GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az első a 11. számú indítvány, ahol azt kezdeményezzük, megint csak az általános vitában elmondottak alapján, hogy az érdekképviseletre vonatkozó részt vegyük ki innen, ebből a törvényjavaslatból, ennek nincs itt helye. Ha ezzel összekapcsolnám a 79. számút, ami szintén ugyanebben a vitaszakaszban van, az roppant érdekes. Az alkotmányügyi bizottság nem tartotta Házszabálytól eltérőnek azt a módosítást, amelynek valójában az égvilágon semmi köze nincs, mert ez, ami a 11-es módosítóban szerepel, ami a 18. §-ról vagy az egészségügyi törvénynek a 140. §-sal való kiegészítése, ez nem a kamarákról szól, viszont ezzel szemben megjelent a 79. szám alatt az egészségügyi bizottságnak egy módosító indítványa, amely teljes egészében túlterjeszkedik az előterjesztésen, mert az előterjesztésben a kamarai törvény, az egészségügyi kamarára vonatkozó törvény, mint ilyen nem szerepel, itt viszont megjelenik.

Azt gondolom, és megengedem magamnak azt a következtetést, hogy a kormány ugyanúgy, ahogy tette ezt a Kereskedelmi és Iparkamarával, maga alá akarja gyűrni az egészségügyi kamarát, és a kormány akarja meghatározni, hogy hogyan és milyen formában kell egy egészségügyi kamarában a tisztségviselők választását lebonyolítani és megoldani.

Gondolom, teszik ezt azért, hogy valamivel honorálják a kamarának azt a tevékenységét, hogy az elmúlt időszakban mennyire nem állt ki a saját sorsukkal elégedetlen egészségügyi dolgozók mellett. Na, ez csak egy ilyen rövid zárójeles megjegyzés.

Tehát azt gondolom, hogy ennek itt nincs helye. A másik a 79-es, az egészségügyi bizottság javaslata, az pedig meglehetősen sportszerűtlen és házszabályellenes is. De azt már megszoktuk, erről szinte minden záróvita alkalmával ebben a Házban beszélni kell, hogy hihetetlen nagy túlterjeszkedést engednek meg maguknak vagy kormánypárti képviselők, vagy bizottság, vagy éppen a kormány mint előterjesztő.

A következő a 13-as. Államtitkár úr figyelmét szeretném felhívni arra, hogy ebben az indítványban, amiért mi javaslatot teszünk, és tudom, hogy ez teljes egészében szembemegy azzal az államosítási folyamattal, amit tettek az egészségügyi ellátás, jelesül a kórházak, a fekvőbeteg-ellátás területén, de az én emlékezetem szerint ott a törvény zárószavazásánál elfogadást nyert, hogy az önkormányzatoknak lesz beleszólási joguk az egészségügyi intézmények vezetésébe, és ezt zárószavazáskor megszavaztuk itt a Házban.

(20.50)

Most pedig ezzel a paragrafussal, ami az egészségügyi törvény 155. §-a helyébe lép, újra kizárólagosan a miniszter kezébe adja az alapítói jogokat, tehát a létesítéstől a megszüntetésig és a vezetői kinevezések, megbízatások felmentésére vagy visszavonására.

Tehát elfogadom, hogy így az egésznek a kitörlése részünkről nem egészséges, de erre viszont kérem az egészségügyi bizottságot, hogy gondolják végig, ez egy tipikusan olyan indítvány, amit zárószavazás előtt mint koherencia ki kellene cserélni, és összhangba hozni azzal, amit a korábban, nem is olyan rég, egy hónapon belül elfogadott másik törvényjavaslatban elfogadtunk.

A másik a 17. számú. Én sajnálom, mert azt hittem, hogy amit Gyenes Géza képviselő úrral is itt nagyon erősen feszegettünk, de más képviselők is, hogy a válsághelyzet... A törvényjavaslatban az van, hogy a kormány készenlétben tartja. Ha azt várjuk el, én tudom, magam is megéltem hasonló szituációkat, hogy egy válságot előre nem lehet szimulálni, mindig lesznek olyan pillanatok, olyan mozzanatok, amiket ott kell megoldani azoknak a szereplőknek, akik éppen a katasztrófaelhárításban érdekeltek lesznek. De az, hogy ezt a tervet maga a kormány csak készenlétben tartja, ez nem jó, ezt meg kell ismertetni azokkal, akik ezt alkalmazni fogják.

Ahhoz, hogy ne akkor kezdjenek kapkodni, amikor baj van, egy előre begyakorolt formula kell, ami nyilván az esetek nagy számát képes lesz lefedni. De emellett még lehetnek olyan szituációk, és biztos, hogy lesznek is, amelyekre ma nem gondolunk, és nem lehet felkészülni rá jogszabállyal. Az egészségügyi dolgozóknak az esküjük erre őket amúgy is kötelezi, meg fogják tenni, de hitem szerint az ő munkájukat segítjük azzal, ha egy válsághelyzetre vonatkozóan (Az elnök csenget.) annak különböző szintjeit meg lehet határozni, és arra azt mondjuk, hogy itt van a forgatókönyv, és eszerint kell minimum eljárni.

Tehát én kérem, hogy a 17-est is gondolják meg még egyszer, hogy ez ne ott álljon meg, hogy valahol valakinek a fiókjában van egy terv, amit, urambocsá!, vagy elővesz, vagy nem, vagy megtalálják, vagy nem egy katasztrófa esetén. Tehát sokkal fontosabb, hogy ez ismert legyen, ismert legyen azok számára, akiknek akkor majd intézkedni kell, ha ez a fordulat beáll.

Kérem szépen, hogy gondolják meg, és ha kell, az egészségügyi bizottságot kérem, hogy kapcsolódó módosító indítvánnyal orvosolják ezt a hibát.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

Forrás: parlament.hu