DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A vezérszónokiban már említettem, hogy ezt a salátatörvényt is áthatja a fiskális nyomás, ami nehezedik az egészségügyi kormányzatra. Több ponton is lehet ezt tapasztalni. Az első mindjárt az 5. §-nál, ahol 150 százalékos büntetést helyeznek kilátásba arra az orvosra, aki jogosulatlanul ír fel gyógyszert vagy gyógyászati segédeszközt.

(18.10)

Tehát azt tudni kell, hogy az egészségügyi szolgáltató a 100 százalékot megtéríti, amit jogosulatlanul vett igénybe a beteg, és 50 százalék a büntetés. Ódor képviselőtársam említette is, hogy milyen jó ez a szankcionálási módszer. Úgy gondolom, hogy lehet, hogy jó - nem vagyok orvos -, de arra viszont fel szeretném hívni a kormányzat figyelmét, hogy mit eredményez majd ez a 150 százalékos büntetés. Nyilván a szolgáltatónak meg kell téríteni ezt a jogosulatlanul igénybe vett támogatást, de szeretném felhívni a figyelmüket, hogy akinek az orvos felírja ezt az ellátást, ha jogosulatlanul is írja föl, annak a betegnek egyrészt valószínűleg, sőt, biztosan szüksége van az orvos legjobb tudása szerint erre az ellátásra, másrészt ugyanakkor kialakulhat az orvosokban egyfajta félelem, hogy vajon felírhatom-e vagy nem írhatom fel.

Tehát mindenképpen szükségesnek tartom azt, hogy megfelelő információ álljon az orvosok rendelkezésére arra vonatkozóan, hogy egyáltalán ő jogosult-e felírni azt a segédeszközt vagy azt a gyógyszert. Lehet, hogy a mostani információs világunkban ez már nem kérdés, de én gyakorló patikusként régebben nagyon sokszor szembesültem azzal, hogy felírhatja-e az orvos vagy nem írhatja föl. Sőt, megmondom őszintén, még engem is büntetett meg a tb azért, hogy kiadtam egy olyan gyógyászati segédeszközt, amit az orvos nem írhatott volna föl. Úgyhogy mindenképpen kérem, hogy az orvosokat megfelelő információs háttérrel lássák el ez ügyben.

A 6. §-ban a pénzbeli ellátásra való jogosultság esetén a törvényjavaslat több oldalon tárgyalja azt, hogy előleg folyósítható a betegnek, és amennyiben mégsem illeti meg őt ez a pénzbeli ellátás, akkor a beteg ezt 30 napon belül visszafizeti a jogerős határozat után. Hát én megkérdezném erről az államtitkár urat, hogy hogyan fogják ezt a már kifizetett előleget visszavenni a betegtől, ha ez az előleg őt nem illette meg. Itt nem nagyon látok erre vonatkozóan rendelkezést, mert nem tartom kizártnak azt, hogy ha esetleg majd megy a beteg, és kéri az előleget a pénzbeli ellátásra, akkor utána, amennyiben mégsem lesz erre jogosult, ezt nem fogja visszafizetni, vagy hogyha valamilyen módon be is szedik ezt az összeget, akkor nyilvánvalóan úgy, ahogy az egészségbiztosítónak, kamatot kell fizetni. Akkor úgy gondolom, valamilyen módon talán meg kellene hogy jelenjen ez is majd a visszafizetésnél.

Megint csak a fiskális nyomásra utal a 12. §-ban az, hogy felhatalmazást kap az egészségbiztosításért felelős miniszter, hogy az államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben határozza meg a gyógyászati ellátások körét, árukhoz nyújtott támogatás alapját, mértékét, és így tovább. Tehát nyilvánvalóan ez azt jelenti, hogy az államháztartásért felelős miniszternek vétójoga van a tekintetben, hogy mit támogat az egészségbiztosító, milyen mértékben és et cetera, hogy hogyan. Úgy gondolom, önmagában már ez is sugallja azt, hogy végül is ki dönt itt az Egészségbiztosítási Pénztár pénzének a felhasználása fölött.

A jó hangulatú egészségügyi bizottsági ülésen felmerült annak a kérdése, hogy az orvosi bélyegző adattartalmát majd megváltoztatja valószínűleg az egészségügyi kormányzat, és hogy azt is ki fizesse. Hallottuk, hogy az első bélyegző ingyenes, de amennyiben esetleg majd új bélyegzőt kapnak az orvosok, akkor, gondolom, az is ingyenes lesz - de lehet, hogy ezt csak én gondolom.

Ami talán a szakmai körökben a legnagyobb vihart váltotta ki, az európai uniós gyógyszerhamisítás elleni elveknek a hazai jogrendbe való beültetése. Hallottuk az előterjesztői expozéban, hogy ennek a végleges kidolgozására majd a későbbiek kerül sor, valószínűleg az ősz folyamán, amikor is kormányrendeletben határozzák el ennek a részleteit. Hát elég nagy aggodalmat kelt ez a gyógyszerészi körökben, ugyanis említettem már, hogy Magyarországon nevezhetjük talán majdnem hungarikumnak azt, hogy a 322 millió doboz legális forgalomba került gyógyszerből egy hamisat sem találtak. Ugyanezt nem mondhatják el a nyugat-európai országok, és ugyanezt nem mondhatja el a fejlett világ, nem is beszélve a fejletlen világról. Ha valaki böngészgeti az internetet, ilyet olvashat, hogy az Egyesült Államokban hamis daganatellenes infúziós készítmény került legális forgalomba, amiről utána kimutatták, hogy nem volt más benne, csak keményítő és laktóz. Az az elképesztő, hogy ez a legális forgalomba került be. Nem arról volt szó, hogy valaki kiment a piacra, és ott vett gyógyszert, hanem az orvosok használták ezt a készítményt. Na most, lehetne még ilyeneket sorolni, hogy Pakisztánban 15-en haltak meg, és így tovább, ilyen nagyon sok van, vagy hogy bizonyítottan százezren haltak meg hamis gyógyszer miatt eddig. Ezeket lehetne sorolni hosszan.

De amit ki szeretnék emelni, és nyomatékosan szeretnék hangsúlyozni mindenkinek, hogy Magyarország ebből a szempontból - még egyszer mondom - kivételezett helyzetben van, tehát Magyarországon zárt gyógyszer-forgalmazási rendszer van. Elmondom önöknek, amikor a Viagra bejött, gyakorló patikusként engem is megkerestek, azt mondták, hogy leesett a kamionról a Viagra. Képzeljék el ezt! Megint a sajtóhírekre tudnék apellálni, hogy a Ferihegyen mennyi potencianövelő tablettát foglaltak le. De Magyarországon nem fordulhat elő az, hogy egy patikus be merje vállalni, egyrészt a lelkiismerete sem engedi, mert olyan képzést kapott, másrészt nem fordulhat elő az, hogy ez legális forgalomba kerüljön, mert olyan zárt a rendszer. Az egyetemen úgy tanultuk, hogy ha valaki az utcán talál egy eldobott gyógyszeres dobozt, akkor meg kell tudni mondani, hogy az körülbelül melyik patikából, mikor, melyik nagykereskedőtől, honnan érkezett.

Óriási aggodalommal tölt el minket ez az uniós direktíva, ami egyébként - ha elolvassa valaki - tényleg nagyon szimpatikus és jó, mert nekünk van egy kiépített, zárt, stabil, nagyon jó rendszerünk. Tehát úgy gondoljuk, talán az Uniónak kellene átvenni a mi rendszerünket, nem pedig nekünk az övét. Ezt nem győzöm elég hosszan ecsetelni, mert például a gyógyszerközvetítő fogalma: kérdezgettem szakmabelieket, mondják már el nekem, hogy ki az a gyógyszerközvetítő, és nem tudták megmondani. Úgy mondják, hogy a bróker. Tehát egy olyan személy, aki kereskedik a gyógyszerrel, de hozzá fizikailag nem kötődik maga a készítmény. Tehát úgy gondolom, ez annyira kardinális kérdés, hogy nem elég ezt kormányrendeletben szabályozni.

A másik óriási veszély az online patikák szerepe, tehát amikor az interneten rendelik a gyógyszereket. Magyarországon az internetes gyógyszer-kiskereskedelemben csak olyan folytathat internetes gyógyszer-kiskereskedelmet, aki mögött engedéllyel rendelkező patika vagy gyógyszerkereskedő - nevezzük így, helytelenül -, tehát aki mögött engedéllyel rendelkező patika áll. Na most, itt csak megemlíteném önöknek, hogy az online patikák megdöbbentően nagy része, 96-97 százaléka ma a világban illegálisan tevékenykedik, hát nyilván a legtöbbjük engedély nélkül.

Tehát arra hívnám fel a kormányzat figyelmét sokadjára is, hogy semmiképpen ne úgy fogadjuk el az uniós direktívát, hogy abból esetleg majd botrány legyen, és a lakosság legális gyógyszerellátásban való hitét megrendítse. De gondolom, majd erre; persze nem is tudom, hogy ki fogunk-e térni az ősszel, hiszen kormányrendeletben kívánják ezt szabályozni. Ezt mindenképpen helytelennek tartjuk, és mindenképpen azt szeretnénk, hogyha ezt a kérdést törvényi szinten szabályozná az egészségügyi kormányzat.

Ami ezen salátatörvényben mindenképpen fontos, hogy olyan módosításokat tartalmaz, amelyek szükségesek, de néhány kiskaput lehet találni. Az egyik ilyen mindjárt az 57. §, ahol is arról rendelkeznek, hogy a befizetett díjból a szakhatóság az egészségügyért felelős miniszter rendeletében meghatározott díjmegosztásban részesül.

(18.20)

Miért nem írjuk le, hogy mekkora díjmegosztásban részesül? Ebből az 57. §-ból mindjárt látható, hogy óriási probléma van az egészségügy állami ellenőrzésével, és itt felhívnám a figyelmet arra, hogy Magyarországon, azt hiszem, a világon talán első vagy másodikként alakult ki a gyógyszertárak ellenőrzésének rendszere, és most sajnos a rendszerváltás utáni időben a tiszti gyógyszerészi szolgálat gyakorlatilag ellehetetlenült. Én gyakorló gyógyszerészként tudom, ha nincs szoros felügyelet, és nincs megfelelő szakmai kontroll, az bizony nem tesz jót még az ellátás színvonalának sem, és az, hogy a tiszti gyógyszerészek egyszerűen nem győzik a munkát, az nyilván egyrészt az anyagi források hiányának a következménye és a személyi ellátottság hiánya. Arra kérném a kormányzatot, hogy erre komolyabban figyeljen oda, és ha már hivatkozom még egyszer az 57. §-ra, ebből a díjmegosztásból lehetőleg minél nagyobb szeletet hagyjanak a gyógyszerészeti államigazgatási szervnek. Én azt sem bánnám, ha az egészet otthagynák, tehát hogy a gyógyszerészeti államigazgatási szerv ne mint a költségvetés befizetője legyen, hanem talán inkább a költségvetésből részesülő.

Egy másik kiskapu van éppen a 65. §-nál, ahol ugyanis a gyógyászati segédeszközökről van egy értekezés, hogy a közfinanszírozás alapjául elfogadott ártól, az egészségbiztosítási szerv által a támogatás megállapítására irányuló térítési díjtól el lehet térni, amennyiben az egészségügyért felelős miniszter úgy gondolja. Ha egyszer meghatározzuk azt, hogy a közfinanszírozásban melyik gyógyászati segédeszköz milyen mértékben vagy melyik gyógyászatisegédeszköz-csoport hogyan részesül, akkor majd államtitkár úr megmagyarázza, hogy lehet az, hogy egyes gyógyászati segédeszközök talán kivételezettek lehetnek ez ügyben, de lehet, hogy nem jól értelmeztem ezt a rendelkezést.

Aztán ugyanehhez kapcsolódik a 64. §-ban az, hogy 5 százalékkal lehet eltérni a közfinanszírozás alapjául elfogadott ártól gyógyászati segédeszköz esetében, 5 százalékkal magasabb áron, de úgy gondolom, hogy 5 százalékkal alacsonyabb áron is értékesítheti majd ez a gyógyászatisegédeszköz-értékesítő, és még az sem teljesen világos, hogy ebbe az 5 százalékos eltérésbe belevegyük-e a támogatás összegét. Tehát itt szerintem ez a törvény nem teljesen világos.

A 66. §-ban örömmel láttam, hogy egy korábbi módosító javaslatom jelenik meg. Az egészségügyi bizottsági ülésen mondtam, hogy szerintem a továbbképző tanfolyamot szervező cégek 30 nappal korábban nem fogják tudni lejelenteni a tanfolyamon részt vevők nevét, mert ha tanfolyamra, továbbképzésre vagy bármilyen tanfolyamra jelentkezünk, sokszor egy héttel előtte jut eszünkbe, hogy talán jelentkezni kellene. Úgyhogy örömmel látom ezt, hogy a kormányzat, ha nem is a mi gondolataink révén, de végül mégiscsak módosította ezt a pontját az előző törvénynek.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu