PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat általános indokolásának szövege is elismeri az eddigi gazdaságpolitika fiskális elemeinek eredménytelenségét, a költségvetési hiánycél jelenlegi folyamatok melletti tarthatatlanságát deklarálja. Tehát a költségvetés ebben a formájában megbukott, most már a kormányzati kommunikáció is az indokolás szerint is.

A pótlólagos adók kivetésére és így a tranzakciós illeték, leánykori nevén tranzakciós adó kivetésére csakis a hiány miatt, tehát a kormány, a kormányzati többség tevékenységére visszavezethető okból kerül sor, ezért a gazdaságból jelen esetben illetéknek nevezett formában újabb és újabb forrásokat kell elvonni, hiszen nemcsak a tranzakciós adóról van szó, hanem a telefonadóról, majd délután a biztosítási adóról, és valóban, a kormány ötletgazdagsága adókivetés területén szinte korlátlan.

Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy a bevezetni tervezett újabb közteher távol áll az Európai Unióban bevezetni tervezett, a növekedést segítő és a spekulatív pénzügyi műveleteket megadóztatni kívánó javaslatoktól, hiszen itt Magyarországon majd fizetni kell az adófizetés, a kamatfizetés, a büntetések után, ugyanúgy, ahogy a különféle közszolgáltatások kiegyenlítése vagy például a napi élelmiszer vásárlása után is.

Egyébként látható, a bevallás és a megfizetés körülményei az áfafizetési kötelezettségre hasonlítanak, tehát Magyarországon most már a pénzügyi tevékenységek is kvázi összfázisú, minden esetben adóztatott forgalmi adóval terheltté válnak, visszaigénylési lehetőség nélkül. Ezt az illetéket pedig végső soron a lakosság fizeti meg, az a lakosság, amelyre egyébként a Széll Kálmán 2.0 600 milliárd forintot terhel, a lakosságra, önkormányzatokra, vállalkozásokra, és ahogy egy másik adó általános vitájában az egyik képviselőtársam is elmondta, ebből bizony 40-50 ezer forint jut majd minden magyar családra. Nem tudom, hogy ezt hogy fogják tudni kigazdálkodni.

Hogy fogják tudni kigazdálkodni? Ha megnézzük az okokat, akkor az eredendő bűn valahol ott követődött el az Orbán-kormány tevékenységében, azzal is, hogy annak idején nagyarányú egyszeri adócsökkentést ígért, söralátéten elférő adóbevallást, és ebből jórészt nem nagyon teljesült semmi. Ugyan az adócsökkentés abban a vonatkozásban megtörtént, ne legyünk igazságtalanok, hogy a személyi jövedelemadó egykulcsossá vált, 16 százalékos kulcs terheli a személyi jövedelemadó szerint a legtöbb magyar munkavállalót, azokat a magyar családokat, ahol a családban lévő munkavállaló 210 ezer forint alatt keres, és ők vannak a legtöbben a 3,8 millió munkavállalóból, és nagyon szűk az a kör, amely jól járt ezzel az egykulcsos személyi jövedelemadóval.

Na persze, a költségvetés viszont bukott rajta, hiszen 500-600 milliárd forint kiesett a költségvetésből. Plusz még ehhez jött az 500 milliárdos MOL-részvényvásárlás, és nem is szólok most a stadionépítési lázról. Mindezek akkora lyukat ütöttek a költségvetésen, hogy ezt valamilyen formában, adókkal kell betömni, olyan adókkal, amelyeknek jelentős részét a magyar emberek, a magyar vállalkozások fizetik meg, hiszen az adócsökkentés és a söralátéten elférő adóbevallás ma már a ködbe vész, lehet mondani, hogy söralátét helyett irány az asztalterítő.

Ha az elmúlt két év termését sorra vesszük, akkor huszonkét új adót vezetett be a kormány - igaz, hét-nyolc kisebb adót megszüntetett -, és most újabb öt adót kíván bevezetni. De talán érdemes elmondani, hogy melyek azok az új adónemek, ahogy az egyik újság összeszedte, amelyek terhelik az elmúlt időszakban a magyar embereket és a magyar vállalkozásokat. Ilyen a bankadó, az energetikai különadó, a telekommunikációs különadó, a kereskedelmi láncok különadója. Nagy naivitás azt feltételezni, hogy ebből bármit is nem a magyar emberekre terhelnek rá, hiszen el kell menni vásárolni, és lehet látni, meg kell nézni a közszolgálati cégek számláit is, hogy ez mind-mind az adófizető állampolgároknál, a magyar családoknál csapódik le.

Idejön a végkielégítések adója, a chipsadó, a kommersz szeszeket sújtó adó, a külföldi rendszámú autók különadója - ami egyébként helyes -, a játékgépadó, a dízeladó, energiaellátók jövedelemadója, a baleseti adó, a burkolt ingatlanadó, az ingatlanspekulációs adó, a kamarai regisztrációs hozzájárulás, a szociális hozzájárulási adó - ezzel váltották ki a nyugdíj-, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot -, a szolgálati nyugdíjak adója, az online szerencsejáték adója, az élelmiszerlánc-felügyeleti díj, a katasztrófavédelmi hozzájárulás, igazgatási szolgáltatási pótdíj, telefon- és SMS-adó, és most következik a biztosítási adó, a pénzügyi tranzakciós adó, a fordított adózás a mezőgazdaságban, az EU-útdíj és a dugódíj, és állítólag előkészület alatt a diplomásadó.

Azt gondolom, hogy egy része az adóknak - például külföldi rendszámú autók különadója vagy más adók - természetesen indokoltak, és egy részüket el is kell fogadni. És az is teljesen indokolt, amit mond a kormány abban a tekintetben, hogy Magyarországot válság sújtja. Igen, csak egyet hagy ki az érveléséből, hogy Magyarországot a kormányzati intézkedések is sújtják, hiszen a költségvetésen a legnagyobb lyukat az a jövedelemadó ütötte, az a személyi jövedelemadó-rendszer ütötte, amely nagyobb terhet rak a kisebb keresetűekre, és kisebb terhet rak a nagyobb keresetűekre, így a tőlük bevont adó nyilván nagyobb lyukat üt a költségvetésen.

Ki kell mondani őszintén, hogy mindezek az intézkedések azért vannak, hogy azt a lyukat, amelyet az egykulcsos jövedelemadó ütött a költségvetésen, valamint a MOL-részvények vásárlása vagy a stadionépítések, ezeket mind-mind valamilyen formában be kell szedni az emberektől.

Azt gondolom, hogy nem árt ez alkalomból azt is megnézni, hogy volt időszak, amikor ezt a miniszterelnök másképp látta, hiszen ő mondta azt, hogy "Persze nyilván nem mi vagyunk az egyetlenek, akiknek feltűnt az, hogy a legutóbbi adóintézkedések az emberiesség minden szikráját nélkülözték, hiszen én nem emlékszem arra, hogy Magyarországon valaha is bekövetkezett volna az, hogy egyszerre emeljenek adót, és ezzel egy időben emeljék föl az áfát, tehát az, hogy egyszerre hozzák a vállalkozásokat abba a helyzetbe, hogy egyre nehezebben álljanak meg a lábukon, vagyis embereket kelljen elbocsátaniuk, majd egyébként az elbocsátott emberek számára, akik nem rendelkeznek innentől havi biztos keresettel, megemeljék az árakat az áfaemelésen keresztül. Hát ilyen kegyetlen gazdaságpolitikára nem is nagyon emlékszem az elmúlt időszakban." Mondta ezt Orbán Viktor 2009 júliusában a Fidesz országos választmányának ülésén.

Ezek a szavak, kedves képviselőtársaim, ma is megállják a helyüket, és azt bizonyítják, hogy nemcsak az a baj, hogy önök adócsökkentést ígértek, és most is úgy hirdetik magukat, mint az adóverseny győztesei - egyébként a 27 százalékos áfával, a szegények adójával valóban azzá váltak, hiszen páratlan még, hogy ekkora áfateher sújtana bárkit is -, hanem az a baj, hogy önöknek az üléspontjuk határozza meg az álláspontjukat.

(10.40)

Amikor ellenzékben vannak, korlátlanul ígérgetnek, amikor kormányon vannak, akkor pedig az emberekre hárítják a kormányzásukból, a kormányzati hibákból következő terheket. És ez a baj ezzel a pénzügyi tranzakciós illetékkel is, leánykori nevén pénzügyi tranzakciós adóval, amely mindenféle társadalmi és szakmai szinten előkészítetlen, igazságtalan, és a magyar családok és a vállalkozások járnak vele igazán rosszul, mivel nem mást, őket terheli majd ez az újabb sarc.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu