DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Tisztelt Államtitkár Úr! A foglalkozatási és munkaügyi bizottság tagjaként figyelemmel kísérem a közmunkaprogramok megvalósulásának körülményeit. Információkat gyűjtök, adatokat kérek, és ha valami visszásságot tapasztalok, akkor önökhöz fordulok - általában nem járok sikerrel.

(14.40)

Tapasztalásom szerint nehezen férek hozzá helyi adatokhoz, és korábban is, hogy ha problémáim voltak, akkor a Belügyminisztérium elhajtotta a kéréseimet, az anomáliákat, amiket jelentettem, figyelemre se méltatta, holott a kormánynak és minden egyes helyi oligarchának figyelembe kell vennie azt, tudomásul kell vennie azt, hogy a közmunkaprogramok közpénzből működnek és a köz érdekében. Innentől elkezdve minden egyes helyi oligarchának minden egyes pillanatban tökéletesen elszámoltathatónak kell lennie azzal kapcsolatban, hogy mire költi az adóforintokat. A helyi programoknak meg egész egyszerűen mentesnek kell lenni mindenfajta önkényeskedéstől.

Múlt héten Pusztaottlakán jártam. Itt hiteles forrásból megtudhattam, hogy miként dolgoztatják rabszolga módon, emberhez méltatlan módon a közmunkásokat. A helyiek elmondása szerint súlyosan beteg, egészségkárosodott és emiatt útkarbantartásra felvett közmunkások robotolnak a pusztaottlakai földeken. Krónikus magas vérnyomásban, gerincsérvben szenvedő emberek végeznek hajolással, fizikai megterheléssel járó munkákat a túlhevült fóliasátrakban. Ha nem bírják, jön a fenyegetés: aki kilép, segélyt sem fog kapni.

Bár a kormány a szervezés diadalaként könyvelte el azt, hogy a közmunkások jellemzően nem mennek táppénzre, és maga Réthelyi miniszter úr is a meghallgatásán mondta, hogy milyen kellemes meglepetés volt, hogy nem nő a táppénzre menők száma a közmunkaprogramokból, én Pusztaottlakán megtudhattam, hogy miért van ez. Ez azért van, mert az üzemorvosok nemes egyszerűséggel nem írják ki az embereket táppénzre. Úgynevezett lábadozásra teszik őket, ami azt jelenti, hogy otthon maradhatnak, amíg jobban nem lesznek, de amint jobban vannak, visszamennek dolgozni, és amíg lejár a szerződés, ezeket a napokat ingyen és bérmentve ledolgoztatják velük.

Információim szerint, ha nagy a hideg, akkor nem tudnak melegedőbe menni, ha meg hőség van, nincs ivóvíz. Mintegy ötven-hatvan munkás használ egyetlen takarítatlan pottyantós budit. Kezet sem tudnak mosni, tiszta ivóvízzel való ellátás híján a vegyszerezéshez használt öntözőrendszerből fogyasztanak vizet a kitikkadt munkások. Hiányos a védőfelszerelésük is, ha van egyáltalán. A kézi trágyázáshoz, vagyis a tyúkürüléknek kézzel a palántákra történő szórásához sem kapnak védőkesztyűt. Ahogy az egyik munkás, a családja, a gyermeke érdekében mindenre hajlandó édesapa fogalmazott: "nyomorúságos helyzetben vagyunk, és ezt gyalázatos módon kihasználják".

Erre a közmunkaprogramra büszkék önök, államtitkár úr? Nem hunyhatunk szemet afelett, hogy az önök kormányzása alatt a polgármesterek, akik sok esetben országgyűlési képviselők is, élet és halál urai lettek a kiskirályságukként kezelt településeken, helyi oligarchákká váltak. Ők dönthetik el, hogy kit vesznek fel a közmunkaprogramba (Felzúdulás, zaj a kormánypárti sorokból.), ők dönthetik el, hogy kit fognak elbocsátani (Az elnök csenget.), hatalmukban áll ezeket az embereket megfosztani mindentől. Mikor kívánnak intézkedni, tisztelt államtitkár úr, hogy ez másképpen legyen? (Taps az LMP és az MSZP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu