Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Jobbik képviselői hetente és fejenként egyre több segélykérést kapnak azt illetően, hogy akadályozzuk meg valahogy a polgártársainkat érintő kilakoltatások sorozatát. Úgy tűnik ráadásul, hogy a végrehajtó társaságok egy része, tisztelet a kivételnek, de vérszemet kapott a tekintetben, hogy olyan ingatlanok kiürítését is kezdeményezzék, amelyek esetében nem állna fenn még az alapos gyanú sem, hogy szükséges legyen ez a lépés, nemhogy a jogszerűség nem áll meg.

Szégyen, hogy ma Magyarországon meg lehet ezt tenni következmények nélkül, hiszen a károsult, ha kiteszik lakásából, otthonából, akkor adott esetben is csak egy többéves procedúra után tarthat, formálhat jogot a valódi igazság szolgáltatására. Jelen pillanatban pedig az látható, hogy a kormányzat által meghatározott kilakoltatási kvóta alapján lényegesen több embert távolíthatnak el otthonából, mint ahányat adott esetben a megoldásnak nevezett csomagok meg tudnak menteni.

Nézzünk egy-két példát! A mai sajtóból derült ki, hogy az Ócsára tervezett és kimondottan a legnehezebb sorsú devizahiteleseknek menedékként szánt falu, ahová egy lakóparkszerűségben elhelyeznék ezeket a nagyon nehéz sorsú embereket, még tovább csúszik, lényegében a pályázat a kiírási szakaszban van, vagy még talán ott sincsen, attól függ, hogy a hivatali eljárást hogyan bíráljuk el. Tehát elmondható az, hogy ezek az emberek semmiféle menedéket e tekintetben nem várhatnak.

Az a Nemzeti Eszközkezelő, amely az út szélén hagyott emberek utolsó mentsváraként lett feltüntetve, szintén döcögősen indul. Elmondhatjuk, hogy nemhogy tömegeket nem tudott még megmenteni, reális alternatívát egyelőre nem tud támasztani senkinek. És ha a kormányzat teljes költségvetési támogatással mindent idecsoportosítana az érintett polgárok védelme érdekében, akkor is csak az érintett családok mintegy felét, kétharmadát tudná megvédeni; és akkor sem kezdett semmit azzal a mintegy egymillió emberrel, akik nem képesek fizetni a közüzemi számláikat, és akik ebből kifolyólag ugyanilyen szociális katasztrófahelyzetbe kerülhetnek. Tehát nem túlzás kijelenteni, egy összefüggő, többtényezős társadalmi-szociális katasztrófa dúl Magyarországon, ez van kibontakozóban. És akkor álljunk meg itt egy pillanatra, hogy mi történhet ezekkel az emberekkel, hiszen kevés nagyobb tragédia van, mint a lakás vagy ház elvesztése, ekkor ugyanis a család széteshet, a gyermekeket elviheti a gyámügy, a helyzet visszarendezésének esélye pedig a minimálisnál is kisebb, főleg ha maradt még a tartozásból, és azt a jövőbeni fizetésből letiltják.

A Nemzeti Eszközkezelő pedig, amit utolsó esélyként harangoztak be a legnehezebb helyzetben lévők számára, továbbra is a bank engedélyétől teszi függővé azt, hogy segít-e a károsulton ez a rendszer, vagy pedig sem, mert ha a banknak jobban megéri árvereztetni, kalapács alá küldeni a lakást vagy az ingatlant, akkor nem segít a magyar állam. Megengedhetetlen ez a helyzet, ezért kell azonnali megoldást javasolni a devizahitelesek, a károsultak számára.

Tehát az a kérésünk és egyben követelésünk, hogy ezt a társadalmi és szociális katasztrófát ne hagyják még mélyebben kibontakozni, tegyenek valamit ellene, mert most még lehet, és ha hallgattak volna a Jobbikra a kormányváltáskor, még olcsóbban lehetett volna, több száz milliárddal olcsóbban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de most sem késő - hallják meg a segélykérő szavakat időben! (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu