DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Először is Répássy államtitkár úr szavaira reagálnék. Azzal kezdtük a mai napot, hogy az államtitkár úr beszélt a halálbüntetésről, amit a Jobbik részéről magam vetettem fel a vezérszónoki felszólalásomban, de nem beszélt egy nagyon fontos témáról, amely a másik része volt ennek a felszólalásnak, ez pedig az Európai Unióval kapcsolatos jogi aktusok, illetve a nemzetközi szerződésből fakadó kötelezettségek megszegése esetén a büntetőjogi következmények alkalmazása, ami azért elég döbbenetes volt, és erről szeretnék beszélni.

Egypár gondolat a halálbüntetésről; itt már több képviselőtársam a hozzászólásában ezt megemlítette, például Boldog István is, aki ezzel egyetértett a Fidesz padsoraiból, mint egy olyan jogintézmény, amelynek talán helye lenne a mai magyar társadalomban is. Nézzünk egy kicsit vissza, hogy mi is történt 1990-ben! Magyarország azon kevés országok egyike vagy talán az egyetlen ország, ahol nem a parlament, nem a törvényhozó szerv döntött a halálbüntetés megszüntetéséről, hanem az Alkotmánybíróság döntött. Tulajdonképpen a törvény szerint itt a jogkör a parlamentet illetné meg, és a felvetésemben is elmondtam, hogy ezt társadalmi vitára kellene bocsátani, és nekünk kellene erről döntenünk.

Amikor 1990-ben napirendre került az Alkotmánybíróság előtt a halálbüntetés kérdése, akkor megnyilatkoztatták a szakmai szervezeteket, így megszólalt ebben a kérdésben a legfőbb ügyész, a Legfelsőbb Bíróság elnöke is, és Györgyi Kálmán mint legfőbb ügyész elmondta, hogy ő maga ellenzi a halálbüntetést, mint ahogyan Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság akkori elnöke is, de nem ért azzal egyet, hogy az Alkotmánybíróság mondja ki a döntő szót, ebben a parlamentnek, az Országgyűlésnek kellene hogy meglegyen a hatásköre, és neki kellene ezt kimondani.

(21.40)

Egyébként azt tudjuk jól, a 23/1990-es alkotmánybírósági döntés egyértelműen az irányba dőlt el, szinte egyhangúlag, csak jogi indokolásban voltak különvélemények, hogy a halálbüntetésnek nincs helye Magyarországon. Egyetlenegy kivétel volt, mégpedig Schmidt Péter alkotmánybíró úrnak volt különvéleménye ezzel kapcsolatban, ő ugyanazt az álláspontot fejtette ki, amit már itt a mai napon elmondtam, hogy a parlamentnek kellene ebben a kérdésben dönteni. Hiszen maga az akkori alkotmány szövege, a '49. évi XX. törvény az akkor, abban az évben elfogadott módosítással - ha jól emlékszem, 1990 júniusában lépett hatályba a 8. § (2) bekezdésének a módosítása - tette tulajdonképpen lehetővé a halálbüntetés eltörlését az Alkotmánybíróság által. Álláspontunk szerint ez változott, én kifejtettem az ezzel kapcsolatos jogi álláspontomat, új alaptörvényünk van, e szerint a véleményünk szerint a jogi lehetőség meglenne a halálbüntetés helyreállítására. Más kérdés, hogy nyilván komoly társadalmi vita szükséges ehhez.

Itt többen kifejtették pozitív, illetve ellenvéleményüket is, többen hivatkoztak a kereszténységre, hogy a keresztény tanok mellett a halálbüntetést hogyan gondolja egyáltalán a Jobbik Magyarországért Mozgalom. Hát azt kell látnunk, hogy az elmúlt ezer év Európáját nem vitásan a kereszténység hatotta át, ez volt az irányadó legfőbb vallás ezen a kontinensen, így Magyarországon is, mégis nagyon jól megfért egymás mellett a halálbüntetés és a kereszténység. Még a legnagyobb királyunk, Szent István király is, akit szentként tisztel mind a mai napig a kereszténység, rendkívül szigorú büntetéseiről volt ismert, így például a halálbüntetés gyakori alkalmazásáról is, ez mégis összefért a keresztény eszmeiségével, összefért, hiszen később maga a római katolikus egyház avatta szentté Szent István királyt. Tehát ez nem egy indok, tehát ez nem fogadható el semmiféleképp indokként, hogy ne lehessen a halálbüntetést Magyarországon bevezetni.

Sokan felvetették annak a lehetőségét is, hogy mi van, ha bírói tévedés alapján ítélnek valakit halálra, utóbb már nem lehet őt visszahozni az életbe. Ez igaz, de ne mindig abból induljunk ki, hogy valaki hibázik vagy egy bíró is hibázni fog, hiszen egy orvos is hibázik, akkor senki nem feküdne a sebész kése alá, hiszen bizonyos esetekben ők is hibáznak, ott is emberélet múlhat rajta. Bizony, itt a végrehajtó felelőssége, adott esetben a bíró felelőssége, és bizony, hogyha megfelelően alkalmazza a jogot és azokat a szabályokat, amelyeket megtanult, amelyek őt vezetik, akkor neki nem szabad egy ártatlan embert halálra ítélnie. Ebben az esetben nyilván felmerül a bíró személyi felelőssége is, azonban amennyiben kétséget kizáróan nem bizonyosodik rá a terheltre, hogy ő lenne az elkövető és megérdemli a halálbüntetést, akkor nyilván nem kell vele szemben kiszabni. Tehát amennyiben már egy százalék kétség is felmerül a bíróban, akkor nyilván nem lehet ezzel érni, mert a törvény szerint, ha kétséget kizáróan bizonyítást nyert a bűnösség, abban az esetben lehet valakit elítélni. Tehát ez sem egy olyan szempont, ami miatt ezt ne lehetne Magyarországon alkalmazni.

Staudt Gábor képviselőtársam beszélt - nagyon helyesen - arról, hogy milyen érdekes, hogy a keresztényi elvekre hivatkoznak. Amikor az abortuszt támogatják, amikor egy ártatlan gyermek világra jöttét akadályozzák meg, akkor nincs keresztényi erkölcsiség, de amikor akár adott esetben egy visszaeső, erőszakos bűnözőről van szó, akkor persze teljesen más mércét kell alkalmazni. Nyilván ez is egy jelentős szempont ennél, hogy van-e szükségünk arra, hogy bevezessük vagy ne vezessük be a halálbüntetést.

Áttérnék a másik témára, az európai uniós jogi aktusok témájára, amely a 336. §-ban testesül meg, amelyre már akkor is felhívtam a figyelmet, amikor két héttel ezelőtt ezt elkezdtük tárgyalni. Mint akkor is hangsúlyoztam, a 2012. februárban benyújtott büntetőtörvénykönyv-tervezetben, a kormány által benyújtott tervezetben ez nem volt benne, illetve maga a tényállás benne volt, csak a nemzetközi jogi kötelezettségre és az európai uniós jogi aktusokra ez nem vonatkozott, tehát ez egy teljesen új módosítás volt. Fölvetettük annak a lehetőségét, hogy vajon miért van erre szükség, miért került be ez, miért van arra szükség, hogy Magyarországon egy európai uniós jogi aktus ellen való erőteljesebb demonstráció már bűncselekménynek minősüljön, ráadásul 3 év szabadságvesztéssel büntetendő bűntetti alakzatban. Miért van erre szükség? Vajon nem az Európai Unió rendjét, az európai uniós jogszabályokat kívánja-e mindenféleképpen védeni, azokat, amelyekkel az emberek Magyarországon nem értenek egyet, és szeretnék, ha nem valósulnának meg Magyarországon?

Mi ma a legfontosabb? Nyilván a termőföld kérdése, amely 2014. május 1-jétől a külföldiek által is megvásárolható lesz, hacsak nem történik valami csoda vagy valamilyen olyan jogalkotás, olyan jogi folyamat, amellyel ezt sikerül megakadályozni. Nem úgy, mint éppen Varga Géza képviselőtársam indítványa, amely e héten hétfőn bukott el az alkotmányügyi bizottságban, amelynek éppen az lett volna a lényege, hogy a termőföld Magyarországon kizárólag magyar természetes személy, a helyi önkormányzat és a magyar állam tulajdonában állhasson, és ezzel módosítsuk az alkotmány szövegét, ez kerüljön be, így alkotmányos védelmet kapna a termőföld magyar tulajdonlása.

Ehhez képest sajnos az alkotmányügyi bizottság szintén kétharmados fideszes többsége nem tette lehetővé - persze karöltve az MSZP-vel -, hogy ez bekerüljön az alkotmányba, hiszen egyedül és kizárólagosan a Jobbik országgyűlési képviselői voltak azok a bizottságban - Gaudi-Nagy Tamás és Staudt Gábor, valamint jómagam -, akik megszavaztuk ezt a tervezetet. Azonban a többség nem szavazta meg, ezzel nem kerülhetett be a parlament elé szavazásra, hogy megvédhessük a magyar termőföldet. Amikor erre gondolok, illetve tudom, hogy ez történt ezen a héten, és látom ezt a törvényszöveget, amelyben az szerepel, hogy aki nagy nyilvánosság előtt köznyugalom megzavarására alkalmas módon Magyarország nemzetközi jogi kötelezettsége, európai uniós jogi aktusa ellen általános elégedetlenségre uszít, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, nyilván akkor felmerül annak a lehetősége, hogy mint európai uniós jogi aktus, egy szerződés, amely kimondja a tőke szabad áramlásának a lehetőségét - amely tőkébe a termőföldet is érteni kell -, ezzel gyakorlatilag, aki Magyarországon védeni akarja a termőföldet, és bátran ki mer állni az utcára azért, hogy megvédje, hogy külföldiek ne szerezhessenek Magyarországon termőföldtulajdont, és amennyiben erre még uszít is, másokat is arra biztat, hogy jöjjenek, és ne hagyjuk, akkor bizony ez adott esetben, ha ez így kerül elfogadásra, bűncselekménynek fog minősülni. Mi az európai uniós normák kormány általi elvtelen megvédését látjuk emögött, amivel egyáltalán nem tudunk egyetérteni.

Gyakorlatilag ezzel azt érik el, hogy bűncselekmény lesz Magyarországon erőteljesebben bírálni az Európai Uniót. Valahol már azt érzem, ahogy a Szovjetuniót védték annak idején az 50-es, 60-as, 70-es években, hogy gyakorlatilag már nem lehetett bírálni. Egyszerűen nem értem ezt a törvényalkotást, hogy miért kell arra a szintre süllyedni, ahova a szocializmusban süllyedtek, amikor védeni kellett valóban - akár büntetőjogi eszközökkel -, a Szovjetuniót bírálni sem lehetett. Lassan ugyanígy leszünk az Európai Unióval, de hát azt is ugyanígy fogjuk kedvelni, mint ahogy a Szovjetuniót, és ebben a kormánypárt bizony nagyon közrejátszik, hogy ugyanez fog történni az ő esetükben is.

Még egy gondolat a 12 évvel mint a büntethetőség alsó korhatárával kapcsolatban. Ezt már korábban a Jobbik Magyarországért Mozgalom fölvetette, próbáltuk is keresztülvinni, ez akkor a kormányzati többség ellenállásán megbukott. Bár, mint elmondták, majd a büntető törvénykönyv általános vitáján erről majd újra fogunk beszélni, ez valóban meg is történt, illetve pozitív változás e tekintetben, hogy a kormány úgy terjesztette elő a büntető törvénykönyv módosítását, hogy bizonyos szinten levitte 12 éves korra a büntethetőség alsó korhatárát, mégpedig a kirívóan erőszakos bűncselekmények esetén. Bár teljesen más lehetőséget biztosít, hiszen büntetést velük szemben nem lehet alkalmazni, csak intézkedést lehetne alkalmazni, tehát azért nem egyenértékű. A Jobbik Magyarországért Mozgalom több országgyűlési képviselője már a mai napon kifejtette ezzel kapcsolatos álláspontját, hogy mi mindenképpen azt szeretnénk, ha a büntethetőségi korhatár leszállításra kerülne minden bűncselekmény elkövetése esetén a 12 éves korra.

(21.50)

És még egyetlenegy dolgot szeretnék felvetni. A halálbüntetésnél is az ember elgondolkodik rajta, és sokan felvetették, hogy milyen visszatartó ereje van a halálbüntetésnek, van-e egyáltalán visszatartó ereje. De, kérdezem én, van-e visszatartó ereje a szabadságvesztés büntetésnek, és ezzel kapcsolatban szeretnék elmondani egy példát, amit én büntetés-végrehajtási intézetben dolgozóktól hallottam, akik mély megdöbbenéssel látják azt nap mint nap, amikor egyes bűnözők úgy hagyják el szabadulásukkor a büntetés-végrehajtási intézményt, hogy nagy viszontlátásrát köszönnek az őrnek, hogy alig várjuk a viszontlátást. Amikor megkérdezik tőle, hogy nem szégyelled magad, ide akarsz visszakerülni, azt mondja, hogy igen, hamarosan én már újra itt leszek, mert vissza akarok jönni.

Miért is van ez? Azért, mert elmondták, hogy ezeknek az embereknek, akik ott vannak bent a büntetés-végrehajtási intézetben - mármint nem a dolgozókra, hanem az elítéltekre gondolok -, a kétharmada, és itt a büntetés-végrehajtási intézetben dolgozók álláspontját mondom el, nemhogy nem élt olyan körülmények között, mint ami a magyar büntetés-végrehajtási intézetekben van, de még nem is látott olyan körülményeket, amikor padlófűtéses szobák vannak színes televízióval, nem tudom, hány csatornával; amikor olyan kötelezettsége van a büntetés-végrehajtási intézménynek, hogy amennyiben négy óra hosszán keresztül nem működik a színes televízió, és nem tudja megjavíttatni, akkor ki kell cserélnie, mert annak a rabnak joga van ahhoz, hogy ő a színes televíziót nézze a szabadidejében; amikor hideg-meleg víz van nála bevezetve; amikor olyan sportpályája van, olyan fedett sportcsarnoka van, amilyen nincs a helyi város gimnáziumának, sem az általános iskolájának; nincs olyan felszerelt könyvtára, nincsenek olyan lehetőségek, hogy a kulturális életben - tisztelet a kivételnek, aki azt igénybe veszi - tudjanak érvényesülni, hogy könyvtárban tudjanak olvasni. Megkapják a meleg élelmet, a napi háromszori étkezést, megkapják a lehetőséget a rokonaikkal való kapcsolattartásra, akár még azt is, hogy ott fogadják hétvégére.

Tehát amíg ilyen lesz a magyarországi büntetés-végrehajtási rendszer, és nem lesz kellően elrettentő ereje, akkor ezzel sem fogunk semmit elérni, és sajnos marad a halálbüntetés, ami viszont még kellő elrettentő erővel bír Magyarországon.

Nagyjából ennyit, mert úgy látom, hogy az időm elfogyott, ezért már nem térek rá más témára. Köszönöm szépen a figyelmet, és hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)

Forrás: parlament.hu