Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A részletes vitához szóló ajánlásban található 2., 4., 7. pontok alapján kívánom elővezetni azon pár építő és tisztázó gondolatot a Jobbik frakciója részéről, amely talán segíthet eloszlatni bizonyos homályos pontokat e tekintetben, hiszen látható az, hogy azért itt komoly és igen fajsúlyos változások következtek be az előttünk fekvő módosító indítványok alapján.

Kijelenthető az is, hogy olyan pontatlanságok, adott esetben pongyola, slendrián fogalmazások találhatók az előterjesztés bizonyos pontjaiban, amelyek elfogadhatatlanok az esetben, ha tisztán szeretnénk látni annak kérdésében, hogy a Nemzeti Eszközkezelő milyen működési elveken kit kíván és kit tud megmenteni, kin tud segíteni.

A 2. pontban található és kimondottan a Nemzeti Eszközkezelő által érintett lakások, ingatlanok esetében kivetett lakbér kapcsán merül fel, hogy ezt a lakbért költségelven állapítsák meg. Nagyon fontos, és adódik a kérdés, hogy mit ért az előterjesztő költségelv alatt. És erre kérnénk is egy pontos, nagyon pedáns választ, hiszen itt kinek a költségelveiről van szó? Milyen felmerülő költségekről beszélhetünk az eszközkezelő kapcsán? Egyáltalán van-e egy kalap vagy egy felső határ azt illetően, hogy a korábbiakban kimondottan szociális alapokon előirányzottnak ígért bérleti díj meddig mehet el maximum, mennyire terheli az amúgy is bajban lévő családokat? Ezenfelül pedig mennyire akadályozhatja őket abban, hogy visszatérjenek a normális élet kerékvágásába, adott esetben tervezhessék a családi kasszát? Tehát itt azért igen komoly tisztázandó kérdéskörről van szó.

Az is látható, hogy az előterjesztő által elénk rakott módosító javaslat egyik indítványa szerint a közigazgatási területen lévő összes, az állam nevében megvásárolt lakóingatlan-tétel kikerülne, és itt már csak általában lakóingatlanokról beszélnénk. Tehát egy olyan kötelezettség kerülne ki a Nemzeti Eszközkezelő életéből, amely az összes, térségben fellelhető és bajban lévő ingatlanra vonatkozik. Itt is adódik a kérdés: miért kellett ezt az egy szót, az "összes" szót kitörölni? Mi indokolhatja azt, hogy egyre kevesebb és kevesebb ingatlant kívánjon ez a konstrukció megmenteni, amikor amúgy sem tud sokat, és amúgy sem tud eleget? Azért mondhatjuk ki ezt óriási bátorsággal, hiszen eleve a bank engedélyétől teszi függővé a konstrukció, hogy mely ingatlanok esetében jöhet az eszközkezelő segíteni, hiszen ha a banknak jobban megéri az árverezés, akkor bizony azt az utat fogja választani, legalábbis jelen esetben ez még lehetőség és nyitva álló lehetőség a számára.

Azt is elfogadhatatlannak tartjuk a továbbiakban is, hogy a szociális rászorultság feltételének fennállására vonatkozó igazolásokat kérnek. Hiszen a Nemzeti Eszközkezelő tekintetében a rendszerbe már önmagában csak az kerülhet, aki óriási bajba került, közöttük A-listázni és B-listázni még különböző szociális rászorultságot igazoló papírosok alapján legalábbis visszás, de mindenképpen afelé mutat, hogy még kevesebben vehessenek részt ebben a rendszerben, tehát ilyen módon, ilyen megközelítésből ez megint csak egy elfogadhatatlan hozzáállás véleményünk szerint.

Végül pedig a 7. pont alapján újfent biankó csekket kérnek tőlünk a tekintetben, hogy a szociálisan rászorult személyek körét és a szociális rászorultság igazolásának módját későbbi rendeletben határozná meg a kormány, és általában kormányrendeletekben történő felhatalmazáshoz kér tőlünk segítséget. Itt egy nagyon nehezen értelmezhető kitétel is szerepel egyébként, amelynek értelmében a jogszabályban meghatározott maximális havi darabszámot is rendeletben kívánják meghatározni az ingatlanok tekintetében, akiket megmenthet a Nemzeti Eszközkezelő.

Látható az, hogy itt nagyon komoly és nagyon fajsúlyos tényezőket, kérdéseket későbbi döntéseik során már nélkülünk, a parlament nélkül kívánnak eldönteni, ami legalábbis kérdőjeleket vet fel. Ugyanakkor erőteljesen hiányoljuk az előterjesztés kapcsán a kormányzaton belül történő egyeztetéseket is. Hiszen már említettem, hogy hétfőn a fogyasztóvédelmi bizottságban, amikor meghallgatta Matolcsy miniszter urat, fel kellett tegyem azt a kérdést, hogy mégis a kormányzatnak mi a terve azokkal a családokkal, akik nem férnek bele a Nemzeti Eszközkezelő konstrukciójának mentőcsomagjába, ugyanakkor beleférnek a kilakoltatási kvótába. Tehát a kilakoltatási kvótában papíron és matematikailag még mindig jóval többen vannak benne, mint ahány családot maximális feltőkésítettség esetén az eszközkezelő meg tud menti.

Nyilvánvalóan az, hogy éves szinten adott esetben 8 ezer ingatlant is megmentenének, miközben a kvóta még 12 ezer kilakoltatásra is lehetőséget ad, felveti azt az óriási kérdőjelet, hogy a kettő közötti létszámmal mi lesz, mi történik. Erre Matolcsy miniszter úr azt válaszolta, hogy szerinte is előfordulhat ez a lehetőség, tehát elismerte, hogy igazam van e tekintetben, miközben a saját államtitkárai és képviselői hónapokon keresztül tagadták, és azt bizonygatták, hogy ilyen lehetőség nem fordulhat elő. Tehát az önök főnöke, a minisztere elismerte, hogy ez egy fennálló lehetőség. Azt mondta, egyébként érdemes megjegyezni a szavait, hogy ha a Nemzeti Eszközkezelő már nem tud segíteni, mert matematikailag ebbe nem férnek bele a szükséget szenvedő családok, majd segítenek a helyi önkormányzatok.

Azért fontos ezt megjegyezni, mert a helyi önkormányzatoknak senki nem szólt erről. Elfelejtették az értesítést megküldeni számukra. Hiszen ezen önkormányzatok azt sem tudják, hogy miből segíthetnének, hiszen ugyanezen kormányzat intézkedései folytán a rendelkezésre álló forrásaik legalábbis szinten maradnak, de jobbára és jellemzően kevesebbek, mint a korábbiakban. Tehát nem egy reális alternatíva, hogy ők segítsenek.

Ez volt tehát a hatodik kérdésem ezen rövid felszólalásban. Nagyon kérem, hogy ha el lehet oszlatni ezeket a homályokat, akkor oszlassuk el, ha pedig nem, akkor a továbbgondolás tekintetében ne hagyjanak egyetlen családot sem az út szélén.

Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu