DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Újabb mérgező uborkasaláta-törvény. Az elmúlt kettő esztendőben már átéltünk kettő "mindenki jobban jár" álnévre keresztelt költségvetést és adóreformot, mindezt vérátömlesztés helyett csak gyenge beöntésnek minősíthető egészségügyi költségvetésekkel, majd itt-ott intézményesített népirtásnak is megfelelő egészségügyi megreformálgatást és egészségügyi uborkasaláta-törvényeket, most pedig előttünk a harmadik mérgező uborkasaláta-törvény.

Az állandó visszamutogatás közepette, de már kormányzati pozícióban megszületett Semmelweis-terv 1.4 pontjában már az szerepelt - idézem -: "Az egészségügyi ágazat megújítása tehát elképzelhetetlen a működőképesség fenntartását célzó azonnali intézkedések nélkül. ... Az egészségügyi szakdolgozók és orvosok elvándorlását lassítani kell, illetve megakadályozni". Nos, ha a mostani uborkasaláta-törvény itt-ott nevetséges mértékű béremelésnek átkeresztelt bérkiegészítéseit, illetménykiegészítéseit nézzük, vagy éppen az előbbi megközelítéssel összefüggő ügyeleti díjak befagyasztását, és hogy ezt meddig kívánják törvényi szinten fenntartani, erre aztán semmiféle utalás nincs, ötvözve a munka törvénykönyve és az uniós direktívák biztosította dolgozói jogok és kedvezmények megfaragásával, akkor joggal felmerülhet a kérdés, hogy mennyiben biztosítja a mostani törvényjavaslat a fentebb idézett Semmelweis-tervben leírtak megvalósulását.

2011-ben mintegy 1200 orvos kért jóhírnév-igazolást külföldi munkavégzéshez, valamint 438 szakdolgozó. Az idei adatok sem mutatják a tendencia megfordulását, sőt, belső információk szerint a törvényjavaslat napvilágra kerülése után - aminek véleményezésére egyébként, ahogy a kollégám itt elmondta, az érdekképviseleteknek összesen egy egész nap állt rendelkezésre, amivel aztán önök, államtitkár úr, illetve az előterjesztők formálisan le is tudták a társadalmi párbeszédet és egyeztetést - orvosaink és szakdolgozóink külföldi munkavállalási szándéka tovább erősödött.

Néhány adat mindezzel kapcsolatosan: szó volt róla, hogy a három évnél nem régebben foglalkoztatott szakdolgozókat a törvényjavaslat teljesen kizárja a béremelésből, a négy-hat éve dolgozók esetében a történelminek titulált béremelés bruttó 1-2 ezer forint közötti, míg a 43-45 éves szolgálati idővel rendelkező szakdolgozók pedig aztán igazán hatalmas, bruttó 3385 és 25 115 forint közötti béremelésre számíthatnak. Még egyszer mondom, hogy bruttó - ahogy a kollégám mondta -, ennek egy jelentős része különböző adók és járulékok formájában visszamegy a költségvetésbe.

Az orvosok bérelmaradását sem fogja megoldani a bruttó néhány tízezer forintos béremelés. Csak hab a tortán, hogy az alapellátásban dolgozó orvosok, mintegy 10-12 ezer kollega, valamint a szakdolgozók kétszer ennyien és a védőnők kimaradnak a béremelésből akkor, amikor az ÁSZ jelentése alapján már több mint 171 üres háziorvosi praxis van Magyarországon; akkor, amikor még a dolgozó háziorvos kollégák egyharmada 60 év feletti, egyharmada pedig 50 és 59 év közötti, és mindössze körülbelül 10 százalékuk 40 év alatti, miközben 125 fő 70 év feletti kolléga dolgozik praxisában - főleg vidéken -, tudva azt, hogy ha elhagynánk a betegeiket, alig valószínű, hogy helyükre új gyógyító orvos pályázna. Innen köszönöm meg nekik a hivatástudatot és a lelkiismeretes munkát.

A gyógyító munka megbecsülése és tisztességes megfizetése helyett újabb gestapós módszerek és lépések fognak hozzájárulni a kollégák elüldözéséhez. Ilyen a törvényjavaslat 5. §-a, amelyben adott gyógyszer, gyógyászati segédeszköz kedvezményes rendeléséhez adott javaslat ilyen-amolyan megkifogásolása esetén a társadalombiztosítási támogatás 150 százalékával kívánják megbüntetni az érintett kollégákat.

Az egészségügy "megújítás és reform" néven folyamatban lévő strukturális tönkretétele és az egészségügyi dolgozók megalázó béreivel összefüggő elvándorlás következtében már most és majd a fellépő kritikus ellátási problémák - bocsánat, ismételten - gestapós kivédése céljával a szakmailag korrekten nem részletezett egészségügyi válsághelyzet keretében bármely egészségügyi dolgozó - esetleg államtitkár úr, ön is? - kirendelhető lesz más egészségügyi intézménybe. Hogy pontosan miért és hogyan, az egyelőre homályos, mert a 25. § szerint a miniszter köteles gondoskodni arról, hogy a kizárólag az egészségügyi válsághelyzet idején hatályos egészségügyi jogszabályok kihirdetésre alkalmas állapotban rendelkezésre álljanak. Hol? Eldugva a minisztérium páncélszekrényében? Tehát ezt nem láthatja, véleményezheti senki, mondjuk, az érdekvédő és szakmai szervezetek, az illetékes parlamenti szakbizottság, de talán még a parlament sem?

Ezért javaslom, hogy a kormány a kizárólag egészségügyi válsághelyzet idején hatályba léptethető jogszabályokat - ha már nem merte beépíteni még egyszerűsített formában sem a mostani törvényjavaslatba - az e törvény hatálybalépésétől számított 30 napon belül legyen köteles kihirdetni, megfelelő szakmai és érdek-képviseleti egyeztetés után. Az anyagi meg nem becsülésen túlmenően számos olyan megalázó munkajogi változtatástervezet is szerepel a törvényjavaslatban, amely az orvosok és az egészségügyi dolgozók elüldözésének további katalizátora lehet. Ilyen az elrendelhető készenlétek két és félszeresére emelése, a minimálisan 11 órányi pihenőidő 8 órára csorbítása két műszak, illetve ügyelet között, és lehetne folytatni.

A törvényjavaslat részben még a klasszikus naptárat is megújítja, ugyanis a törvény már minimális számmal sem garantálná, hogy a dolgozók pihenőnapjaikat hétvégi napokon vehessék igénybe, ami azt jelenti, hogy Magyarország megújulása keretében a vasárnap akár kedd is lehet.

Az ügyeleti és készenléti típusú munkakörök megkeverése jelentős többlet munkavállalói kötelezettséggel járhat, hiszen a készenlétek alkalmával a készenléti jellegnél sokszorosan több effektív munkavégzés is történhet, tehát ez nyilvánvalóan következik a hivatásunkból és a feladatokból. Ezzel karöltve várható a napi elrendelhető kötelező munkaidő 12 órában maximáló szabályzatának fellazítása is.

Elfogadhatatlan, hogy a szabadnappal nem kompenzált pihenőnapi ügyeleti díj számítási metódusa úgy változik, hogy a végeredmény az eddigiekhez képest csökkentett ügyeleti díjat képez; ugyanez vonatkozik az önként vállalt túlmunka díjazásának esetére is.

Többek közt itt érhető tetten az a szándék, hogy a béremelésre biztosított forrásokat más oldalon többé-kevésbé visszaszerezzék. Szó volt róla, egyetértek sajnos kollégámmal, egy másik, személyes zsebekben való turkálás is kasszasöprés lesz, lenne, reméljük, hogy a módosító javaslat elfogadásával csak lenne: a térítésmentes fogászati ellátás 60 éves korhatárának felemelése 62 esztendőre, ami hozzávetőlegesen mintegy 300 ezer embert érintene hátrányosan.

A 19. §.: az államosítással, a szubszidiaritás elvének teljes kiirtásával az egészségügyi intézmények szervezeti, szakmai és gazdasági működésének és működtetésének irányítása totális miniszteriális, majdan pedig külön jogszabályban meghatározott haveri, ejtőernyős intézményi kontroll alá fog kerülni. Ezzel Magyarország és Orbán Viktor miniszterelnök úr is teljesen "megújul", legalábbis 1998-1999-2001-hez képest.

Néhány nyilatkozat. Orbán Viktor, 1998. december 17., Népszabadság: "A magyar egészségügy a privatizáció irányába halad, az orvosok megvásárolhatják azokat az eszközöket, amelyekkel dolgoznak, illetve munkájukhoz szükséges épületeket és ehhez kormánygaranciával speciális hitelt nyújtanak majd." Egy év múlva, december 19., Reggeli krónika, interjú: "Azt tervezzük, hogy idén befejezzük a háziorvosit - ez a praxisprivatizációt jelenti -, utána megindítjuk a szakorvosit, majd a kórházakat is megpróbáljuk magánkézbe adni." Orbán Viktor, 2001. október 16., Népszabadság: "...közölte, hogy támogatja a kórház-privatizációs törvényt, mert szerinte jó folyamatokat indít el az egészségügyben."

Talán most is ebbe az irányba indul el a folyamat az egészségügy totális államosításával és tönkretételével, hogy majd utána esetleg csókos haverok magánzsebből magánzsebbe megmentsék az egészségügyet, tehát amit láttunk annak idején a plakáton. Kiskunfélegyházán már lenne is jelentkező, aki gyakorlatilag minden szolgáltatást fizetőssé téve úgymond megmentené a lepusztított, aktív betegellátástól megfosztott kórházunkat. Nos, kivételesen ebből a szempontból teljes mértékig egyetértek Halász János államtitkár úrral, aki nemrég, egy vagy két héttel ezelőtt egy kérdésre adott válasza keretében azt nyilatkozta, azt mondta érintőlegesen - idézem -, hogy "de nem megoldás a fizetős egészségügy sem". Igaza van, egyetértek önnel, államtitkár úr.

Hát akkor mi lenne a megoldás? Megmondom, a diagnózis után jön a terápia: 2014-ben egészségügyi uborkasalátákat eltávolító választási gyomormosás, majd az egészségügy újraélesztése, addig is pedig a remény életben tartása. Hát reménykedjünk, aztán ha a remény is elpusztul, akkor itt a kollégáimmal együtt megpróbáljuk újraéleszteni.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu