Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ma sokadszorra kezdünk bele egy adófilozófiai vitába, amely egyértelműen arról szól, hogy a kormányzat, mint ahogy már elmondtam ma, két irányban mozdult el az adózás terén. Az egyik irányban a saját terminológiája szerint a nagy szétterülésű adókat preferálja, tehát azokat, amelyek minél több embert érintenek és minél kisebb mértékben. Ennek létjogosultsága önmagában is kérdéses, de az, hogy emellett olyan ágazatokat terhelnek különadókkal, extra terhekkel, sarcokkal, amelyek a gazdasági fejlődés motorját is képezhetnék, mint mondjuk, a távközlési iparág, legalábbis furcsa gondolatokra ad okot. Ez nem az az eset.

Amikor a biztosítókról beszélünk, akkor egyértelmű, hogy egy olyan szegmenst terhelünk, amelynek a közteherviselésben részt kell vennie. Tehát semmiféle olyan hangnak véleményem szerint nincs helye, hogy a biztosítókat itt bárki is sajnálja, tisztelet a kivételnek persze, de a tekintetben, hogy itt bármilyen extra teher rájuk hárul. A sokkal nagyobb problémám az, hogy a biztosítók által áthárítás szinte szavatolt az önök által kitalált rendszerben. Ezt szeretném pár tényadattal alátámasztani. Teljesen egyértelmű, hogy a biztosítók már a bejelentéskor, a biztosítási adó meghirdetése után közvetlenül úgy vélekedtek, hogy a baleseti adóknál alkalmazott terminológia szerint a kiírt díj helyett a befolyt díjra kellene kivetni ezt az adófajtát, hiszen a kiírt díj esetében az ügyfél még mindig felfüggesztheti a díjfizetést, ugyanakkor a biztosítónak mégis meg kell fizetnie a szerződés után kivetett adót, itt a baleseti adóról beszélhetünk ez esetben.

Tehát látható az, hogy a biztosítók már egy kódolt üzenetet leadtak a tekintetben, hogy ha nem tudnák valamilyen módon áthárítani közvetlenül az ügyfeleikre ezt a terhet, akkor át fogják ezt hárítani közvetve, mondjuk, beépítve az újabb csomagok díjaiba. Ezerféle áthárítási módszer létezik, itt lép be a kormányzat felelőssége, hogy igenis folyamatosan figyelnie, szemlélnie kellene, hogy milyen áthárítások történnek, összevetni a múlt heti adatokat az e hetiekkel, megnézni, hogy milyen kondíciókkal lehet új szerződéseket kötni. Ennek ugyanakkor nyomát sem látjuk ebben a rendszerben.

Azt is lehet látni ugyanakkor, hogy a biztosítók díjkalkulációi már régen adottak voltak az adó bejelentésének idejére. Tehát az a 30 százalékos extra teher, amely jelentkezik, lényegében arra volt jó, hogy ha még esetleg egy biztosító gondolkozott is bármiféle díjcsökkentésen a közeljövőben, ettől garantáltan elvegyék a kedvét. Tehát látható az, hogy ugyanúgy, mint a távközlési szektor esetében, lényegében egy folyamatos díjcsökkenés felé mutató tendencia is jelentkezhetne ezen a piacon. Nem mondom, hogy jelentkezik, hiszen Magyarországon extra drága ez a szolgáltatás, de van egy ilyen világjelenség és gazdasági jelenség, amely jelentkezhetne, de ennek a táptalaját is elveszi a kormányzat azon átgondolatlan, meggondolatlan és mindenféle egészséges filozófiától mentes lépéseivel, amit itt adópolitika címszó alapján előadnak nekünk.

Látható az is, hogy ez az új kivetett adó egyforma módon sújtja a régi biztosítási szerződéseket és az újakat is. Csakhogy az újak esetében van mód arra, hogy olyan konstrukciókat dolgozzanak ki, amelyek adott esetben tarthatóak lennének, a régiekre pedig egyértelműen rárakódik. Tehát az is látható, hogy mivel a régi termékekre is ráhúzzák az adóterhet, egy olyan plusz fizetési kötelezettség keletkezik, amit ha önök nem figyelnek áthárítás szempontjából, akkor azt garantáltan áthárítják az ügyfelekre, vásárlókra, fogyasztókra.

Tehát még egyszer hangsúlyozom: a biztosítókat senki nem félti, a Jobbik-frakción belül egészen bizonyos, hogy nem. Ugyanakkor a magyar embereket, az átlagpolgárokat igenis féltjük attól, hogy megint csak egyfajta adóáthárításnak lesznek kitéve, és azáltal, hogy a kormányzat 27 új adót vezetett be, és csak hetet vagy nyolcat vezetett ki, egészen egyszerűen szavatolható ebben a rendszerben, hogy az átlagembert érintő adóterhelés sokkalta magasabb lesz, mint volt, és az önök felé külföldről követelt megszorító csomag - amit Széll Kálmán-terv 2.0 név alapján ismerünk és amely mintegy 600 milliárdos megszorító csomag erre az évre és a következőre - még egy olyan elemmel gazdagodik, amelynek esetében felmerül az a kérdés, hogy szükség lenne-e erre egyáltalán, ha tisztességes gazdaságpolitikával megpróbálnánk saját magunkat kihúzni a mocsárból.

Mire gondolok itt? Nem olyan ágazatokat kellene adókkal terhelni, amelyek minden normálisan működő gazdaságban motorként funkcionálnak és maguk után húzhatnának más gazdasági szegmenseket is. Ilyen, mondjuk, a távközlési iparág, de nyilván minden informatikával kapcsolatos iparág, gazdasági szegmens is idesorolható.

Felmerül az is, hogy az átgondolatlan és elkésett kormányzati gazdasági lépések helyes időben való megtétele esetén nem lennénk-e sokkal beljebb, lenne-e szükség adóra. Példának okáért a devizahitelesek időben történő megmentése; mondjuk, a végtörlesztés lehetőségének a kormányváltáskor történő kiírása kedvezményes, akkori árfolyamon miért nem veti fel azt a gondolatot önökben, hogy ha kiszámolják, több mint 600 milliárd forinttal beljebb lenne a költségvetés, ha önök a Jobbikra hallgatva a kormányváltás után megtették volna ezt a lépést. Hasonlítsák össze a két árfolyamot, szorozzák fel az érintett illetékes számokkal, rá fognak jönni, hogy jóval nagyobb összeget vesztettek a saját tutyimutyi és átgondolatlan magatartásuk miatt, mint amennyit most adó formájában kivetnek Magyarország polgáraira. Na, ez az arcpirító.

A helyzet az ezzel kapcsolatban, hogy való igaz: közteherviselésre kell kényszeríteni Magyarországon mindenkit, legyen az biztosító, legyen az multi, legyen szó akárkiről. De ennek semmiképpen nem az a módja, hogy teret engedve a közvetett vagy közvetlen áthárításnak, olyan adóformákat találnak ki Magyarország számára, amelynek bejelentése nyomán bár álságos módon a biztosítók, a bankok, a távközlési cégek sírnak, szinte zokognak, hogy úristen, mekkora terheléssel kell szembesülniük, de végső soron mindent a lakosság, mindent a polgárok fizetnek, hiszen semmiféle akadály nincsen az előtt, hogy ezen áthárítások megtörténjenek.

A Jobbik éppen ezért saját maga is vizsgálni kívánja azon áthárításokat a közeljövőben, pontosan azért, mert a kormányzat nem teszi, ugyanakkor szégyen és gyalázat, hogy ezt nekünk kell megtenni önök helyett.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu