DR. SZALAY PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Persze, természetesen igaz az, hogy a kormánypárti képviselők a rendeleteknek és a törvényeknek a pozitív oldalát próbálják hangsúlyozni, így nem veheti zokon tőlem senki, hogy én is megpróbálok erre a talajra lépni. Én úgy érzem, hogy két év alatt eddig is nagyon komoly előrehaladás történt a betegellátásban, például a gyógyszerkasszából rengeteg pénz folyt ki korábban, és ezt jórészt sikerült megfogni, éppenséggel olyan dolgokkal, hogy a számítógéprendszer korszerűsítése, a számítógéprendszer javítása igazából ezt lehetővé teszi. Pillanatnyilag ott tartunk, egészen közelből mondhatom, miután nekem is családorvos a feleségem, hogy a számítógéprendszer olyan tökéletesen működik, hogy a recepteknél kimutatja, hogy ha megjelenik egy beteg, és fel akar íratni például ma egy gyógyszert, akkor a számítógép kidobja, hogy kérem szépen, június 3-áig nem lehet felírni ezt a gyógyszert, mert a kedves beteg addig már megkapta.

Ezt egyébként mondanám tisztelt szocialista képviselőtársamnak is, hogy az a családorvos, aki a számítógéprendszert tökéletesen tudja kezelni, az megítélésem szerint naprakész a változó gyógyszerrendeletek vonatkozásában, amit nyilván a rendszer próbál korszerűsíteni és korrigálni. Tehát naprakésznek kell lenni, és ha valaki naprakész, akkor ezeket igenis figyelemmel tudja kísérni. Az én környezetemben lévő kollégák, családorvosok, akikkel egy épületben dolgozom, ezt érdekes módon meg tudják oldani, tehát ezzel nincsen semmi probléma.

A gyógyászati segédeszközök vonatkozásában szintén voltak anomáliák korábban, 6-8 évvel ezelőtt, az egyik kollégámat például megbírságolták, ki kellett fizetnie egy kerekes széket. Kiderült, hogy volt egy beteg, aki járta az országot, és már az ötödik vagy a hatodik kerekes széket íratta föl különféle szakrendeléseken. A kolléga, miután kerekes székkel jött, megsajnálta, felírta, és kiderült, hogy ez egy nyerészkedő beteg volt, aki amúgy értékesítette ezeket a székeket. Most ez ma már nem lehetséges, miután a rendszer területi illetékességet köt ki. Tehát aki ahol dolgozik, amilyen kerületben, van egy betegkör, amelyiknek az ellátására, mondjuk, szakorvos kötelezett, és azoknak a betegeknek írhatja fel, akik ebben a körben laknak, akik ott élnek, és ezáltal területi illetékesség alapján jogosultak a segédeszközökre.

Amit itt a képviselőtársaim felvetettek, erről a bizonyos szankcionálásról: a rendelet nagyon egyértelműen meghatározza - négy esetet sorol fel -, hogy két esetben el nem végzett ellátásról beszélünk, és két esetben pedig jogtalanul adott szakorvosi javaslatról. Felhívom képviselőtársaim figyelmét, hogy itt szakorvosokról van szó, nem a családorvosokról. Tehát a szakorvosoknál az el nem végzett ellátás... - láthattuk, hogy a közelmúltban voltak ilyen szankcionálások, ahol ortopéd- és segédeszközök felírásával követtek el, igen nagy kárt okozván az egészségbiztosítónak, szabálytalanságot. Tehát itt a jogosulatlanul adott szakorvosi javaslatról beszélünk. Én például nem adhatok ortopéd cipőre javaslatot senkinek, nem is írhatok fel, mert én sebész vagyok, és az én felírási körömben nem szerepel az ortopéd cipő. Tehát a rendelet tökéletesen megköti, meghatározza ezeket a dolgokat.

Visszatérve egyébként a felelősségre vonást illető paragrafusokra, itt igazából két alapeset lenne lehetséges. Van egy szakorvos, aki javaslatot ad a felíró orvosnak, az pedig felírja a beteg számára a gyógyszert. Egy dolog kétségtelen, hogy a beteg szankcionálása itt, ebben a törvénytervezetben nem szerepel. Nyilvánvalóan a betegnek a szankcionálása egyébként megoldható, nem szerencsés kihagyni a beteget abból, hogy végül ő a haszonélvezője a tévesen vagy jogtalanul felírt dolognak. Ha mondjuk, jogtalanul írták fel, akkor a beteg természetesen nem kárhoztatható ezért, de amellett mindenképpen haszonélvezője ennek az eszköznek, amit megkapott.

A másik eset: van egy kórház-ambulancia, amelyik javaslatot ad, illetőleg felírhat a kórház-ambulancia különféle gyógyszereket. Itt az államtitkár úr figyelmét felhívnám, hogy vannak gyógyszerek, amelyeknél meg kellene fontolni, hogy a sürgősség talán kivételt képezzen a rendelet hatálya alól. Gondolok itt például a Fraxiparine-ra, amit pillanatnyilag háziorvos nem írhat fel. Budapesten a helyzet könnyebben áthidalható, de ha a vidéket nézzük, akkor vidéken igenis nincsenek olyan lehetőségek, hogy a háziorvos elküldhesse szakrendelőbe a beteget és felírassa vele a Fraxiparine-t, márpedig vannak olyan kórképek, vannak olyan betegségek, amelyeknél ez abszolút sürgősséget jelent, a gyógyszerrel el kell látni a beteget, a trombózis megelőzése céljából. Gondolok, mondjuk, egy pitvarfibrillációra. Tehát ezek olyan dolgok, hogy meg kellene adni a lehetőséget, hogy ilyenkor a családorvos a sürgősség alapján kivételt tehessen, és felírhassa ezeket a gyógyszereket.

A rendelettervezet pozitívumaiként hoznám fel például, néhány példát kiragadva, a holttest hűtését, amivel, mint tudjuk, az elmúlt években nagyon komoly visszaélések voltak.

(18.50)

A halott hozzátartozói kényszerhelyzetben lévén, kénytelenek voltak horribilis összegeket kifizetni a hűtésért. Amennyiben ez államilag meghatározott maximált összeget jelent, akkor ez egy sokkal korrektebb szituációt teremt.

A fogászati ellátást felemelnénk 60-ról 62 évre, ez van a törvényjavaslatban. Itt igen figyelemre méltónak találom Gyenes kolléga javaslatát. Ez nyilván egy anyagi függő kérdés is.

A munkabér-szabályozás mindenképpen a rendelet javára írható. Ez igen pozitív dolog, különösen a túlmunka és az ügyelet vonatkozásában.

A munkaidő-beosztásról szeretnék még néhány mondatot ejteni. Az, hogy egy hónappal korábban és egy hónappal előbbre írásban kell közölni a dolgozókkal a munkaidő-beosztást, ez Magyarországon - nem tudom, államtitkár úr mennyire vizsgálódott ez ügyben - ma egyáltalán nem működik, vagy legalábbis az osztályok legnagyobb részén nem működik, főként a nővérek vonatkozásában. Tehát a nővéreket nem egy hónapra előre osztják be, és ezért ad hoc akár a hét végén beosztják a következő hétre, tehát ez mindenképpen nagy lelkesedést fog kiváltani a nővérekből, ha a beosztásukat korrekten, előre tudják, és nem váratlan módosításokkal kell ezt megoldaniuk.

Az érdekképviseletet illetően elmondanám, hogy Gyenes Géza kollégám, képviselőtársam az Orvosi Kamara vonatkozásában kitűnő, korrekt munkát végzett, és közmegbecsülésnek örvendő valaki az Orvosi Kamara hierarchiájában, de mondjuk, az Orvosi Kamara érdek-képviseleti funkcióján is sok szempontból van javítanivaló. Engem például, ahol dolgozom, a XIII. kerületben, 8 éve nem hívtak meg semmiféle kamarai tisztségviselő-választásra. Tehát igazából nehogy félreértés legyen, Gyenes kollégának ezt nem szemrehányásképpen mondom, ő nem tehet erről, ez egy kerületi sajátosság, ami sajnos nálunk, a kerületben igen szomorúan néz ki.

Az orvosi bélyegző esetét illetően: az orvosi bélyegző tulajdonképpen nem egy számottevő összeget jelentő valami. Nem tudom, a kollégák hogyan vannak vele, a magam részéről nekem megvan az eredeti bélyegzőm, amelyet még az egyetemen, amikor elvégeztem, utána megkaptam, tehát nem gyakori dolog, hogy az ember elveszítse a bélyegzőjét. Én úgy érzem, egy bélyegző újracsináltatása nem jelent számottevő összeget.

Most a bérfejlesztésből kimaradtak kérdése vonatkozásában pedig azt tudnám mondani, hogy feltehetően erre is sor fog kerülni, nyilván az anyagi források függvényében, de mondjuk, ez az a kérdés, amelyben inkább az államtitkár úrnak engedném át a válaszadás jogát.

Arra kérem képviselőtársaimat, támogassák a törvényjavaslatot, mert úgy érzem, ez minden frakció részéről megérdemli a támogatást, a magyar betegtársadalom gyógyulásának a jobbítását célozza a törvényjavaslat.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu