BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitába, mint mondtam korábban is, sok minden beletartozik, sok mindenről lehet beszélni. De engedjék meg, hogy érdekes volt hallgatni Kolber Istvánt, és most érdekes volt Pál Bélát is hallgatni, mégpedig hozzászólásaikban, mert mintha valami amnézia támadt volna két volt, nyolc évig kormányzó politikus gondolkodásában, mert elfelejtették azt, hogy mit is hagytak hátra önök az országra.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tudják nagyon jól, és nem bántás céljával, csak az emlékezet kapcsán és az emlékezés kapcsán szeretnék szólni arról, hogy nyolc év alatt az önök bevallása szerint, tisztelt Pál Béla képviselőtársam, nem kormányoztak, semmit nem tettek, és a kormányzásuk kapcsán a hiány az egekig szökött. Majdnem megduplázták az államadósságot, és én úgy gondolom, hogy tényleg lehet ebben a tisztelt Házban és a patkóban büntetlenül sok mindent mondani, sokszor hazugságot is, jól meg van építve az épület, nem fog senki fejére szakadni, mert jól megcsinálták a régi mesterek. Lehet demagógiákat is mondani, csak egyet nem szabad: elfeledkezni arról, hogy mit hagytak hátra. Mégpedig az örökség nagyon borzasztó örökség, hisz az ország 2010-ben a tönk szélére került.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretnék emlékeztetni mindenkit arra, hogy az országgal kapcsolatban az uniós csatlakozást követően, tisztelt Pál Béla képviselő úr, túlzottdeficit-eljárás van folyamatban. Túlzott deficit! Sosem tartották a szavukat. Mit jelent a túlzott deficit? Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim: a költségvetés kiadási oldala több, mint a bevétel. Ez olyan drámai hiányt keletkeztetett, hogy majdnem megduplázódott, és olyan terheket rótt az országra, különösen a pénzszűke világában, amikor pénzt is nehéz szerezni és magasabb hitelkamatokkal, azaz a pénznek magasabb az ára, hogy azt a hiányt, amit összehalmoztak sok éven keresztül, mondjuk, a rendszerváltást követően is több kormány, azt finanszírozni kell. Iszonyú terhe van ennek az ország gazdaságára, ez mindig pénzt von ki a gazdaság finanszírozásából. Csökkenti a lehetőségeket, mert ott van egy csomó hiány, és annak az adósságszolgálata, a kamata terheli az ország költségvetését, és hiányt is generál.

Bajaink, én úgy gondolom, hogy ebben gyökereznek, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, mert az országnak komoly gondjai vannak. Az, hogy most a költségvetési hiányt 2,7 vagy 2,5 százalék tájékán lehet tartani, az köszönhető az új kormánynak. Ezt sosem tartotta be például a Gyurcsány- és a Veres-kormány, hanem csettintettek és fölvettek az IMF-től, valamint az Uniótól is hitelt, amelyet most vissza kell fizetni. Az szintén tőkekivonást jelent a gazdaságból, amely komoly terhet jelent szintén a költségvetésre.

Hölgyek, Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem illik arról elfeledkezni, hogy a pénzügyi és gazdasági válságba Európa országai különböző erőnlétben érkeztek; azaz voltak jó gazdaságok, és voltak kivéreztetett gazdaságok. Ugye, nem kell beszélnem arról, hogy Magyarország melyik körbe tartozott? A gazdasága kivéreztetett volt. Amikor el lehetett volna adósodni, pontosan a gazdaságélénkítése miatt, helyesebben arra pénzt fordítani, ahogy tették a németek is... - Merkel asszony, emlékeznek rá, a prémiumokra, hogy az autóiparát ébren tartsa és működtesse, külön adósságot vállalt és engedményeket tett. Szóval, kivéreztetett volt a magyar gazdaság, a magyar pénzügyi rendszer, és a szakadék szélén állt az ország. Ez nem dráma, ez ténylegesen így történt. Aki ezt nem hiszi, az olvassa el az elmúlt évek költségvetését.

Még egyszer szeretném említeni, hogy Magyarország hitelét vesztette. Kedves szocialista és kevésbé szocialista képviselőtársaim, akik most függetlenek, önök hiteltelenítették az országot. Az uniós csatlakozást követően nem tartották a szavukat, nem tartották be azt, hogy nem adósodik el az ország 3 százalékon felül. Önök eladósították az országot, és minden évben a költségvetést mindig túllicitálták, vagy éppen a gazdálkodásuk hiánya miatt generáltak iszonyú kiadásokat. Épp ezért eléggé furcsa volt hallani Kolber Istvántól, hogy az állami költségek magasak. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az új kormány megtett mindent annak érdekében, hogy az állami költségeket csökkentse. Nem tették ezt meg korábban.

Aztán azt is furcsa volt hallani - Kolber István nem tudom, melyik újságokat olvassa és honnan informálódik -, hogy kifelé vagyunk a gazdasági válságból, a világ meg a pénzügyi válságból. Hölgyeim és Uraim! Hol él, mondjuk, Kolber István úr, aki, bocsánat, nincs bent, de a szavait fölírtam? Mert ugyanis először is kezdődött egy pénzügyi válsággal, a pénzügyi válság generált gazdasági válságot, és sajnos ebben a pénzügyi-gazdasági válságban, ebben a hideg zuhanyban még fürdőzik majd' egész Európa. Én nem tudom, hogy ki lábal ki ebből - szeretnénk mi is gyorsan kilábalni, minél hamarabb, szeretnénk azt is, drukkolunk egész Európának.

De azért csak gondoljanak a spanyol, portugál, olasz, görög, francia és egyéb más országok problémájára is; én úgy látom, hogy még nem igazán lábalnak. Tömegesen mondható az Európa pénzügyeiről és gazdaságairól, a pénzügyek tekintetében az euró is válságban van, és még nem tudni, hogy milyen atrocitások érik majd Magyarországot, és milyen válságjelenségek hullámoznak be és löknek föl alkalmasint bizonyos kormányzati elképzeléseket a közeljövőben, a gazdasági válságban pedig nem érzem még sehol sem azt, sőt a magyar emberek egyáltalán nem érzik azt, hogy valami is jobbra fordulna, valami is jobban menne - és nem a kormány hibájából.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha ez csak a magyar kormány hibájából történne, akkor nagyon nagy baj lenne. De egyelőre sehol sem látják a kiutat. (Dr. Józsa István: Baj van!) Látom, hogy nem teljesen értenek vele egyet, de ez szívük joga, hisz mondtam, ez a Ház sok mindent elbír, még a demagógiákat és hazugságokat is (Dr. Nemény András: Most is!), és büntetlenül lehet mindenféléket mondani.

Hogyha egy kicsit a lelkiismeretüket, tisztelt baloldali képviselőtársaim, elő lehetne hívni, tessék megmondani, hogy mire költötték el azt a rengeteg államadósságot - jó lenne tudni. Azonkívül jó lenne tudni azt is, hogy mire költötték a bevételt, mondjuk, a MOL értékesítéséből, a Malév értékesítéséből, nem sorolom a listát. Mire költötték el? És mindemellett mégis magas volt a költségvetési hiány. (Gőgös Zoltán: A te főteredre! - Dr. Józsa István: Szarvasra!)

Szóval jó, hogyha ezek mentén próbálnak tanácsokat osztogatni, mert én elhiszem, hogy nyolc év után, nyolc év nagyon gondterhes kormányzása után, amiről azt mondta a volt miniszterelnök, hogy nem is kormányoztak, nyomasztó gondolataik vannak. Próbálnak felülkerekedni, de annyira optimistán, hogy nem mondanak igazat. Szóval, úgy gondolom, hogy önök a tönk szélére vitték az országot, s illik arra emlékezni, néha még pironkodni, sőt inkább szégyellni magukat azért, hogy az országot és az embereket abba a nyomorúságos helyzetbe tették, amelyben Békés megye polgárai is vergődnek: alacsony bérek, munkanélküliség, pénz hiánya és kivéreztetett gazdaság. (Gőgös Zoltán: Menjél haza!)

Mélyen tisztelt Hölgyek, Urak! Békés megyében mi ezt megtapasztaljuk, ez az önök műve. Az önök bűne! (Gőgös Zoltán: Te voltál a polgármester hány évig!) És aki bűnös, az igyekezzék egy kicsikét visszafogni magát, és ne nagy mellénnyel kritizálni, hanem próbáljon meg normális emberi hangot megütve, tényleg az ország sorsáért aggódva cselekedni, tenni. Önök nem ezt teszik, mintha tényleg amnéziájuk lenne, és semmit nem vállalnak abból, amit elkövettek.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom, hogy nagyon fontosak számunkra azok a törekvések, amelyek a válságadók kivezetése ürügyén bekerülnek a parlament elé. Nem szívesen teszi a kormány sem, de azokat a válságadókat, amelyeket Európa nem fogad el, olyan adókká kell formálni, amelyek ezeket a szektorokat terhelhetik, ugyanis szükség van a pénzre.

(12.30)

Ugyanis el kell mondani azt, ha nem tesszük ezt, akkor nem tudjuk tartani a hiánycélt. Helyesebben van más megoldás, mint ahogy teszi ezt Görögország, mint ahogy teszi ezt Spanyolország és jó pár ország, de azok a metódusok már nem járhatók, amiket ők csinálnak - egybe megyek csak bele: a bérek és nyugdíjak csökkentése, különböző közterhek emelése -, azért sem, mert korábban már a magyar adóteher-viselő képességet az országban a falhoz szorítással önök már elvégezték, tisztelt szocialista képviselőtársaim! Kitől van lehetőség bevételt szerezni és az államháztartási, költségvetési hiányt csökkenteni, mint hogy azoktól a szféráktól, amelyek jelentős profitot inkasszálnak?

Én úgy gondolom, az átháríthatóság kérdése veszélyes kérdés, és tényleg komoly gond. El kell gondolkodni azon, hogy milyen veszéllyel jár egy ilyen típusú adó bevezetése és a mai nap tárgyaltaké is. Igen, benne van sajnos a veszély. Nem szeretnénk, de benne van a veszély. Ugyanis amit többen emlegettek, hogy az átháríthatóság legjobb ellenszere a piac. De nincs piac. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarországon sok szolgáltató azokban a szférákban, amelyekről beszélünk, monopolhelyzetben van. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tessenek elmondani azt, mondjuk, ha valaki a telefóniát a telefonadó ellen védi, hogy miért legmagasabb Európában Magyarországon a telefónia, tessék elmondani! Akkor miért aggódunk? Ők már bekasszírozták az állampolgároktól a pénzt, most elveszünk ebből a profitból, vissza az állami költségvetésbe, hogy fussa bizonyos szolgáltatásokra. Én nem aggódnék az önök helyében! Konkrét példát mondtam.

Tessék elmondani, hogy különböző, pénzügyekkel kapcsolatos adók megfontolása esetén miért aggódnak. Hiszen a Magyarországon működő külföldi bankok iszonyú mennyiségű profitot vontak ki az országból, tőkét is kivontak, és nem hiteleznek. Hölgyeim és Uraim! Ezek a tények. Akkor miért aggódnak értük? Hát teletömték a zsebüket! Most csak visszatesszük az állami költségvetésbe azt, ami jár az állami költségvetésnek.

Szóval az a baj, hogy a piacban nem bízhatunk teljes egészében, ahogy a világon is ez a fetisizált, piaci önszabályozó metódus megbukott. Hölgyek, Urak! A piacnak az az érdeke, és a piac szereplőinek, hogy minél több profitot realizáljanak.

És akkor szeretnék arra a kérdésre is reflektálni, amit tisztelt képviselőtársam mondott, akit nagyra becsülök: Z. Kárpát Dániel egy ilyen kifejezést mondott, hogy tisztességes gazdaságpolitikára lesz szükség. Tessék mondani: mi tisztességtelen a mostaniban?

És ha ilyen egyszerű lenne a kérdés, hogy tisztességes gazdaságpolitika kell, akkor már a múltkor is csettintettem így, miért nem csinálja mindenki ezt Európában? Tessék nekem megmondani: annyira ostobák? Ostobák a franciák, az olaszok, a spanyolok, a portugálok? És mindenki más, a görögök is? Ha ez ilyen egyszerű lenne, és ilyen demagógiával el lehet ütni, hogy tisztességes gazdaságpolitika kell, és rendbe lehet tenni az ország pénzügyeit és gazdaságát, akkor egyszerű lenne a dolgunk: rakjuk össze ezt a tisztességes gazdaságpolitikát! Úgy gondolom, nem ilyen egyszerű a dolog.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szóba került Scheiring képviselőtársam részéről a verseny fetisizálása. Én személy szerint, és ott, ahol élek, 20 éve várjuk a piacot és a piac önszabályozó szerepét, a versenyt. Mi történt? Ebben a nagy privatizációban és lenyúlásban megszűnt Békés megye gabonaipara, feldolgozóipara, meghalt a hűtőipar, a Barnevál, a húsipar, és sorolhatnám még. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Miről van szó? Piacot vettek. És akkor a piacnak hogyan van önszabályozó szerepe a termékekre és szolgáltatásokra? Nincs ilyen, nincs, nem működik, '932-ben is megmondták.

Én úgy gondolom, hogy a biztosítási adó három adóformát vált ki. Magunk is kétellyel vagyunk, néha gondokkal, hogy mit kell még ahhoz tenni, hogy ez ne legyen áthárítható, hanem a jövedelemtulajdonosoktól folyjon vissza az államkasszába pénz, mégpedig azért, mert túlzott profitot realizáltak. Egyébként, különben a ma tárgyalt adók az Európai Unióban elfogadottak, több uniós ország is teszi ebben a dolgát, és ők is ezen gondolkodnak.

Még egy kérdés megütötte a törvény tárgyalása kapcsán a fülemet, ez a spekulációs adó. Nem maga az adóforma, hiszen erről a sajtó és egész Európa beszél. Talán most az lenne a cél, hogy ne mi legyünk az elsők. Amit mondott Scheiring képviselőtársam, azt mindenféleképp megfontolás tárgyává kell tenni. Azok nagyon hasznos gondolatok, csak úgy gondolom, hogy ennek a praxisát kell megtalálni, és most nem biztos, hogy a magyar parlamentnek kellene megszülnie ezeket a megoldásokat.

Ebben jó lenne, ha jelenleg és a jelenlegi szituációban a spekulációs adóval nem mi kezdenénk Európában, hanem kezdene, mondjuk, más ország, gondolkodik ezen, és utána követnénk majd őket. Én nem látom lehetetlennek, hogy ez rövidesen idekerüljön a tisztelt Ház és a tisztelt parlament elé, mindattól függetlenül, hogy a most, a napokban és a mai napon is tárgyalt adókat én úgy gondolom, elfogadásra kell javasolnom.

Bár senkinek sem szimpatikus, egyetlenegy parlamenti képviselőnek sem, amikor adókról tárgyalunk. A legkedvesebb és legkellemesebb lenne az, hogy adókról nem beszélünk, csak kiadásokról. De sajnos a bevételi oldalt az adók biztosítják, és ha nem szed be a költségvetés megfelelő mennyiségű pénzeszközt, kevesebbet tud szolgáltatni, vagy pedig akkora lesz a hiány, mint a görögöké, amibe mi nem léphetünk bele.

A volt szocialista-SZDSZ-kormány, liberális kormány erre az útra vezetett minket. A görög példa közelében voltunk és a görög események közelében voltunk. Ezen szakadék széléről sikerült a mostani kormánynak visszarángatni az ország szekerét, és hogy ne szakadjon bele ez a szekér, amelyik mögött 10 millió ember áll, ebbe a szakadékba.

Mélyen tisztelt Hölgyek, Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Adóról beszélni nem az igazi dolog, nem szívesen tesszük, de kötelességünk, mégpedig pontosan a felelősség oldaláról, a költségvetés egyensúlya, a hiánycél tartása céljából. És még egyszer elmondom, nem azért, mert szeretek ismételni, de szeretném elmondani azt, hogy a 2010-es költségvetés tovább növeli az ország hiányát, 2,5 százalékkal és 2,7 százalékkal is. Az ország költségvetése többet oszt el, mint amennyi a bevétele. Itt csak a mértéke került visszafogásra, úgyhogy ha itt valaki ezt túldramatizálná, szeretném bejelenteni, hogy Magyarország költségvetése most is többet költ, mint amennyi a bevétele, és ezzel a hiány is növekszik.

Mélyen tisztelt Hölgyek, Urak! Csak azért lehet egyáltalán hiányunk, mert nem léphetünk visszább bizonyos közszolgáltatásokból. Ezekre a pénzt, a forrást biztosítani kell, megfontoltabban és meggondoltabban. De azzal érvelni, hogy kormányőrség... - most is őrzik a Házat, most is pénzbe kerül, és nem is értettem pontosan, hogy képviselőtársam most ezt miért kifogásolja. Úgy gondolom, ez a kisstílűség jelét mutatja.

És ha megengedik, tisztelt szocialista és volt szocialista képviselőtársaim, mindaddig, míg ilyen hozzászólásokat fognak tenni, én mindig el fogom mondani önöknek azt, hogy elnézést, de nem pironkodnak? Elfelejtették, mit cselekedtek 8 éven keresztül vagy 12 éven keresztül? Tették volna tisztességesen, becsületesen a dolgukat, akkor ma nem itt állnánk, és nem kellene ilyen kérdésekről tárgyalnunk!

Elnök úr, köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu