DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretném megköszönni Gruber Attilának, hogy megfelelő következtetést vont le a szavaimból, és helyesen ismerte fel az állapotomat. (Derültség.) Másrészt pedig nagy boldogsággal töltöttek el Kétpó polgármesterének szavai, végre egy igazszívű harcos a Fidesz soraiban is, végre a nép hangja megszólalt. Tekinthetnék akár Boldog Istvánt az önök sokszor mély álmot alvó lelkiismeretének is.

(18.40)

Végre a nép hangja megszólalt, tekinthetnék akár Boldog Istvánt az önök sokszor mély álmot alvó lelkiismeretének is, mert végre valaki el merte mondani az önök padsoraiból is, hogy ez, ami Magyarországon most megy, tarthatatlan. És mondjuk ki, hogy mi ennek az egyik legfőbb oka elvi vagy politikai alapon: a liberális dögvész. A liberális dögvész, amely az önök soraiban is óriási pusztítást végez, és ez a liberális vonal, ami a jogos védelem, a 12. életévre történő korhatár-leszállítás szabályait is áthatja, mert maszatolnak. Megint próbálnak egy kicsit ide is beszélni, egy kicsit oda is.

Egyszer s mindenkorra le kell szögezni, hogy vagy hozzákezdünk ezeknek a jogintézményeknek az átalakításához, vagy úgy hagyjuk, ahogy most van. Ugyanis kezdjük a jogos védelemmel. Először is azt kellene tisztázni, mert nekem még mindig nem teljesen világos, hogy amikor az élet kioltására vonatkozó szándékot kell vélelmezni, akkor ott diszjunktív feltételek vannak, vagy konjuktívak, és mind a háromnak...

Például éjjel csoportosan felfegyverkezve, ennek a három feltételnek egyszerre kell fennállni? Mert ha egyszerre kell fennállni, az a legrosszabb helyzet, de hogyha ezek közül elég, ha egy fennáll, akkor sem túl szerencsés. Ugyanis mi különbség van egy 22 óra és reggel 6 óra közötti támadásnál akkor, hogyha ketten vagy hárman követik el? Mennyivel jobb a megtámadott helyzete, hogyha lőfegyver, lőszer, robbanóanyag van az elkövetőknél, vagy csak élet kioltására alkalmas eszköz, vagy mennyivel könnyebb a megtámadott helyzete, hogyha mondjuk, nem a saját portáján, nem a saját házában vagy az ahhoz tartozó helyre való behatolás révén támadják meg, hanem mondjuk, a nyílt utcán, vagy mondjuk, 10 óra előtt 10 perccel ketten, puszta kézzel? Mennyivel van jobb helyzetben a megtámadott fél? Hát, aki valaha átélt már ilyen támadást, az tudja, hogy semennyivel nincs jobb helyzetben. Azért tették bele ezt, mert az alaptörvény megalkotása közben a Jobbik benyújtott erre vonatkozó javaslatot, és úgy gondolták, hogy valamit azért lépni kell ebben az ügyben, mert azért az mégsem megy, hogy a nemzeti radikális párt ilyen értelemben kifogja az önök vitorlájából a szelet, és gondolták, hogy valamit beletesznek úgy maszatolásként, és akkor majd a hatalmas médiafelületükön meg lenyomják azt, hogy most már ez a kérdés is meg van oldva.

A szükségesség és az arányosság szavakat úgy, ahogy vannak, száműzni kellene - de különösen az arányosság kifejezést - ebből a megfogalmazásból, mert ez megint nehezen értelmezhető jogesetekhez fog vezetni, megint egy bűnözőpárti politikához fog vezetni. Higgyék el nekem, hogy az emberek döntő többsége nem jártas a küzdősportokban, nem jártas az önvédelemben, nem kapott katonai kiképzést, nem képzett ketrecharcosok, akik pillanatok alatt fel tudják ismerni a helyzetet, és meg tudják védeni saját magukat vagy családjukat. Mi történik azzal az idős emberrel, akire mondjuk, majd 21 óra 30 perckor ketten fogják rárúgni az ajtót, látva - esetleg írni-olvasni nem tudnak, de azért a zsiványbibliából kiolvassák majd -, hogy hogyan kell a következő bűncselekményt elkövetni, és majd puszta kézzel mennek. De miért is mennének egy 70 éves emberre, mondjuk, baltával - nem feltétlenül szükséges -, és ugyanúgy elkövetik majd a bűncselekményt, ugyanolyan angyali nyugalommal, és a végén, hogyha esetleg mégis emberükre akadnak, majd megint lehet arra hivatkozni, hogy a megtámadott fél a hibás, a megtámadott fél lépte át a korlátokat.

Borzasztóan szeretem leegyszerűsíteni a képleteket úgy, hogy akik esetleg a mai vitát nyomon követik - vagy később a felszólalásokat, akár kormánypártiakat, akár ellenzékieket végighallgatnak -, megértsék azt, ami ebben a Házban, ezen napirendi pont tárgyalása közben történt. Az ugyanis nagyon szép, nagyon jó, hogyha jogászkodunk, meg nagyon értékes nemzetközi összehasonlításokat végzünk, esetleg jogtörténeti vetületeket is megvizsgálunk, de egyrészt a közérthetőség, másrészt az életszerűség mindennek a zsinórmértéke.

Egyszerű szatmári parasztgyerekként - elmondtam ez egyébként az alkotmányügyi bizottság előtt is önöknek - az a fontos, hogy ha bárkit jogtalanul megtámadnak, teljesen mindegy, hogy hány órakor, hol, kik, milyen eszközzel, milyen módszerrel, az a lényeg, hogy ne a megtámadott édesanyja sírjon az akció végén. Hogyha engem megtámadnak személy szerint, egy célom van: ne az én anyám sírjon, és ne az én családom gyűjtsön koszorúra, és abszolút nem érdekel, hogy hogyan védem meg magam, teljesen mindegy. Eleve vélelmezni kell a legrosszabbat, amikor az embert akár az utcán, akár máshol valamilyen támadás éri.

Az, hogy most a szórakozóhelyeken igen gyakran kitört verekedések esetében leszámolás vagy jogos védelmi helyzet áll fenn, mondjuk, például erre a Marian Cozma-ügy is egy nagyszerű bizonyítékot szolgáltat, hát elég egyszerűen meg lehet állapítani, hogy ott mi volt előbb, ki kezdte, ki ütött először, kik követték el a bűncselekményt. Bár jól tudjuk hogy ez a bűnelkövetői kör nem éppen az igazmondásáról híres, meg azt is jól tudjuk, hogy igen szerény szellemi képességeik vannak, de kiválóan tudnak hazudni. Kiválóan tudnak hazudni, és nagyon komolyan meg tudják téveszteni még a tapasztalt rendőröket, tapasztalt ügyészeket, sőt bírákat is. Az pedig, hogy a Cozma-ügyben milyen ítélet született, a világ szégyene. Ilyenkor magam is szoktam szégyellni, hogy jogászember vagyok - az, hogy arra, aki ezt az ítéletet meghozta, esetleg a bodza illata hatott ilyen kártékony hatással. Esetleg - mondjuk ki nyíltan, mert nem hangzott el még ebben a Házban - vádalkut kötöttek ebben az ügyben, mert azért tudjuk, hogy ez az elkövetői kör ott, a Balaton északi partján meglehetősen komoly érdekeltségekkel rendelkezett, és tudjuk jól, hogy nem fehérneműket árultak, és tudjuk jól, hogy milyen bűnszervezeteknek voltak a tagjai.

Nyilvánvaló, hogy a vádalkut nem kell nyilvánosságra hozni, de hogyha esetleg erre vonatkozóan valamilyen valószínűsíthető célzás elhangzik, akkor sem nyugodt az ember lelkiismerete, meg akkor sem nyugodhatunk ebbe bele, hogy egy Sztojka Iván, mondjuk, majd négy év múlva már itt lesz, és élvezheti a szabadság, a szabad élet minden örömét. A többiek is olyan 13-14 év elteltével majd szabadulnak, és azon a közösségen belül az ilyen emberek, kérem szépen, példaképet jelentenek. Ez a fajta bűnöző életmód, a börtönben letöltött évek, a börtöntetoválások adják meg ennek a nem hiába született 3h-s közösségnek sok esetben a tekintélyét, meg ilyen példákat merítenek a fiatalok.

Azt is figyelembe kell venni - átevezünk kicsit a másik fő téma, a halálbüntetés területére -, azt is tudomásul kell venni, hogy a bűnelkövetőknek van egy olyan speciális köre, jelesül a súlyos, életellenes elkövetők, és bizonyos szubkultúrák, ahol semmilyen visszatartó ereje nincs a börtönnek vagy a fegyháznak. Egyrészt dicsőség, minél több időt tölt el, annál nagyobb tekintélye van a közösségen belül, másrészt többségében olyan körülmények között élnek ezek az elkövetők, hogy talán még jobban is érzik magukat a börtönközösségben. Az átlagosnál sokkal hamarabb kialakul az intézményfüggőség, és tulajdonképpen olyan 10-12 év elteltével már ők maguk is úgy fogalmaznak, olyan megfogalmazásokat hallhatunk tőlük, hogy vigyetek haza a börtönbe. Ott érzik otthon magukat, ott van tekintélyük, ott érzik magukat valakinek. Ott érzik magukat a társadalom hasznos tagjának, mert egész egyszerűen ott tudnak valami tekintélyt kivívni akár a szellemi szintjük, akár pedig egyéb tulajdonságaik miatt maguknak.

Azt is meg kellene nézni, amikor a halálbüntetés szükségességét vizsgáljuk, hogy ezt pontosan mire akarjuk kiterjeszteni, mert erről eddig még nem sok szó esett. A Jobbik-frakció csak és kizárólag egyetlen bűncselekménynél, annak is a minősített eseténél kívánja visszaállítani ezt a legsúlyosabb büntetést, mégpedig az emberölés súlyosabban minősülő eseteinél.

Miért fontos ezt kihangsúlyozni? Azért, mert az alkotmányügyi bizottság ülésén olyan homályos megfogalmazások hangzottak el egy olyan közismert és hivatásos rettegő, mint Steiner Pál részéről, hogy már itt állam elleni bűncselekményeknél, politikai bűncselekményeknél vizionálta ennek a büntetésrendnek a visszavezetését, amivel egyes általa szélsőségesnek tartott politikai erők majd így akarnak megszabadulni vélt vagy valós politikai ellenfeleiktől. Erről szó sincsen. Egyébként ez az ő szellemi és jogelődjeinek a módszerei voltak. Ez pontosan annak a kommunista pártnak volt a bevett módszere, amelynek egyébként az utódpártja mind jogi, mind szellemi, mind erkölcsi értelemben az MSZP. Úgyhogy az, hogy hol van szélsőség, és kik mennyire hitelesek, arról talán elég ennyi szót ejteni.

Azért fontos mondani, hogy egy bűncselekményre szeretnénk visszaállítani, mert 1991-ig, ha jól emlékszem, 24 bűncselekményre lehetett kiszabni, közte voltak katonai bűncselekmények és más típusú bűncselekmények is, és arról is kevés szó esett, hogy miért szüntették meg, miért helyezték ezt hatályon kívül, miért helyezte hatályon kívül az Alkotmánybíróság. Ezt az állambiztonsági múlt feltárásáról szóló vitában már elmondtam - személyes vélemény, hozzáteszem mindjárt -, de úgy gondolom, az időbeli egybeeséseket tekintve azért nem kevés logika lehet benne, illetőleg cáfolat még legalábbis nem hangzott el ez ügyben. Nekem személyes meggyőződésem, hogy nem kizárólagos, de ugyanakkor elég jelentős oka lehetett a halálbüntetés megszüntetésének nemcsak a nemzetközi egyezmények meg kötelezettségek köre, hanem az is, hogy akkor még nem lehetett világosan látni, hogy az '56 előtti időszak vagy az '56 utáni megtorlások esetében a kommunista főbűnösök milyen büntetést kapnak, és azért akkor is már kiváló beágyazottsággal rendelkező embereik közbenjártak annak érdekében, hogy legalább a legsúlyosabb büntetéstől, a halálbüntetéstől, a kötél általi haláltól ne kelljen tartani.

De ez csak az egyik mellékvágány. A lényeg az, hogy a jogalkotónak mindenkor le kell követni, nyomon kell követni a megváltozott társadalmi viszonyokat, és a társadalmi viszonyok az utóbbi 20-22 évben Magyarországon egyértelműen olyan irányban változtak meg, hogy ezt a legsúlyosabb büntetést az emberölés súlyosabban minősülő eseténél vissza kell állítani.

(18.50)

Az is igaz, hogy amikor 24 bűncselekményre lehetett kiszabni, akkor a gyakorlat mindig azt mutatta, hogy ennél, mégpedig az emberölés súlyosabban minősülő eseteinél szabták ki.

Azt is meg kellene kérdezni, hogy mondjuk, egy életfogytiglanra, főleg egy tényleges életfogytiglanra ítélt elkövető vajon hogyan nyilatkozna, mert rengeteg olyan esetről hallani, amikor az elkövetők maguk kérik, hogy inkább hajtanák végre rajtuk a halálos ítéletet, az is jobb lenne, mint életre ítélten bent lenni - nyilván ez is egy megfelelő intelligenciaszint felett lehetne igaz. Természetesen nem azt mondom, hogy elkövetői kérésre lehessen ezt végrehajtani, és az sem igaz, hogy az emberek nem támogatnák. Nyilván támogatnák, a társadalom 70-80 százaléka támogatná.

Azt is cáfolom, hogy az alaptörvényből levezethető ennek a tilalma. Jól emlékszem arra, hogy amikor az alaptörvényt előkészítő eseti bizottság egyik ülésén ez heves vitákat váltott ki, akkor talán Salamon elnök úr szájából vagy egy másik képviselőtársa szájából hangzott el az, hogy ne tegyük bele az egyértelmű visszavezetés és visszaállítás lehetőségét az alaptörvénybe, de a tilalmát sem.

Biztos vagyok benne, hogy önök ezt az érvelést nem szakmai érvelésként használják, hanem egyfajta politikai semlegesítéseként a Jobbik érveinek. Önök pontosan tudták azt - bár nem volt nehéz egyébként kitalálni, nem kellett hozzá túlságosan csavaros észjárás -, hogy a Jobbik büntetőpolitikai elképzelésének egyik sarokpontja lesz, nem egyedüli, de egyik sarokpontja lesz a halálbüntetés visszaállítása, és önök majd az alaptörvénnyel próbálják ezt megakadályozni. Ez az önök részéről nem szakmai, vagy ha szakmainak tekintjük, akkor egy megerőltetett, megerőszakolt, belebeszélt, belemagyarázott szakmai érv, de sokkal inkább a politikai, mintsem a szakmai érvelés kategóriája lenne.

Ami pedig a bírói tévedést illeti, hát ez az egy, ami valóban problémát okozhat, de mindjárt mondom, hogy természetesen a bírói mérlegelés köre itt megmarad, és nyilvánvaló, hogy nem minden esetben szabná ki ezt az eljáró bíró.

Másrészt pedig, ha megnézzük az utóbbi hetek eseteit, akkor azért úgy gondoljunk bele - és nem érzelmi síkra akarom terelni ezt nagyon súlyos kérdést -, hogy a kulcsi mészáros esetében ugyan mi értelme van; egy 24-25 éves emberről beszélünk, és ha mondjuk, csak egy férfi átlagéletkort él meg, akkor is legalább 40 évet fog lehúzni a fegyházban. Ugyani mi várható ettől az embertől? Nem fog tudni tájékozódni a külvilágban, jobb is, ha már ki se jön. És egyébként meg nem érdemli meg, hogy akár injekció, akár kötél által elvegyék az életét? Vagy a hármas gyilkosság a Balaton partján, de sorolhatnám még hosszan akár Marian Cozma ügyét, a berzéki esetet, az olaszliszkai tragédiát, és sorolhatnánk hosszan, mindannyian tudnánk talán holnap reggelig sorolni a súlyosabbnál súlyosabb tragédiákat. Egyszerűen az emberek igazságérzetének helyreállítása érdekében elengedhetetlenül szükséges lenne a halálbüntetés visszaállítása ennél a bűncselekménynél, illetve elkövetői körnél.

Nagyon érdekes a kormánypárti képviselők egy részének érvelése, amikor azt mondják, hogy nem bizonyított, hogy a halálbüntetés önmagában elrettentő vagy preventív, megelőző hatással bír. Nagyon érdekes egyébként, amikor önök azt mondják, hogy ehhez képest huszadrangú - amúgy meg a pénztárca szempontjából természetesen jelentős, mondjuk, a közlekedési szabálysértések elég népszerű téma - közigazgatási bírságok esetében milyen nagyszerű, elrettentő meg megelőző hatással bír a megemelt büntetési tételek sora; egyszerű, a halálbüntetéshez képest nyilván pitiáner súlyú gyorshajtások esetében mennyivel visszaestek ezek a szabályszegések, mennyivel csökkent a halálos vagy súlyos balesetek száma, és köszönhető ez a Szent László-i szigornak. Köszönhető ez annak, hogy azért most már mindenki jobban meggondolja, pedig nem az életéről, csak a pénztárcájáról van szó.

Tehát akkor, amikor egyébként nyilván állami pénzbehajtásként működik - csak zárójelben jegyzem meg -, működik a megelőző hatás, amikor pedig adott esetben az elkövető a bőrét viszi vásárra, és kockáztatja azt, hogy halálbüntetést is kiszabhatnak a bűncselekményért, akkor önök szerint meg már nem működik. Tehát meglehetőségen álságos az érvelés, hogy amikor az önök érdeke úgy kívánja, akkor a büntetési tételek szigorításának a kisebb súlyú ügyekben - nem is bűncselekményi körben - megelőző jelleget tulajdonítanak, a létező legsúlyosabb büntetés esetén pedig úgy gondolják, hogy az nem működik.

Azt el tudom fogadni, hogy sokkal profibb rendőrség, felkészültebb igazságszolgáltatás lenne szükséges akár csendőrséggel, akár csendőrség nélkül, teljesen mindegy, hogy minek nevezzük. Bár megjegyzem, hogy önök nyilván politikai okokból tiltakoznak, mert egy Steiner Pálon már nem lepődöm meg, hogy nem tetszik neki a csendőrség, mert ő mindenben már csak a rosszat látja, és valamiért ez furcsa emlékeket idéz benne, teljesen félremagyarázva - ugye, történelemből kettes, háromszor alá -, persze ilyen történelemtudással nem működik.

De azt is tudomásul kell venni, hogy csak akkor - egy percet kérnék még, elnök úr, hosszabbításként - fogunk előrejutni, ha valóban nemcsak a büntetési tételeket szigorítjuk akár a szabadságvesztés vonatkozásában, akár az életfogytiglan vonatkozásában, amiről nem is volt időm beszélni, majd nyomok még egy gombot, akár a halálbüntetés visszaállítása kérdésében, hanem valóban szükség van arra, hogy az elkövetőkben erősítsük a büntetés elkerülhetetlenségének a tudatát is, tehát azt, hogy olyan profi rendőrség vagy csendőrség működik Magyarországon, hogy nagyon csekély az esélye annak, hogy megússza akár egy bűncselekmény elkövetését is büntetlenül.

Ha ezek a feltételek megvalósulnak, ha ez a kép így összeáll, akkor valóban hatékony lesz akár a bűnmegelőzés, akár a bűnüldözés, akár a büntetőpolitika, de mindjárt hozzáteszem, hogy érdemes lenne itt leporolni a régi csendőrszabályzatokat meg azokat a feltételeket, hogy kit, hogy, milyen feltételekkel, akár fizikai, akár szellemi paraméterekkel vehettek fel csendőrnek, meg megvizsgálni annak az összefüggésrendszerét is, hogy a csendőrt annak idején akkor vonták felelősségre, ha nem használta a fegyverét, amikor kellett, most a rendőrt meg akkor vonják felelősségre, ha használja a fegyverét, amikor egyébként meg teljesen jogos, tehát teljesen megfordult a világ.

Úgyhogy kérem, hogy ezen gondolkozzanak el, és ha tényleg ki akarják fogni a szelet a vitorlánkból (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), akkor támogatják például a halálbüntetés visszaállítását is.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu