SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Boldog képviselő úr, mi sem vagyunk néha túl messze attól, hogy jóleső érzéssel töltsön el minket egyet-egyet odapörkölni a tőlünk jobbra ülő frakciónak. De hát, képviselő úr, amit önök csinálnak, az tipikusan az, hogy van az a régi mondás, hogy ha elfogytak az érveid, akkor üss - önök azt szokták csinálni, hogy ha elfogytak az érveid, akkor kommunistázz.

Ez a vita mégsem erről szólt. Itt nem arról kellett volna önnek még valamifajta patetikus zárszót tartani - vagy nem tudom, hogy minek szánta az előző felszólalását -, hogy bezzeg mekkora kommunisták ülnek még itt a teremben - ezt sajnos tudjuk magunk is. Ez jórészt az önök szégyene egyébként, hogy ők még itt ülhetnek, zárójel bezárva. Inkább válaszolt volna azokra a kérdésekre, amiket itt az ellenzéki képviselők fölvetettek, válaszolt volna a média egyoldalúságára, a kiegyensúlyozatlan tájékoztatásra, a kiretusálási botrányokra, a központilag megrendelt hírgyártásokra, és az egyéb olyan botrányokra, amik itt felmerültek, amiket a képviselőtársaim felsoroltak.

Erről kellene vitatkozni, nem arról, hogy most hány kommunista meg hány cenzor ül még az MSZP padsoraiban, meg egyébként mellesleg az önökében is, amivel kapcsolatban nagyon vidáman összecsaptak itt egy-két órával ezelőtt. Elég nevetséges vita volt egyébként, képviselő úr, Lendvai képviselő asszonnyal és nem is tudom, hogy kivel vitatkoztak már megint arról, hogy melyik pártnak és melyik frakciónak van több kommunistája.

Nem erről szól a vita. Tessenek azokra az érvekre reagálni, ha már egyszer államtitkár úr nem hajlandó ebbe a vitába becsatlakozni, és gyakorlatilag semmire se mondani egy árva szót sem. Ha ön már mindenképpen úgy érzi, hogy kormánypárti képviselőként fel kell állnia, akkor tessék legalább valamiben megvédeni ezt a törvényt vagy ezt a javaslatot, és érdemben reagálni azokra a felvetésekre, amik itt az ellenzéki padsorokból elhangzottak.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.- Lukács Zoltán: Szellemi megújulás kellene!)

Forrás: parlament.hu