NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. A bizottsági ajánlás 25. pontja arról a módosító javaslatomról szól, amely felhívja a figyelmet a törvényjavaslatuknak a vége felé, a 25. §-ban egy - azt gondolom - sunyi, sorok közötti módosításra, amely meglehetősen túlterjeszkedik az Alkotmánybíróság elvárásán, pedig az Ab-döntésre hivatkozva nyújtották be a törvényjavaslatot, hogy az Alkotmánybíróság kifogásainak megfelelően módosítják most a médiatörvényt.

Szó nem volt az Alkotmánybíróság döntésében arról, amit itt a 25. §-ban önök szégyenszemre eltörölni szándékoznak. Az Alkotmánybíróság végakarata, amelyet decemberben még úgymond megtehetett... - hiszen akkor még lehetett minden magyar állampolgár panaszára eljárást indítani, az Alkotmánybíróság vizsgálhatta a médiatörvény egyes passzusait, ugye, idén január 1-jétől az önök egypárti alaptörvényének köszönhetően sajnos már nemhogy magyar állampolgárok, de mi országgyűlési képviselők, sőt, egyetlenegy frakció sem fordulhat Alkotmánybírósághoz, csak a Fidesz egyedüli frakcióként. Ez az egyetlen választási ígéretük tulajdonképpen teljesül, persze nemcsak itt, de teljesült a Médiatanácsban is, ott is csak a Fidesz, csak a Fidesz delegáltjait választották be, míg jogelődjében, az ORTT-ben minden országgyűlési frakció kaphatott helyet. A legfontosabb médiát ellenőrző testületben ez így normális is. Olyan, mintha a választásokat ellenőrző legfontosabb testületekben, a szavazatszámláló bizottságokban vagy választási bizottságokban csak a Fidesznek lehetnének delegáltjai. Azt gondolom, hasonlóan felháborító ez az új gyakorlatuk.

És ráadásul önök az Alkotmánybíróság folyamatban levő ügyeit is megsemmisítették, emlékezetem szerint körülbelül 600 folyamatban levő ügyet, visszamenőleges törvénykezéssel úgy semmisítettek meg, hogy azt még annak tudatában nyújtották be tisztességes magyar állampolgárok, dolgozva akár több tíz oldalnyi indokoláson, abban bízva, hogy egyszer majd az Alkotmánybíróság elbírálja ezeket, akár a médiaalkotmánnyal kapcsolatos különböző kifogásokat. Nem ez történt. A folyamatban levő ügyeket is, a korábban jogszerűen benyújtott ügyeket is, ha az Alkotmánybíróság nem bírálta el akár évek alatt sem, akkor is ezeket hatályon kívül helyezték, megszüntették a folyamatban levő ügyeket is, szégyenszemre.

De amit az Alkotmánybíróság még megtehetett az utolsó napokban, tavaly december végén, annak kapcsán most itt van előttünk egy törvényjavaslat. Viszont meglehetősen túlterjeszkedik, és megint csak a kiegyensúlyozott tájékoztatás be nem tartására kell fölhívnom a figyelmet. És nem az én szégyenem, hogy ezt mindig ismételnem kell, akárcsak Alföldi Róbert leváltását követelve, az önök szégyene, hogy ezeken a területeken még nem történt változás. Pedig törvényes előírás, hogy kiegyensúlyozottan kell tájékoztatni.

Az első normál felszólalásomat ott fejeztem be, hogy az emberek hite megingott ebben a fajta liberális demokráciában, ahol mindenkinek szavazati joga van, annak is, aki írni-olvasni nem tud, mondjuk, csak televíziót nézni. Ott meg mit lát, mit hall a tévékben és a rádiókban? A törvényes előírással szemben nem kiegyensúlyozott hírtájékoztatást, hanem eleve bulvárhíradók szintjére süllyesztett, népbutító híradásokat; nehéz ezeket híradóknak nevezni, holott elvileg törvényi előírásuk lenne egy tisztességes tájékoztatás, nem ilyen amerikai, buta társadalmat formálva a magyar nemzetből, de ez egy külön téma, azt gondolom.

De önmagában, ha a pártok híradásait, szerepléseit száz százaléknak tekintjük, akkor azt látjuk, hogy például a Jobbikot, sőt, nem például, hanem az egyedül igazán kirekesztett, diszkriminált Jobbikot egy 5 százalékos párt szintjén sem kezelik.

Az Országgyűlés eddig csak a 2010-es médiatanácsi beszámolót tárgyalta, ebben pedig azt láttuk, hogy éves szinten a Jobbik 5 százalék élőszóbeli megnyilatkozáshoz jutott, legalábbis a választásoktól az év végéig, 2010-ben, míg az LMP, a nálunk jóval kisebb LMP is 8 százalékhoz jutott. Az LMP-nek kevesebb tagja van, mint ahány alapszervezete a Jobbiknak, a választási eredményről nem is beszélve. Tehát teljesen egyértelmű, hogy teljesen irreálisak, fordítottak az arányok, hogy a Jobbik 5 százalékával szemben - és itt nem kiragadott, egy-egy műsorról van szó, hanem éves szinten a főbb hírműsorokban, számos televízióban, rádióban a csak fideszes tagokból álló Médiatanács kimutatásai szerint, mielőtt még elfogultsággal vádolnának -, a Jobbik 5 százalékához képest az LMP 8, a KDNP pedig 9 százalékhoz jutott, az MSZP pedig egyenesen 23 százalékhoz jutott, ugye.

Látszik, hogy őfelsége ellenzékei nem sértik itt a kormányzat érdekeit, ha valamilyen váltópárt előbb-utóbb kell hogy legyen, akkor inkább őket választanák; legjobban - ahogy a törvénykezés egyéb részei is mutatják - a Jobbiktól félnek.

A legnagyobb törvénysértés, az igazi törvénysértés tulajdonképpen csak a Jobbikot illeti, nem véletlen, hogy miközben látszathisztériát folytatott a két másik ellenzéki párt, több európai uniós diktátumot követelve egészen Brüsszelig elszaladtak, hogy a médiatörvényt és hazánkat is gyalázzák, mindeközben igazi, érdemi panaszt, amitől változást várhattak volna a Médiatanácshoz fordulva, egyet sem nyújtottak be.

Ha a 2010-es adatokat idézem, akkor azt látom, hogy a pártok által benyújtott panaszok 95 százalékát a Jobbik nyújtotta be, és egyetlen másikat sem a jelenlegi parlamenti pártok. Tehát azt látjuk, hogy érdemi fenntartásuk valójában nincsen. Meg vannak elégedve ezzel a kéz kezet mos politikával, az előbb említett statisztikai adatok tekintetében ez érthető is. És akkor ehhez még hozzávehetjük, hogy a Jobbik 5 százaléknyi megnyilvánulási lehetősége valójában nem akármilyen témában történhet, csak általában, ha találnak valamilyen botrányos esetet, amiről lehet nyilatkoztatni, mondjuk, a 13 ezer tagunk közül valakinek akár a 10-20 évvel ezelőtti múltjában történt esetet, vagy egy legénybúcsús fotót fölhozva, mintha ez lenne az ország központi témája, vagy valamely más párt kezdeményezésére reagálhatunk.

Ezt valóban meg lehet tenni, de érdemi, saját fontos témákat nem vethetünk föl. És azt láthatjuk, hogy ez a helyzet nem változott például 2011-re sem, sőt, akkor már egy 5 százalékos párt szintjét sem érte el a Jobbik, 4,9 százaléknyi lehetőséghez jutott szerte a médiában éves összesített adat tekintetében, miközben a kormányoldal 71,3 százalékhoz jutott, kapaszkodjanak meg, ez még a kétharmados parlamenti túlsúlyuknál is több.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu