DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Akkor a rendes felszólalásomban most megpróbálnék végigtekinteni tematikusan az új előterjesztett kódex szerkezetét követve néhány olyan alapvető kérdést, megpróbálva Bárándy Gergely követelményének is megfelelően, szigorú szakmai keretek között mozogva, bár gondolom, az én felszólalásaimmal eddig nem volt ilyen gond, illetve aki meg belevitte érzelmeit és belevitte a társadalom indulatait ebbe a vitába, az úgy gondolom, nem járt el helytelenül; nyilván az olyan típusú viták, amikor a történelmi múlttal kapcsolatos minősítést elemzünk, az már nem volt helyes része a vitának.

Én a vezérszónoki beszédben is elmondhattam az álláspontomat, illetve mivel kisebbségi bizottsági álláspontot is ismertettem, viszonylag széles körben körbejártuk a témát, azonban azóta is haladt az idő, és eltelt két hét, és még mélyebben megvizsgálhattuk a javaslatot, még tágabb összefüggésekre rávilágíthattunk, illetve újabb és újabb ihletet kaptunk arra, hogy ha már így csak úgy 1978 után most egy újabb, egy teljesen új büntető törvénykönyvi kódex készül el, akkor valóban nyissunk egy új lapot, és minden korábban megírt, leírt büntetőjogi kódexet, tanítást, gondolatot, elvet vegyünk elő, vizsgáljuk meg, és vetítsük rá a jelen társadalmi viszonyunkra, amely társadalmi viszonyunkra azért sajnos továbbra is jellemző a különböző bűnözési formák igen elharapózott tombolása.

(21.20)

Ennek különböző formáit lehet különbözőképpen minősíteni, most nyilván nem mennék hosszan bele, de a politikusbűnözés különböző formáitól kezdve a szervezett bűnözés erőteljes megnyilvánulásain át a mindennapi bűnözés vagy más néven cigánybűnözés kategóriában bizony óriási közbiztonsági válsághelyzet van, és erre választ kell adnia a büntető törvénykönyvnek. Erről beszéltünk a vezérszónoki beszédeinkben is, erről szóltak eddig a képviselőtársaink is, hogy új idők kihívásaihoz új eszköztárak kellenek. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy mindenben újnak kell lennie, és erre majd utalni is fogok a büntetési rendszerben bevezetendő szigorított dologház kapcsán, ami egy régi-új intézmény, hiszen amikor majd ismertetem a szabályt, látható lesz, hogy egy 1928-ban bevezetett modell újraélesztéséről, de a korszerű viszonyok közötti bevezetéséről van szó.

Nyilván ebben a felszólalásban nem lehet minden releváns elemet végigtekinteni, egyet lehet rögzíteni: a most beterjesztett javaslat egy helyes irányba történő elmozdulást jelent, tehát mindenképpen szemléletmódjában jelen vannak azok az elemek, amelyeket mi szükségesnek tartunk, a büntetőpolitikai elveinkkel és a társadalom érdekeivel összeegyeztethetőnek tartunk. Tehát a büntetőpolitikai szigorítás irányába mozdul el, mellette azonban nem hanyagolja el sem az áldozatvédelmi, sem pedig esetlegesen a nevelési és a jó útra térítési szempontokat.

Hiszen mi a végső cél? Alapvetően azt várjuk egy büntető jogszabálytól, és egyáltalán a büntető jogrendszertől, meg a bűnüldöző szervektől, hogy gyorsan, elkerülhetetlenül, tisztességes, átlátható eljárásban, minél hamarabb szabják ki az adott elkövetőre a személyi körülményeit, a bűncselekmény tárgyi súlyát is figyelembe vevő büntetéseket, és ennek megfelelően következzenek be jogkövetkezmények.

De ne elégedjünk meg pusztán azzal - és sokszor hibáztatnak minket, vagy felelősségre vonnak minket, hogy mi pusztán börtönbe dugnánk minden elkövetőt, és ezzel megoldanánk a problémát, nyilván nem oldódik meg ezzel, ezért is van, hogy nagyon sokféle megoldási javaslatot terjesztettünk elő -, és egyáltalán nem megoldás pusztán önmagában az elkövető szabadságának elvonása, vagy éppen akár a legdrasztikusabb büntetésekkel való sújtása. Mindenesetre vannak olyan alapvető dilemmák és problémák az általános részben, mindjárt ezzel kell kezdeni, hiszen minden kódex csak akkor állhat jól a lábán, és ez a büntetőjogi kódexre végképp igaz, ha olyan alapvetéseken alapul, amelyek utána a napi jogalkalmazást szolgáló és az egyedi üldözendő cselekményeket szankcionáló különös részi tényállásokat értelmesen, hatékonyan segítik a jogalkalmazás számára. Mert soha ne felejtsük el - ráadásul gyakorló jogászként könnyebb ilyen szempontból a helyzetünk nekünk, akik gyakorlóak is vagyunk -, hogy tudjuk, hogy a világ legjobb, legszebben megkonstruált tényállásait is meg lehet fogalmazni, a legmagasabb büntetési tételeket is le lehet írni, ha ezek nem olyan formában kerülnek meghatározásra, nem olyan gondolkodási rendszert képviselnek, és nem olyan értelmezési lehetőséget jelentenek, amellyel hatékonyan és jól élhet a büntető igazságszolgáltatás.

Mindjárt itt van több olyan probléma, amelyek közül egy-két konkrétumot elmondanék, és egy-két módosító javaslatot is ismertetnék. Anélkül, hogy a részletes vita megnyitását tenném, de ezt mégiscsak meg kell tegyem, hiszen amellett, hogy kritikát mondunk el a javaslatról, emellett a mi saját, konstruktív javaslatainkat is szeretném már most egy kicsit a figyelmükbe ajánlani, azzal a szándékkal, hogy komolyan vegyük valóban a kormány szándékát, meghirdetett elveit, hogy bizony ez egy komoly, szakmai alapú vita lesz, és amennyiben komoly, hasznos és szakmailag elfogadható javaslatok érkeznek, akkor azokra nyitott lesz a kormányzat.

Ennek szellemében hívjuk fel a kormányzat figyelmét arra, hogy mindjárt a törvény elején, a törvény hatályának kérdéskörében, azt hiszem, erről már többen beszéltek a képviselőtársaim között, de nem szabad elsiklanunk afelett, hogy a visszaható hatály tilalmának fő szabályát a javaslat most áttörni kívánja. Ezzel kapcsolatban azt kell mondanunk, hogy el tudunk képzelni olyan kört, mégpedig az emberiesség elleni bűntetteket, a háborús bűncselekményeket, amelyeknél valóban indokolt lehet azon személyek és olyan cselekmények büntethetővé tétele, amelyek az elkövetéskor nem szerepeltek a hatályos büntető jogrendünkben, de a nemzetközi jog szabályai szerint üldözendők. De ezt nem lehet parttalanul megnyitni, mert innét kezdve ad absurdum, most éppenséggel akár a kommunizmus bűntetteinek, akár a nemzeti szocializmus bűntetteinek úgymond múltbeli tagadása tekintetében elővehető bármilyen nemzetközi egyezmény, és úgymond egy szigorú értelmezéssel vita nyitható arról, hogy a nemzetközi jog elismert szabályai szerint büntethető vagy nem büntethető egy ilyen vélemény. Tehát zárjuk ki az önkényes jogalkalmazás lehetőségét, ezért javasoljuk azt, hogy szűkítsük le a visszaható hatály lehetőségét.

A büntethetőséget kizáró okok rendszerében már nagyon sok vita folyt a jogos védelemről, én ezt most nem nyitnám meg. Egy a lényeg, nagyon üdvözöljük, hogy a kormányzat részéről van felismerés arra, hogy az arányosság fogalmának beemelése a rendszerbe a szándékkal ellentétben szűkíti a jogos védelem lehetőségét, tehát ez kiemelendő a javaslatból. Illetve pontosítandóak azok az elemek, amik... - a jogos védelmi helyzetet hivatalból fennforgandónak látjuk, tehát amikor a jogtalan támadás egyes, valóban életszerű eseteit fellistázzuk. Ezekről már a képviselőtársaim részletesen szóltak.

A cselekmények társadalomra veszélyességének csekély foka egy régóta működő intézménye volt a büntetőjognak, és ez a büntethetőséget kizáró okok között szerepelt. Mi ezt szeretnénk visszaemelni. Ennek a rövid indoka tulajdonképpen az, hogy ha már benne szerepel a rendszerben a társadalomra veszélyesség fogalma - ez a cselekmény bűncselekménnyé minősítésének egyik feltétele -, akkor vegyük azt komolyan. A bírói gyakorlat, hozzá kell tegyem, nagyon nagyvonalúan bánik ezzel a fogalommal. Megelégszik a legtöbb esetben azzal, hogy tényállásszerű a magatartás, a bűnösség fennáll, szándékos vagy gondatlan, és utána már nem nagyon vizsgálja azt, hogy az adott cselekmény mind az elkövető személye, mind a tárgyi súlya tekintetében valóban eléri-e azt a szintet, hogy ugyan tényállásszerű, ugyan szándékos is adott esetben, vagy bűnös is összességében, de valami oknál fogva olyan csekély annak a cselekménynek a társadalomra veszélyessége, ami miatt nem büntetendő. Nyilván nem arra gondolok, ami a mindennapi bűnözésben megjelenik, tehát az alacsony értékű vagyon elleni bűncselekmények elszaporodottságára, hanem az olyan cselekményekre, amelyeknél formális jogellenesség fennáll, de ténylegesen nem veszélyeztet jelentős társadalmi érdekeket.

Gondolok például az egyesülési joggal való visszaélésre. Lehet, hogy tényállásszerű, mondjuk, egy olyan társadalmi szervezet működésének újraélesztése, amelyre azt mondta egy jogerős bírósági ítélet, hogy az feloszlatandó, de összességében az újraszervezők magatartása folytán valami jó, valami társadalmilag hasznos dolog jelenik meg. Ilyen esetben, úgy gondoljuk, hogy teljesen életszerűtlen és célszerűtlen lecsapni a jog teljes szigorával, és függetlenül a tartalmi vizsgálattól, hogy milyen tevékenység valósult meg az újraélesztett egyesület életében, azt szigorúan büntetjük. Szerintünk ez egy fontos elem lenne a büntethetőséget kizáró okok körében.

Szeretnék rátérni most hosszabban a büntetési rendszer egyes elemeire, amit már többször jeleztünk, hogy számunkra egy teljes újragondolásra nyitott teret a Btk. kódexének teljes körű újragondolása, benyújtása. Ezért a büntetési tételekben egy radikális változást, radikális emelést javaslunk. Tudjuk nagyon jól, hogy önmagában ez nem elég. Tudjuk jól, hogy Beccaria is azt mondta, hogy a büntetés elkerülhetetlensége a legnagyobb visszatartó erő, de mi kombinatív módon gondolkodunk, mi azt mondjuk, hogy legyen egy elkerülhetetlen büntetéstől való rettegés, tehát a bűnüldöző hatóságok hatékonyan működjenek, a másik oldalról már a büntetések önmagukban legyenek olyan súlyúak, hogy akár egy kisebb, akár egy nagyobb súlyú bűncselekménynél az elkövetők tudatába épüljenek be - nyilván egy társadalmi felvilágosítás által nyert információk és kulturáltsági fokozatoknak megfelelő ismertség okán -, hogy ha adott esetben más ember életét kioltja, és akkor itt mindjárt elmondom, hogy mire gondolunk, a szabadságvesztések mértékét javasoljuk jelentősen felemelni.

5-től 15 évig terjed jelenleg az emberölés alapesete. Mi úgy gondoljuk, hogy egy ember életének kioltásának ellentételeként nem fogadható el ez a mérték, efölött már eljárt az idő. Sajnálatos módon, ahogy egyébként Bárándy Gergely képviselőtársam is mondta, az utóbbi időben megemelkedett az emberöléses cselekmények száma.

(21.30)

Nyilván ezzel együtt kell élni, mindig is lesz ilyen, de meg kell üzenni ezeknek az embereknek, akik akár bármilyen okból, nyilván a súlyosabb esetek majd egy más minősítést nyernek, szigorúbb büntetést, sőt, az egyes képviselőtársaim által benyújtott javaslat alapján halálbüntetést... - de úgy gondoljuk, a 15-25 év közötti büntetési tétel lehet minimálisan elegendő arra, hogy az emberölés alapesetét megfelelően szankcionálja. Ez mit jelent? Nyilván azt jelenti, hogy a teljes büntetési tételkeretrendszert újra kell gondolni, és úgy gondoljuk, mi lenne alkalmasabb erre, mi ne lenne alkalmasabb, mintsem egy, a büntető törvénykönyvről szóló általános vita. És igenis, vitatkozzunk arról, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésnél a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja ebből fakadóan helyes-e, hogy 25 év, nyilván nem lehet helyes, azt is meg kell emelni 30 évre, azután pedig gondoljuk tovább, hogy a határozott időtartamú szabadságvesztés büntetés kereteit is ebből fakadóan jelentősen meg kell növelni.

Ez tartalmilag pedig nem jelent mást, mivel általános tételkeretről van szó, tehát jelentősen felemeljük ezt a büntetési formát. Javaslatunk szerint ez akár 50 éves börtönbüntetést is jelent a legsúlyosabb esetben, legalábbis én ezt így skáláztam be. Ezzel lehet vitatkozni, de én tudatosan azért is nyújtottam be ezt a javaslatot, mert úgy gondolom, erről vitát kell nyitnunk, és nem lehet megelégednünk azzal, hogy jaj, mert a minősített emberölési esetek életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetettek, ezért már nem lehet itt feljebb emelkedni a büntetési tételekkel.

Úgy gondoljuk, igenis legyen a viszonyítási pont az emberölés alapesetének 15-25 éves büntetési tétele, és innen kezdve ez magával hozza az élet elleni bűncselekmények körében a büntetési tételek jelentős emelését, illetve az összes egyéb bűncselekmény kategóriájára is ezt bizony kiterjeszti.

Ezzel párhuzamosan ott van még két büntetési nem, a pénzbüntetés és a közérdekű munka, amelynél szintén jelentős emelést kell javasolnunk, hiszen visszatartó erőt ettől várunk. Tehát a pénzbüntetésnél az 500 ezer forintos maximális összeget javasoljuk napi tételenként az eddigi javaslat szerinti 200 ezer forint helyett. Ez azt eredményezheti, hogy a 250 millió forint körüli maximális pénzbüntetéssel kell a nagyobb súlyú, kiemelt súlyú bűncselekményt elkövetőnek számolnia.

A közérdekű munka esetében, úgy gondoljuk, egészen elképesztő, hogy a 12,5 nap helyett most 13 napra emelkedik a közérdekű munka mértéke, ami finoman szólva nem mondható jelentős változásnak. Mi úgy gondoljuk, hogy minimum 10 nap közérdekű munkával számoljon az, akit az ilyen jellegű munkavégzésre egyáltalán az ítélethozatal körében alkalmasnak tart a bíróság, és legalább a maximálisan az egyéves keretet érje el.

Most rátérnék arra a sajátos büntetési nemre, a szigorított dologházra, amit...

Forrás: parlament.hu