DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem kívánok beszállni abba a vitába, ami itt a Horthy-korszak rehabilitációjáról vagy az erre tett kísérletekről szól, bár persze megérne ez is egy misét, de azt gondolom, nem ennél a napirendi pontnál vagyunk most.

Mindenesetre, amit önök felmagasztalnak korszakot, abban, emlékeztetem önöket, hogy a Csemegi-kódex volt hatályban, amit 1878-ban alkottak meg, és a Deák-féle törvényjavaslat, ami ugyan hatályba sosem lépett, de a büntetőjogi gondolkodást az elkövetkezendő száz-százötven évre bizonyosan megalapozta, és a Csemegi-kódex, amelyet százharminc éve fogadtak el, azt gondolom, kijelenthetjük, hogy lényegesen felvilágosultabb szemléletet képviselt, mint ma itt sokan a Házban. Azt gondolom, hogy ezt érdemes megjegyezni még ezzel a témával kapcsolatban.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Illetve annyit tennék még hozzá ehhez, hogy ha valaki a Csemegi-kódexet és annak a novelláris módosításait idézi, akkor érdemes a kódexet a maga teljes egészében a vizsgálat tárgyává tenni, és akkor rá fognak ébredni arra, főleg, ha a történelmi kontextusban tekintik azt, összehasonlítva más büntetőjogi kódexekkel Európában, akkor egy kifejezetten modern, progresszív szemléletmódot tükrözött, és ha azt is megnézik, hogy melyik büntető törvénykönyvet váltotta le, és abban milyen rendelkezések voltak, ami még valóban a feudális társadalomból visszamaradt, talán kijelenthetjük, hogy igazságtalan rendelkezéseket tartalmazta, akkor azt kell hogy mondjam, hogy az önök mai szemléletét tekintve az akkori parlamenti vitában biztos nem a Csemegi-kódex elfogadása mellett érveltek volna, hanem éppen annak az elvetése érdekében.

A vitát végighallgatva és rátérve a most konkrétan előttünk fekvő büntető törvénykönyvre, néhány szakmai hozzászólást leszámítva, hogy keressek ilyet más frakciókból, például a Jobbik képviseletében Vágó Sebestyén képviselő úr, vagy éppen a Fidesz soraiból Gruber Attila képviselő úr tett meg; szóval ezeket leszámítva eszembe jutott egy gyerekkori jelenség. Biztosan ismerik képviselőtársaim azt a szituációt, amikor a gyerekek egymásra licitálnak: az egyik tízet mond, a másik utána százat mond, utána jön az ezer, a tíz- és a százezer - ki meddig tud számolni gyerekkorban az adott életkorban -, s a végén, amikor eljutnak a határig, mármint aminél nagyobb számot nem tudnak mondani, akkor hozzáteszik, hogy mindig eggyel több, mint amit a másik mond.

A Btk.-módosításoknál és jelen vitában is hasonló jelenségnek vagyunk tanúi. Legyen szigorúbb, elrettentőbb a büntetés; a rablókat, a tolvajokat és más bűnözőket hosszú időre zárjuk börtönbe - hosszabbra természetesen, mint eddig tettük -; legyen tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés. Aztán jön a licitben a következő szint: legyen halálbüntetés - ezt most a Jobbik előhozta, ez eddig nem volt téma itt a Házban. Őszintén szólva azt várom, hogy mikor jön valaki, és licitál erre is rá, hogy mondjuk, a hagyományőrzés jegyében legyen karóba húzás is. (Dr. Apáti István: Itt vagyok!) Hát, Apáti képviselő úr már jelentkezett is rá. Őszintén szólva szomorú és sajnálatos, mert remélem, csak egy vicc. Akinek tehát az a célja képviselőtársaim, hogy népszerű legyen, az természetesen jó eszközt talál az előbbiek hangoztatásában.

Ha rendeznénk egy közvélemény-kutatást - erre is sokan hivatkoztak önök közül -, hogy - maradjunk az előző példánál - hányan szeretnék azt, hogy igazán bestiális bűncselekmény-sorozatok elkövetése esetén a felnégyelés, a karóba húzás, a kerékbe törés lehessen-e a Btk.-ban alkalmazott büntetési nem, akkor higgyék el, képviselőtársaim, többséget kapna a társadalomban. Egész egyszerűen azért, mert az emberek az ilyen ügyekben érzelmi alapon döntenek, és nem racionálisan. A Fidesz is élt ezzel vagy él is ezzel a módszerrel, mármint a licittel, csak most emberére talált a Jobbikban, és úgy tűnik, hogy a szituáció azt eredményezte, hogy most a halálbüntetés vonatkozásában már a Fidesz kényszerül védekezésre, ami nyilvánvalóan nem egy népszerű dolog.

Végighallgatva a vitát, már-már pejoratív jelzők születtek a szakszerű felszólalásokat illetően, sokan érthetetlennek nevezték, vagy fölösleges jogászkodásnak nevezték. Én pedig úgy hiszem, hogy egy új büntető kódexet nem hiba szakmai alapon megvitatni, hanem kifejezetten erény. Nem az az érdem, tisztelt képviselőtársaim, hogy ki tud nagyobb szigort követelni, sőt még az sem, hogy ki tud több szigorúbb szabályt elfogadni, hanem az, hogy ki tud olyan büntetőpolitikát folytatni, ki tud olyan intézményi változásokat végrehajtani, ki tud olyan világot teremteni, ahol csökken a bűnözés és nő a közbiztonság.

Vezérszónoki felszólalásomban én idéztem három, azt gondolom, megkérdőjelezhetetlen szervezetnek, mármint legalább kormányoldalról talán megkérdőjelezhetetlen szervezetnek a statisztikai adataiból. Ez a Legfőbb Ügyészség volt, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium és a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága. Az itteni adatok szerint a 2010 előtti tíz évben folyamatosan csökkent a bűnözés volumene. Az emberölések száma, ha jól emlékszem az adatokra, akkor évi 250-ről 145-150-re csökkent le. Ez a tendencia 2010-ben megfordult. 2010 után 13,5 százalékkal nőtt a bűnözés volumene, és 2011-től, a három csapás bevezetése után és annak ellenére, nőtt a befejezett emberölések száma.

Volt egy elmélet, tisztelt képviselőtársaim, biztosan ismerik, de gondolom, hogy senkinek nem ez képezi az ideológiai alapját. Volt, aki annak idején azt mondta, hogy amikor majd a szocializmusból kommunizmus lesz, akkor megszűnik a bűnözés. Ha elegánsan kívánunk fogalmazni, akkor nevezhetjük ezt utópiának, ha kevésbé elegánsan, akkor nevezhetjük hülyeségnek. Ugyanis mindenki tudja, hogy mindig lesz majd bűnözés, mindig lehet majd éppen ezért sokkoló képeket mutatni, mindig lehet sokkoló történeteket mesélni, mindig lesz emberölés, amit lehet példaként hozni, akármilyen is a büntető törvénykönyv, ugyanis nem életszerű az, hogy a bűnözés megszűnik.

A bűnözés sajnos a társadalom része, képviselőtársaim, ezt jó lenne tudomásul venni. Küzdeni kell persze azért, hogy a bűnözés volumene csökkenjen, de úgy hiszem, hogy nem helyes a társadalom bűnözéstől való, hol racionális, hol pedig irracionális félelmét kihasználni egyszerűen szavazatszerzés céljából, népszerűségnyerés okán.

Akkor tudunk eredményesen küzdeni meglátásom szerint a bűnözés ellen, ha a büntetőjog-alkotást, az arról való vitát felemeljük szakmai, sőt hadd mondjam azt, tudományos szintre; igen, képviselőtársaim, akár itt a parlamentben is. Én is tudnék példákat hozni, hogy milyen borzalmak történtek. Tudnék hozni a mi kormányzásunk idejéből, tudnék hozni a Fidesz-kormányzás idejéből, és fogok tudni hozni a következő kormány idejéből is, bárki is lesz kormányon, akár a Fidesz, akár az MSZP, akár a Jobbik, akár bárki más. Azt gondolom, hogy ebben a szellemben és ezen okokból érdemes visszatérni, nemcsak az én felszólalásomban, hanem a következőkben is a szakmai vitastílushoz, ahogy azt hála istennek azért többen is tették az elmúlt néhány órában.

Vezérszónoklatomban elmondtam már a legfontosabb kritikákat, elvi jelentőségű észrevételeinket, a kódex által képviselt és az általunk képviselt büntetőjog-politikai felfogás közti legjelentősebb különbségeket. Most az ezekhez képest kisebb jelentőséggel bíró általános részi rendelkezésekről és különös részi rendelkezésekről beszélek jelen felszólalásomban is, és valószínűleg egy következőben is.

Az első, amit szeretnék kiemelni, az a részben felfüggesztett szabadságvesztés. Az új Btk. megszünteti a részben felfüggesztett szabadságvesztést. A rendelkezéssel nem értünk egyet, hiszen az éppen az egyéniesítés céljait szolgálja. A represszív büntetési célokat alapvetően a letöltendő rész, a prevenciót pedig alapvetően a fenyegetettség alatt állás, azaz a próbaidő biztosítja. Megszüntetése előtt érdemes lett volna megvárni a gyakorlati tapasztalatokat, az előterjesztő által hivatkozott alkalmazási nehézségeket pedig nem az indokolásban kiemelni, hanem megoldani lenne indokolt.

(21.10)

Egy jogintézmény megszüntetése alkalmazási nehézségekre való hivatkozással a kodifikátor szakmai alkalmatlanságát bizonyítja, nem pedig a jogintézmény feleslegességét.

De menjünk tovább! A joghatóság vonatkozásában az indokolás azt írja, és természetesen erről szól a rendelkező rész is, hogy a passzív személyi elv alapján - ezt vezeti be, az úgynevezett passzív személyi elvet - a magyar büntető joghatóság kiterjed azokra a cselekményekre is, amelyeket nem magyar állampolgár külföldön magyar állampolgár vagy magyar jog alapján létrejött jogi személy, vagy egyéb jogi személyiséggel nem rendelkező jogalany sérelmére követett el.

Képviselőtársaim, őszintén szólva egy kérdést mindenképpen felvet ez a szöveg és ez az új rendelkezés, hogy vajon hogyan fogják tudni értelmezni és alkalmazni ezt a rendelkezést olyan állampolgárokkal szemben, akik a saját hazájukban egy magyar állampolgár sérelmére olyan bűncselekményt követnek el, ami a saját hazájukban nem bűncselekmény, mondjuk, egy teljesen más kultúrájú országban, például egy iszlám országban. Azt gondolom, hogy egyrészt nem fogják tudni végrehajtani ezeket az ítéleteket, másrészt pedig úgy hiszem, hogy ez a rendelkezés sok esetben okozhat akár diplomáciai problémákat is bizonyos államok és a Magyar Köztársaság - bocsánat, most már sajnos csak Magyarország - vonatkozásában.

A közvetítői eljárásról néhány szót. Azt gondolom, helyes és jó az, hogy továbbfejlesztik, és bármennyire is igyekeztek fideszes képviselőtársaim úgy beállítani ezt a büntető törvénykönyvet, mármint ezt az új kódexet, amit előterjesztettek, hogy ez csupa szigorítás, hál' istennek nem az, hanem vannak benne értelmes rendelkezések is. Ilyen például a közvetítői eljárás továbbfejlesztése, például hogy a korábban teljesített jóvátételt közvetítői eljárás keretében megállapodásba lehet foglalni. Ez nagyon helyes, hiszen van az a mondás, hogy kétszer ad, aki gyorsan ad, és úgy hiszem, hiba volt, hogy az eddigi rendelkezés nem tartalmazta ezt a lehetőséget. Én mindösszesen egy módosító javaslat megfontolására hívnám fel a figyelmet: érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy korábban okiratba lehessen azt is foglalni, magyarán a sértett garanciát vállalhasson korábban okiratban arra, hogy ha lesz közvetítői eljárás, akkor azt a jóvátételt, amit kapott azt megelőzően, el fogja fogadni a közvetítői eljárásban is mint jóvátételt. Úgy hiszem, hogy akkor lenne igazságos és teljes körű a változás, ha ez is bekerülne.

Az életfogytig tartó szabadságvesztéssel kapcsolatban rengetegszer folytattunk már itt a Házban vitát. Azt gondolom, hogy teljesen egyértelműek a nézetkülönbségek az egyes részletszabályokat illetően. Én egy érdekességre azonban szeretném fölhívni a tisztelt Ház figyelmét. Érdemes lenne a Fidesznek eldönteni, hogy melyik álláspontot képviseli. A 42. §-hoz fűzött indokolásban az egyik mondat a következőképpen szól: "Általánosan elfogadott az az álláspont, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltnek is reményt kell adni jövője tervezésének a reális lehetőségére, a társadalomba történő visszatérésre, az emberiesség szempontja ezt is igényli." Én ezt értem, képviselőtársaim, de ezzel a mondattal szöges ellentétben áll az a rendelkezés, miszerint is a bírónak sok esetben kötelessége kiszabni a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést. Azt gondolom, hogy ezt el kellene dönteni.

A közérdekű munka vonatkozásában... Jelzem elnök úrnak, hogy egy perc hosszabbítást fogok kérni.

Forrás: parlament.hu