Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Első körben elismerésemnek is hangot kell hogy adjak, a tekintetben, hogy az előttünk fekvő előterjesztés indoklása, körítése azért tartalmaz tisztességes elemeket.

Példának okáért szerepel az indoklásában, hogy az adó évközi bevezetését az indokolja, hogy a 2012. évre tervezett költségvetési hiánycél biztonsággal teljesíthető legyen. Én azt mondom, hogy ez egyenes beszéd. Tehát végre nem egy olyan fideszes indítvány van előttünk, ami különböző ideológiákat próbál gyártani annak, hogy milyen okokból kell most nekünk adott esetben ezeket a cégeket vagy a vásárlókat vagy a fogyasztókat terhelni. Elmondják, hogy van egy költségvetési hiánycél, van egy lyuk, egy rés, amit be kell tömni, és önök ezt bármilyen eszközzel, bármilyen úton-módon, de meg akarják oldani. Én azt mondom, hogy ez tiszta beszéd.

Van közöttünk világnézetbéli, gazdaságfilozófiai, mindenféle eltérés, de azt mondom, hogy ez egy őszinte indoklás alapja lehet, amit el kell hogy fogadjunk. Maximum mi másképp gondolnánk, máshogy csinálnánk, és máshogy is fogjuk csinálni, ha erre felhatalmazást kapunk. Engem még az sem érdekel, amit az MSZP hangoztatott, hogy az európai uniós joggal mennyire harmonizálunk, és mit fog csinálni az Európai Bíróság. Ez egy következő focimeccs kérdésköre lesz, amit majd a maga idejében kell megvívni, nem most. Amúgy is elhibázott politikának érzem, érezzük azt, hogy minden tekintetben Brüsszelre vetjük a szemünket, és onnan várunk engedélyre vagy felhatalmazásra. Pontosabban várnak önök, hiszen ez ránk nem jellemző.

El kell hogy mondjuk viszont azt, hogy amellett, hogy egy bevallott költségvetési cél, egy költségvetési rés betömése húzódik ezen előterjesztés mögött, probléma az - és nemcsak az a problémánk, hogy igenis a lakosság fogja ezt megfizetni, hanem az, hogy rossz szektort választott ki a kormányzat ebben az esetben. Hiszen minden épeszű gazdaságpolitikai alapvetés lényege, hogy a húzóágazattá váló vagy potenciálisan húzóágazatot jelentő ágazatokat támogatom, kevésbé terhelem, hagyom, hogy azok egyfajta kifutással kihúzzák a gazdaság egyes szektorait vagy akár annak egészét abból a bajból, amiben van, és azokat próbálom terhelni, amelyekre a terhelés káros multiplikátor hatása a lehető legkisebb.

Jelen esetben pontosan ennek az ellenkezője valósul meg, hiszen látható, hogy ezen szektor terhelése a gazdasági növekedésre egyértelműen negatívan hat, és egy olyan szektorról beszélünk, ahol komolyabb nyereség képződne, fejlesztések indulnak, indulnának be. Itt érdemes kettéválasztani ezt a folyamatot. Hiszen az egyik irány nyilvánvalóan multinacionális hátterű cégek profitját sejteti, ezeknek a terhelése ellen nekem semmi kifogásom nincsen. Nyilvánvaló, hogy a közteherviselés felé kell őket kényszeríteni. Különféle eszközrendszerek ismeretesek e tekintetben, lehet válogatni ezek között, lehet vitatkozni ezekről, ez egy jó irány.

(0.20)

Viszont az, hogy ezen távközlési jellegű és fogyasztási típusú adó mellé semmiféle monitoring vagy megfigyelő, ellenőrző rendszert még most sem hajlandó rendelni a kormányzat, amikor egész nap, 24 órában azon vitatkozunk, győzködjük egymást, hogy ez lényegében kellene, még most is csak gazdaságpolitikai tippek szintjén merül fel az előterjesztő részéről is az, hogy itt áthárítás lehetséges-e vagy sem. Próbál idehozni távközlési árindexet, inflációt és egyéb olyan adatsorokat, amelyek multifaktoriálisak. Számos egyéb olyan tényező befolyásolja őket, amelyeknek adott esetben semmi közük nemcsak ezen törvényjavaslathoz, de magához a távközlési szektorhoz sem.Tehát teljes mellébeszélés ezen említett távközlési árindexszel és inflációval indokolni azt, hogy nem történt a korábbiakban áthárítás, miközben igenis történt.

Adott esetben a banki ágazati különadó esetében a bankométer adatai alapján hónapokkal később bizonyossá vált, és bebizonyítható volt, hogy a 24 legnagyobb magyarországi bank tételesen milyen szintre és hová vezette be azokat az áthárításokat, amelyek révén elérte, hogy lényegében egy fityinget sem fizetett. Hiszen a számlavezetési díjak, a kártyadíjak és egyéb tranzakciós illetékek, járadékok minimális, ezrelékes szintű emelésével elért ezt a tökéletes áthárítást, ami ellen sajnálatos módon nem volt az egész magyar állami hatósági rendszernek egyfajta olyan monitoring vagy megfigyelő rendszere, ami által konkrétan, hétről hétre mérhető lett volna, mondjuk a korábbi adatokkal való összevetés által, hogy mi történt.

Az is látható, hogy ahogy korábban a bakokat terhelő adó nyomán alacsonyabb betéti kamatok, drágább hitelek jöhettek, illetve jöhetnek, a biztosítási, távközlési cégeknél pedig elképzelhető, hogy nem úgy fognak csökkenni a díjak, mint ahogy amúgy csökkenhetnének is, hiszen a piacon van egy olyan vonulat is, ami a méretgazdaságosság és hatékonyságnövelés alapján egyfajta díjtételcsökkenés felé mutat. Nemcsak nálunk, a visegrádi országok közül többen is jellemző ez. De látható az, hogy ezen folyamatnak gátat tudnak szabni egy rossz szektorra kivetett, elhibázott módon kimunkált adófajtával.

És az is tökéletesen látható, hogy kissé alábecsülik a magyar felhasználók fogyasztási szokásait. Tehát amikor arról beszélünk, hogy megsaccolnak egy bizonyos több tízmilliárdos tételt, és legyen az 44 vagy 52 milliárd teljesen mindegy, tehát megsaccolnak egy olyan összeget, amit beszedésre szánnak, akkor alábecsülik azokat a felhasználókat, akik nyilvánvalóan elemi érdeküknél fogva megpróbálják majd kikerülni ezen terheket. Ennek legeklatánsabb példája az, amikor az egyik cég bevezetett egy olyan kedvezményformát, hogy a telefonálás első 3 másodperce ingyenes volt. El nem tudta volna képzelni ez a távközlési társaság, hogy ennek bármilyen fogyasztásbéli, hatásmechanizmusbéli változása lesz a jövőben, mégis, a magyar polgárság egy része rászokott az úgynevezett hárommásodpercezésre. Nagyon sokan telefonáltak úgy egymással, hogy ezen első ingyenes másodpercek kihasználásával oda-vissza hívogatták egymást, lényegében vagy teljes egészében ingyen.

Tehát azon várakozások, amelyek ezen adófajta behajtásával kapcsolatosak, enyhén szólva eltúlzottak. Alábecsülik nemcsak azon multinacionális hátterű, sokszor sunyi, sokszor nagyon ügyes cégeknek a mesterkedéseit, amelyek érdekeltek lehetnek ezen a piacon, hanem alábecsülik bizony a fogyasztási szokásokat és az abban jelentkező változásokat is. Tehát nem egy kiszámítható bevételi forrásról beszélünk, ráadásul egy rossz ágazatban beszélünk erről a forrásról.

Adódik a kérdés, hogy a Matolcsy-féle, ha nem is világrekorder, de Európa-rekorder 27 százalékos áfa megjelenik-e ezen a tehertétel-növekedésen. Azért ez egy tisztázandó terület, hogy itt most mégis miről beszélünk, bruttóról vagy nettóról. Az is beszédes adat, hogy tovább nyílik az olló az osztrák és a hazai tarifa és árak között. Tehát látható az, hogy eljutunk abba a képtelen helyzetbe, hogy a képzeletben, sokak képzeletében Nyugat-Európához sorolt országok némelyikében olcsóbb lesz bizony ezen szolgáltatások igénybevétele, mint nálunk. Jellemző az is, hogy az OECD-országok átlagának mintegy 150 százalékát fizetjük telefonálásért és SMS-felhasználásért, és az is jellemző, hogy a környező országokban tulajdonképpen a legdrágább tarifák és csomagok, szolgáltatási formák itt jelentkeznek, Magyarországon. Tehát egy amúgy is drága ágazatról beszélünk, amely mégis a gazdasági növekedésre kitörésre alkalmas lenne, ha nem ebbe a rossz szektorba hoznák be ezt az adófajtát.

Még egyszer mondom, az osztrák és magyar viszonylatban jelentkező olló tovább szélesedik, ami egészen elképesztő helyzetet teremt. Nyilvánvaló, hogy az úgynevezett flottacsomagokat, ahol fix összegért lehetett lényegében ingyen telefonálni, hazavágják, tönkreteszik. Tönkreteszik azon korlátlan csomagokat is, amelyek ugyan korlátlanok lesznek ezután is, csak plusz 2 forintokat kell odaérteni mellé. És látható az, hogy igazságtalan ez az adóforma, hiszen a nagyon kispénzű réteget is iszonyatosan terheli. Tudom, hogy az önök számára az a pár száz forint nem iszony, de van az előfizetők között egy 15-20 százalék, amely relatíve ritkán használja nemcsak a készülékét, de magát az előfizetését is ritkán veszi igénybe. Ezen emberek számára igen komoly tehertétel ez. Bizottsági szinten is felmerült a szülőkkel való kapcsolattartás, ami egyébként az egyik legfontosabb dolog az életben, ez is nehezedik. Erre kaptunk egy olyan választ, hogy ildomos, ha inkább mi hívjuk a szüleinket.

Valóban, ezt nagyon sokan így tesszük, de ettől még nem változik a helyzet, ezen adóforma egy tisztességes monitoring rendszer hiányában átterhelésre kerül a legszegényebb rétegekre is, azon rétegekre is, amelyek semmiféle védekező mechanizmussal nem rendelkeznek ezzel szemben. Egy dolgot tudnak tenni, változtatnak fogyasztási szokásaikon egy bizonyos fokig. Hiszen, ha kapnak 5 vagy 10-féle ilyen adót, mint ahogy a Széll Kálmán 2.0-ás megszorító csomagban egyre többet kapnak, aztán még többet kapnak a következő években sajnálatos várakozásaink szerint, akkor eljön az a teherhatár, ami után már nem tudnak többfelé szakadni és többfelé fizetni, tehát az lesz, hogy nem betelefonálnak az adott közműcég ügyfélszolgálatára, hanem befáradnak oda személyesen. Tudjuk, hogy ez a legdrágább forma egyébként, a személyes befáradás, de mégis olyan helyzetek kerülnek előtérbe, amelyek drágábbak lesznek, mint az eddigi betelefonálás.

Elhozhatja egyébként a mobilnet forradalmat is ez az előterjesztés vagy egy későbbi kiterjesztése, nem tudjuk, hogy ezt merre fogják módosítani. Érezhető, látható, hogy ezen minimális tehertétel kivetése és ezen minimális bevételi várakozás előhozatala érdekében egy olyan szektorhoz, egy olyan területhez nyúl hozzá a kormányzat, amit talán nem is ismer megfelelőképpen. De az biztos, hogy nem látja a várható hatások teljes összességét és egészét, és az is nyilvánvaló, hogy ezen vita még nem zárulhat le a vezérszónoki szakasszal. Hiszen nagyon sok olyan részletkérdés maradt még, amely bizonyítja, hogy ez a tervezett 40 vagy 50 milliárd, amit önök be akarnak lényegében egyheti nyugdíj kifizetésére sem elég Magyarországon, mégis számos gazdasági szektort érintenek vele hátrányosan, még számos olyan, úgy vélem, ha nem is bűncselekményt, de meggondolatlanságot követnek el gazdasági szinten, ami megengedhetetlen lenne Magyarországon, és amely ellen kötelességünk felemelni a szavunkat. Köszönöm a lehetőséget. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu