző legfontosabb testületben, a Médiatanácsban ma csak a Fidesz delegáltjai ülnek. Bár kétharmaddal kell megválasztani a Médiatanács tagjait, a KDNP lenyelte azt a békát is, hogy a saját delegáltjukat is kiszórták, és ők maguk is szavazatukat adták csak a Fidesz tagjaira. Azt láthatjuk, hogy a KDNP ilyen kényes ügyekben nem lépett fel sajnos, csak a saját javadalmazási ügyükben láttuk őket keménynek, pedig azt gondolom, ebben az ügyben indokolt lett volna, hogy ne teljesüljön ez a választási jelszó. Tulajdonképpen csak ez a választási jelszavuk teljesült, hogy csak a Fidesz, és ez bizony a médiát ellenőrző legfontosabb testületben is megnyilvánult. Ráadásul kilenc évre, kormányokon átívelő hosszúságú mandátummal betonozták be a hatalmukat. Ez az egy motiválta őket.

Nem tartották szükségesnek például a kereskedelmi médiumokat, főleg a televíziókat - a két nagy kereskedelmi televízióra gondolok elsősorban - megrendszabályozni, egyáltalán nem. Nem került most sem napirendre a büntetési tételek szigorítása, sőt az MSZP egyenesen odáig ment, hogy a büntetési tételek csökkentését javasolta. Pedig gondoljunk csak arra, hogy csak a Való Világ húsz törvénysértést követett el az alatt a két hónap alatt, amíg a Médiatanács vizsgálta. Hogyan lehetséges, hogy még mindig képernyőn van ez a műsor is? Nem beszélve arról, hogy mondjuk egy Jobbik-kormány alatt, azt gondolom, maga a televízió is bezárásra kerülne ilyen szintű törvénysértések esetén, ha csak egy műsorban húsz törvénysértés születhet két hónap alatt. Tehát a büntetési tételek szigorítása igenis indokolt lenne, de ezekről a kérdésekről, akárcsak a közmédiumok szerkezetéről ez a törvényjavaslat szintén nem szól. Pedig túlterjeszkedik ez a törvényjavaslat, ahogy mondtam, az Alkotmánybíróság által kritikaként megfogalmazottakon. De egyelőre maradjunk csak az Ab-döntésénél.

A média- és hírközlési biztos posztja eddig is értelmetlen volt, most azt gondolom, hogy még inkább az lesz. A biztos eddig sem sok mindent csinálhatott, egyfajta mediátor volt tulajdonképpen, aki a fogyasztói panaszokat kezelte média- és hírközlési ügyekben. Retorzióval egyáltalán nem élhetett, megpróbálta inkább az ellenérdekelt feleket kibékíteni, és ahol a Médiatanácsnak volt döntéshozatali joga, oda azokat az ügyeket tulajdonképpen továbbította.

Az Alkotmánybíróságnak az volt a baja, hogy ezt túl nagy beavatkozásnak vélte a szektorba, illetve jogosan nem értette, hogy miért nem a Médiatanács csinálja mindezt a média területén. Ezt a kritikát a Jobbik már korábban is megfogalmazta. Ezért most a médiát, mint területet ki is vették a biztos alól, és most már a hírközlési területen sem léphet a méltányolható érdekek sérelme ellen. Így viszont gyakorlatilag már semmi értelme nincs a pozíciónak, és újabb feladatok kerülnek a valószínűsíthetően már így is leterhelt Médiatanácshoz. Tehát valószínűsíthetően oda fog kerülni.

A média- és hírközlési biztost a törvény tehát, hogy úgy fogalmazzak, végérvényesen kiheréli. Eddig se sok haszna volt, ezután gyakorlatilag semmi nem maradt. Én javaslom is, hogy a neve elől vegyük el a "média" jelzőt, hiszen a jövőben a médiával nem foglalkozhat, ezt azért önök is elismerik. Innentől kezdve a neve, azt gondolom, kissé megtévesztő.

Hadd elevenítsek fel végül egy nem régi, néhány hetes hírt, amikor az MTI üzemi tanácsának és a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap üzemi tanácsának elnökei a nyilvánosság előtt tiltakoztak a közmédia átalakítása óta elmúlt másfél év tapasztalatai alapján. Úgy nyilatkoztak, hogy esetükben a közmédiumok összevonása nem vezetett a várt eredményekhez, és ezért tiltakoztak nyilvánosan. A Távirati Irodát és a három közszolgálati csatornát a 2010-ben elfogadott médiacsomaggal gyúrták egy cégbe, az MTVA-ba, erre a cégre szállt át a közmédia szinte teljes vagyona, és az ezerfős leépítés után megtartott dolgozók többsége, 2300 fő is körülbelül. Ennek az évi ráadásul 70 milliárd forintos állami támogatással gazdálkodó szervezetnek, az MTVA-nak a vezetője is 70 milliárd fölött bábáskodhat, az egykori besúgó III/III-as Böröcz István, azt gondolom, szégyenszemre. Nos mindesetre, hogy az MTA üzemi tanácsának elnökét idézzem: "A rendszer kizárólag azért működik mégis, mert az abban résztvevők a korábbi szokások alapján úgy tesznek, mintha mi sem történt volna." Ennyit az önök nagy stratégiai változtatásairól. A saját hatalmuk bebetonozása, különösen, ami a Médiatanácsot, de akár mást, mondjuk az előbb említett III/III-as Böröcz Istvánt is illeti, elvtársukat ugyebár - bár ez talán még Lendvai Ildikóra is igaz lehet -, ott lehet hogy történtek érdemi változások, de előremutató változás az összevonások területén nem sok minden van, sokkal inkább a felelősségi viszonyok, az utasítási viszonyok teljesen kuszák.

Hadd térjek a következő témámra. Azt szokták mondani, hogy olyan vagyok ezzel, mint Alföldi Róberttel, hogy mindig ide lyukadok ki, hogy őt le kell váltani, vagy hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének érvényt kell szerezni. De ez nem az én szégyenem, hogy ezt ennyiszer el kell mondani, hanem az önöké, akik semmit nem tesznek Magyarország egyik legátfogóbb, legfajsúlyosabb, legszélesebb rétegeket érintő törvénysértésével szemben, a kiegyensúlyozott tájékoztatás törvényi előírásaival szemben. Ezt a médiaalkotmány, korábban sajtótörvény is mindig is előírta, de hát íratlan szabály is, hogy kiegyensúlyozottan kell tájékoztatni. Ha nem is a nyomtatott lapoknak és mondjuk internetes oldalaknak, hiszen ott bárki indíthat egy alternatívát, és azt gondolom, maga a kiegyensúlyozottság megvalósul a sokszínűségben, de az elvárható lenne, hogy a korlátos frekvenciaállományban a televíziók, rádiók, ha már a Médiatanács bírálja el és osztja a médiaszolgáltatási jogosultságokat, úgymond a frekvenciákat, akkor joggal várható el, hogy igenis ott maradjon is meg. Ezért mindent megtettünk, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét ne töröljék el.

Ezt többször megkísérelték, ebben a javaslatban is, hiszen a 25. §, az utolsó érdemi rendelkezés gyakorlatilag eltörli a Médiatanács hivatalból való eljárási kötelezettségét. Én ezt kötelezettségnek mondom, hiszen a médiatörvény 182. § c) pontja jelenleg azt mondja, hogy a Médiatanács felügyeli a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének betartását. A "felügyeli" tényleg körülbelül ennyiben merül ki, hogy megtekinti. De még csak jelentést sem adott erről, nemhogy szankcionálná. Ha a Médiatanács éves jelentéseinek a sorai közt olvasunk, akkor láthatjuk, hogy itt bizony durva törvénysértések vannak. De ezt egy szóval nem mondja ki, hogy összedőlt ez a fajta liberális demokrácia, ahol mindenkinek szavazati joga van, annak is, aki írni-olvasni nem tud, aki csak tévét néz, és ott mit lát? Kiegyensúlyozottságot egyáltalán nem, hiteles tájékoztatást egyáltalán nem. Hiába írja elő a médiatörvény például a kötelező híradásokat a kereskedelmi médiumok számára is, ott is, még a közszolgálati médiumok is ebben a csúnya bulvárversenyben odáig süllyednek - rákényszerülnek tulajdonképpen -, hogy bulvárhíradók szintjére züllesszék ezeket a kötelező híradásokat. Tehát ilyen amerikai szintű primitív, buta társadalommá akarják tenni, azt gondolom, a magyar nemzetet, hiszen nincs szükségük arra, hogy a magyar emberek hitelesen tájékozódjanak, a saját kezükbe vegyék a sorsuk irányítását, sokkal inkább az önök politikája azt szolgálja, hogy legyen egymilliónyi haszonélvezője a jelenlegi akár egykulcsos adórendszernek és mindenki más csalódjon, menjen el a kedve attól, hogy közélettel foglalkozzon. Ezt a célt szolgálják nyilvánvalóan a Médiatanácsnak a szembehunyásai is, akármilyen szankcióterületet említhetünk, de hadd említsem azért a legfájóbbat, a kiegyensúlyozottság törvényi előírását.

A két másik ellenzéki párt, bár az Európai Unióig és mindenféle nemzetközi szervezetig szaladt panaszával meg bizonyára az amerikai nagykövetségre is, majd a következő WikiLeaks-kiszivárogtatások után talán majd okosabbak leszünk, hogy hogyan panaszkodtak, vagy éppen milyen utasításokat és beszédterveket kaptak ahhoz, hogy itt mit mondjanak el adott esetben az Országgyűlésben, mindenesetre addig is azt látjuk, hogy miközben mindenféle nemzetközi hisztériában, lejárató kampányban akár Magyarországgal szemben is részt vettek, addig valójában panaszbeadvánnyal nem éltek, a Médiatanácshoz vagy jogelődjéhez, az ORTT-hez sem nyújtottak be panaszbeadványokat. Amit eddig tárgyaltunk, a 2010-es beszámolót, abból az derült ki, hogy a pártok panaszbeadványainak a 95 százaléka a Jobbiké volt, és egyetlen egy mást sem adott be a két másik ellenzéki párt. Ez volt 2010-ben. 2011-ben a többszöröse volt a Jobbik panaszbeadványainak a száma. Idén pedig már intézményesítve próbáljuk bombázni a Médiatanácsot. És mi ennek a következménye, hogy felhívjuk a figyelmet ezekre a durva törvénysértésekre a figyelmet? Nem az, hogy felszólítanánk a Médiatanácsot, ahogy ezt a jelentés elfogadásakor egy kiegészítő mondattal javasoltuk, nem, ezt leszavazták, nem szólítjuk fel a Médiatanácsot arra, hogy szerezzen érvényt a törvények betartásának, és tegyen eleget a kötelezettségének, tartassa be, valóban felügyelje a kiegyensúlyozott tájékoztatás betartását, hanem gyakorlatilag eltörlik ezt a jogosultságát a 25. §-ban.

(20.20)

Erre gyakorlatilag semmilyen érdemi választ eddig nem kaptunk, a kormány képviselője a bizottsági ülésen azzal próbált érvelni, hogy van még néhány utalás a médiatörvényben. Hát van, a hatósághoz utalja azokat a médiumokat, amelyek nem a közszolgálat és nem a jelentős befolyásoló erővel bíró két nagy kereskedelmi rádió és televízió. Tehát az összes többit, például az Echo Televíziót vagy a Hír Televíziót vagy az ATV-t, hogy a legtörvénysértőbb televíziót is említsem, amelynek a bezárása már nagyon régóta érik, és meg kellett volna hogy tegye akár a Médiatanács is, nos, ezek szankcionálása megszűnik gyakorlatilag, hiszen a hatósághoz kerül, ennek híján jogköre gyakorlatilag nincsen. Tehát nem kaptam arra választ, hogy a 25. §-ban miért tartják szükségesnek azt, hogy eltöröljék a Médiatanács kötelezettségét, miszerint felügyelnie kellene a kiegyensúlyozott tájékoztatás törvényi betartását.

Miért nem teszik ezt meg, amikor látjuk az elképesztő statisztikákat? Látjuk 2010-ben a legjobban, legdurvábban diszkriminált Jobbik 8 százalékos élőszóbeli éves megnyilatkozási arányszámait, hogyha 100 százaléknak vesszük az összes politikusi szereplést. Itt a teljes médiaspektrumot kell nézni, a főbb hírműsorokat, tehát nem csak a közszolgálati meg a nagy kereskedelmi televíziókat, a Médiatanács statisztikáit, miközben a Jobbik a 8 százalékával szemben áll... Nos, a Jobbik 5 százalékával szemben áll - összekevertem - az LMP 8 százaléka, a KDNP 9 százaléka vagy az MSZP 23 százaléka. És miután évről évre tiltakozunk, évről évre enyhe, hajszálnyi javulást láthatunk, ugye, idén már egy olyan elmozdulást láthatunk - az idei összesített, kumulált adatot nézem, az első négy hónapig lehet megtalálni a Médiatanács honlapján -, akkor azt látom, hogy 7,3 százalék. Szinte már örülnünk kellene, de 17 százalékos pártként azért engedtessék meg, hogy ne tapsoljak ennek az eredménynek, annál is inkább, mert a velünk hasonló társadalmi támogatottságú MSZP-nek 17,8 százaléka áll szemben a mi 7,3 százalékunkkal, és még bizony az LMP is megelőz minket a maga 8 százalékával. Azt gondolom, hogy ez elfogadhatatlan. Tehát a kormánytöbbség elképesztő nyomulása egyébként nem a két másik ellenzéki párt kárára történik, hanem a Jobbik kárára. Ugye, a 2011. éves összesített adatban a kormányoldal 71,3 százaléknyi médiabeli megjelenéshez jutott, ami elfogadhatatlan! És ne kétharmadról beszéljenek! 53 százalékos választási eredmény alatti voksot kaptak, ehhez képest több mint 15 százalékkal megtöbbszörözve, megtoldva a mandátumaik arányát, 68 százalék fölötti parlamenti mandátummal, a torz választási rendszernek köszönhetően ülhetnek csak itt, és ez az a választási rendszer, amit mellesleg a hatalom bebetonozása érdekében tovább torzítottak "a győztes mindent visz" elve irányába, és a médiában is ezt látjuk. Tehát 71,3 százalék a tavalyi év összesített adatai az 53 százalékos választási eredményükkel szemben, és mindez a Jobbik rovására megy. Tehát nem az LMP rovására, nem az MSZP rovására, kizárólag a Jobbik rovására! Tehát van az őfelsége ellenzéke, velük szemben szépen lemutyizzák azt, amilyen törvénysértően lemutyizták korábban akár a két nagy kereskedelmi rádió átjátszását is, de a Lánchíd Rádióban és a Klubrádióban egyaránt nulla százalék, ha mondjuk, a 2010-es, eddig egyedül tárgyalt médiatanácsi beszámolót nézzük, nulla százalék egészen kereken, ehhez képest még örülnünk kellene az ATV 0,2 százalékának az országgyűlési választásoktól az év végéig. Ez durván törvénysértő, az MSZP közben 52,9 százalékkal nyomult, és ugyanezt látjuk gyakorlatilag a Hír TV-n is, ahol 1,8 százalék jut a Jobbiknak ebben az állítólagosan jobboldali televízióban, 85 százalék a kormánypártoknak - ez már nem is meglepő -, ami inkább meglepő, hogy 12 százalék az MSZP-nek. A Kuruc nem tartozik ide, mert ha értenének a médiatörvényhez, akkor tudhatnák, hogy az internetes portálokra, pláne egy külföldi internetes hírportálra, de még egy magyarra sem vonatkozik a kiegyensúlyozott tájékoztatás törvényi előírása, ahogyan az MSZP Hírlevélre és az MSZP honlapjára vagy híroldalára sem, ahogy a Népszabadság honlapjára sem. Ellenben az ATV-re, azt gondolom, igenis, vonatkoznia kell, sőt nemhogy azt gondolom, ezt írja elő a törvény, ennek ellenére törvénysértően működik, ahogyan törvénysértően működik például az RTL Klub is. Itt például a Jobbik... - megint csak ezt a példát azért hozom, nem azért, mert jobbikos vagyok, hanem azért, mert minket diszkriminálnak a legjobban, sőt egyedül a Jobbikot éri diszkrimináció. A 3,6 százalék nem egy hétnyi, amint a Republikon Intézet szokta a maga nagy, hatalmas elemzéseit bedobni egy-egy hét, néhány műsor elemzése alapján, éves adatot mondok: az RTL Klubban 3,6 százalék jut a Jobbiknak, míg az LMP-nek... Na, mennyi? Mennyi? Tegyék meg tétjeiket! A Jobbik 3,6 százalékával szemben 14,3 százalék jár Gyurcsány Ferenc egykori tanácsadójának pártja részére! Hát, itt tartunk, kérem szépen, és ezt láthatjuk tulajdonképpen minden más kereskedelmi csatornán is.

És amikor ezeket a számokat elmondjuk, akkor milyen következmények történnek? Az, hogy eltörlik a törvényi előírást, vagy eltörlik most, jelen esetben a 25. §-ban a Médiatanács eljárási kötelezettségét, miután eddig nem teljesítette a feladatát. Nemhogy elzavarnák a Médiatanácsot, vagy lehetőséget biztosítanánk a többi párt, akár a KDNP vagy ellenzéki pártok vagy akár civilek bevonásával valamiféle független médiafelügyeletet biztosítani, hanem eltörlik ezt az előírást. Ez körülbelül olyan, mint amikor a kulturális és sajtóbizottság ellenőrző albizottságának elnökeként folyamatosan feszegettem egyrészt Alföldi Róbert leváltását, másrészt szintén a napirendek összeállításánál előtérbe helyeztem a törvények betartását. Elvileg erről szól az albizottság feladatköre, már amikor még ilyennel foglalkozhatott, itt az újabb elnök vezetése alatt ilyen kérdések már nem kerülhetnek napirendre önös pártérdekeik alapján. Ellenben, amíg ezekkel a kérdésekkel foglalkozhatott, mert jómagam lehettem az elnöke, addig ezeket meg tudtuk vizsgálni, és meg tudtuk állapítani a durva törvénysértéseket.

Mi lett a következménye? Na, nem az, hogy szankcionálták volna akár a Médiatanácsot, akár a Médiatanács szankcionálná a médiumokat, hanem nemes egyszerűséggel leváltottak engem, tehát nem mondhatom persze, hogy következmények nélküli lett volna ennek a témának a feszegetése. Most ugyanezt látjuk. Annyiszor hivatkoztam a médiatörvény 182. § c) pontjára, mígnem fogják, és eltörlik azt, miszerint a jelenleg hatályos formájában még a Médiatanács felügyeli a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének betartását. Csodálkoznak önök, ha ezek után egyre kevesebben hisznek ebben az egész romlott rendszerben, ebben a liberális demokráciának hazudott megtévesztő rendszerben? Ne csodálkozzanak! S természetesen, ahogyan most nem foglalkozik ezzel a javaslat, egyébként a Médiatanács beszámolója sem foglalkozik. Már akkor is elmondtam, rendkívül fájó, hogy a média is mennyire monopolhelyzetben van, és mennyire szűk kezekben összpontosul. A tulajdonosi szerkezetek elemzése során írta a Médiatanács, hogy az RTL igazgatósági tagja lett Nyerges Zsolt, aki időközben az Advenio Zrt. többségi tulajdonosaként a Class FM frekvenciaszerződésével az egyik legnagyobb kereskedelmi rádiót is megszerezte.

Azt már elmondtam a Médiatanács beszámolójának vitája kapcsán is, hogy köztudott, hogyan próbálta bevásárolni magát a Fidesz a legnagyobb kereskedelmi televízióba, tehát az RTL Klubba az IKO Media Holding Zrt.-n keresztül, de ha egy valóban független médiahatóság a mélyére ásna annak a mindenki által, de csak közbeszédekből és szóbeszédekből ismert médiabirodalomnak, ami Simicska Lajos és Nyerges Zsolt érdekeltségében, tehát a Fidesz kezében van, amit a Marketing & Média nevű kommunikációs szaklap egyik legfrissebb elemzése is kimutat, Magyarországon a hetedik legbefolyásosabb médiatulajdonos, tulajdonképpen a média hetedik legbefolyásosabb személyisége Simicska Lajos, messze maga mögé utasítva akár Belénessy Csaba MTI-vezérigazgatót, akár a III/III-as besúgó Böröcz Istvánt, aki a közmédiumok 70 milliárd forintja fölött rendelkezik - azért ez nem kis hatalom, elképzelhetjük, hogy lehet ráhatása azért a hírfolyamatokra! Messze maga mögé utasítja őket Simicska Lajos a maga hetedik pozíciójával egy személyben. Azt gondolom, ezekkel kellene foglalkozni, és a javaslat, bár túlterjeszkedik az Alkotmánybíróság elvárásain, az igazán kényes, érdekes kérdésekkel nem foglalkozik. Például a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap által nyújtott támogatások kapcsán a Jobbik elvárná azt - és ezt már többször követeltük -, hogy ha bármely médiaszolgáltatót törvénysértésen kapnak, úgy ne részesülhessen támogatásban, mint például a Tilos Rádió sajnos mégis részesülhetett.

Szerettük volna, ha napirendre kerülhetnek itt olyan kérdések, mint akár a reklámadó, mert nyilvánvalóan a multinacionális cégeket érintené igazán, de itt, a megszorítások közepette, ahol mindig a kisembereken csattan az ostor, joggal vártuk volna el, hogy ha önök kellően bátrak, akkor nem arról kell még hallanunk az MSZP-t ajvékolni, hogy csökkenteni kellene a bírságokat, hanem növelni, sőt a növelésen túl adót is ki kellene vetni a reklámra, amely a multinacionális cégeket szorongatta volna meg. Azonban nem hallhatunk erről; miként nem hallhatunk például a határon túli hírportálról sem, pedig, azt gondolom, ez továbbra is indokolt lenne. Ha már komolyan gondolják azt önök, hogy a június 4-i gyásznapot mintegy ünnepnappá nyilvánítva, a zászlót nem félárbocra, hanem általában teljesen felvonva, szégyenszemre a gyásznapból ilyenfajta ünnepnapot, a nemzeti összetartozás napját csinálnak, akkor viszont ezt lássuk a jogszabályokban is visszaköszönni, lássuk a médiában is visszaköszönni, hogy például legalább egy 5 százaléknyi, azaz egy híradóban legalább egy rövidhírnyi határon túli híradás bekerülhessen.

(20.30)

Legyen szó a csíkszeredai hokicsapat egyik diadaláról vagy egy délvidéki magyarverésről, tehát elég tágan lehet értelmezni, hogy mit értünk mi Kárpát-medencei összetartozás alatt. Ezzel szemben határon túli hírportálról nem lehet beszélni, sőt amitől hangos volt a média, hogy a Jobbik sikere - látszólag - a bűnügyi hírkvóta bevezetése, hát ez sem egészen így van. Ez is csak egy látszatintézkedés, amit nem úgy fogadtak el, ahogy a Jobbik szerette volna. Hiszen egyrészt mi azt mondtuk, hogy a politikusbűnözést ne vegyük bele, ne korlátozzuk azt, ha az ilyen Kubatov Gáborok, Zuschlag Jánosok és hasonló bűnözők ügyeiről van szó, azt ne korlátozzuk, másrészt szintén joggal vártuk el, hogy viszont kerüljön bele a kvótába a baleseti hírek kategóriája. Hiszen rendszeresen láthattuk például - hogy a 2010-es beszámolóból nézzek egy statisztikát -, hogy a Tényekben, a TV2 híradásában a "hírek" 55 százaléka a katasztrófa, baleset, bűncselekmény kategóriájába tartozik, és akkor még van egy külön botrányok kategória is az 55 százalékon felül, a Class FM-en 44, az RTL Klubon is 41 százalék, ez a 2010-es adat.

Ez azt mutatja, hogy indokolt volt a Jobbik által javasolt bulvár-bűnügyi hírkvóta, azonban hát ez egy nagyon szűk értelemben vett bűnügyi kvóta lett, hiszen a bulvárhírek, baleseti hírek, idióta hírek - hogy kit harapott meg egy kutya - képezhetik egy országos televízió olcsó híradását. Nem beszélve arról - hogy egy harmadik kritikát is megfogalmazzak ezzel kapcsolatban, még mielőtt azt mondanák, hogy itt a nemzeti együttműködés rendszerében jobbikos javaslatokat is elfogadtak -, hogy itt éves kvótáról lehetett csak beszélni. Tehát 2011. január 1-jén lépett csak életbe, és az év végéig mérve majd csak most fog az Országgyűlés elé kerülni, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk, és utána lehet adott esetben változtatni az általam előbb jelzettek szerint akár, hogyha ez a kvóta nem bizonyult volna megfelelőnek. Mi azt mondtuk, hogy napi, legfeljebb heti kvótára van szükség, hogy egy hét elteltével máris tudjuk szankcionálni - vagy tudja a Médiatanács, már ha ezt szükségesnek tartaná, és merné. Persze tudjuk jól, hogy nem erről szóltak sajnos az önök tevékenysége és buzdításai. Egészen másról szólt, csak a saját hatalmuk bebetonozásáról.

És ami itt bizony a 25. §-t illeti, most tehát nemes egyszerűséggel úgy orvosolják ezt az általunk sokat ostorozott kérdést, hogy nincs Magyarországon kiegyensúlyozott médiatájékoztatás, hogy durva törvénysértés zajlik - mondjuk különösen az ATV részéről, amelynek már régen be kellett zárnia -, ezt úgy orvosolják, hogy a 25. §-ban nemes egyszerűséggel eltörlik a Médiatanács hivatalból való eljárási kötelezettségét. Ez az, amire elsődlegesen választ várunk, hiszen az, hogy az Alkotmánybíróság végakarata szerint, mielőtt még megfosztották volna az érdemi ellenőrzési, kontrollszerepétől, amíg tudtunk alkotmánybírósági beadványokat benyújtani, még legalább ezzel a kérdéssel foglalkozhatott. Egyetértünk azzal, hogy ennek keretében a forrásvédelmet biztosítsák, ellenben nem tudunk egyetérteni azzal, hogy ezt felhasználva, sunyin, a sorok között a kiegyensúlyozott tájékoztatás törvényi előírását így a szőnyeg alá söpörjék.

Bízom benne, hogy változtatni fognak ezen, módosító javaslatokkal is célozzuk ezt. Persze nincs kétségünk afelől, ahogy eddig is olvasatlanul lesöpörték gyakorlatilag a javaslatainkat, úgy a jövőben is sajnos ezt fogják tenni. Sajnálom. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu