DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Tamás, egészen elképesztő! Szóval, én eredetileg nem ezért kértem szót - na de hol konzekvens ez az érvelés? Én amellett érvelek, amit az Alkotmánybíróság 1992-ben kimondott, hogy az alkotmány a szabad véleménynyilvánítást annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi. Azzal, amit itt a Jobbik frakciója elmondott a nemzeti jelképek jelentőségét illetően, akár egyet is lehet érteni, így van. Így van; és ugyanígy lehet érvelni amellett, hogy adott esetben például a holokauszt miért volt egy abszolút értelemben vett erkölcsi bűntett, vagy a kommunizmus bűnei miért jelentik alapvető erkölcsi normák megszegését, és éppen ezért, aki ezt tagadja, miért tagad meg szintén egy politikai közösség összetartozását jelentő alapvető erkölcsi normákat.

Ugyanígy lehet érvelni, és ugyanez miatt, hogy valójában mindkét esetben arról van szó, hogy valaki adott esetben a közösség jelentős része számára felháborító és elviselhetetlen véleményt fogalmaz meg, de mégiscsak egy politikai véleményt fogalmaz meg. Akkor is, amikor gúnyt űz nemzeti jelképekből, akkor is, amikor tagad az egész emberiséget megrázó és több millió ember halálát okozó rémületes bűntetteket.

(20.20)

Ami az alkotmányos érvelés amögött, hogy nem lehet múltbeli cselekményeket tagadni, abból az érvelésből egyenesen következik az, illetve hogy a tagadásokat nem lehet büntetni, hogy korrigáljam magamat, ebből az érvelésből egyenesen következik az, hogy a különböző jelképek megsértését sem lehet büntetni. Egész egyszerűen azért, mert a véleményszabadság körül csak objektív határok lehetnek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), nem lehet a véleményt pusztán az értéktartalom miatt elfojtani.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu