DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló T/7417. számú előterjesztéssel kapcsolatban azzal szeretném kezdeni, hogy törvénysértő már a beterjesztése is, ugyanis hoztak önök egy olyan országgyűlési törvényt, amelyik a minisztériumokat kötelezi, hogy 72 órával előbb bocsássák rendelkezésünkre az előterjesztést. Ez az előterjesztés a tegnapi nap este 8 órakor még nem volt látható az Országgyűlés honlapján, noha a dokumentumszám június 3., tehát a tegnapi nap délután 14 óra valahány perc, de azt nem sikerült megoldani, hogy este 8-kor ezt már olvasni lehessen. Tehát a 72 órás, saját maguk által szabott törvényi kötelezettséget ennél az előterjesztésnél sem sikerült teljesíteni.

Ez a törvényjavaslat a nemzeti vagyonról szóló törvény második komolyabb módosítása. Az első módosításra még februárban került sor annak érdekében, hogy a központi költségvetési szervek az idén, tehát a mostani költségvetési évben továbbra is jogosultak maradjanak az általuk használt ingatlanokon beruházásokat, felújításokat végezni vagy végeztetni, mert ezt az eredeti törvény, amit december 13-án fogadott el a parlament, nem tette lehetővé. Nem jogosultak ugyanakkor a nem használt ingatlanokat - például lőtér, laktanya, egyéb vagyonelemeket - bérbe adni, az erről a problémáról szóló észrevételeket majd szeretném még a későbbiekben ismertetni.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A jelen javaslat elsődleges célja a decemberi rohamtempóban a parlamenten áterőltetett, végighajtott és jogalkotási hibákkal terhelt akkori törvény kijavítása, a jogszabályszöveg valósághoz történő igazítása. Sajnálatos, hogy ez megint rohamtempóban történik, hiszen mint mondtam, egy napja sincs, hogy olvasható ez az előterjesztés, ma van az általános vitája, holnap reggel a részletes vitára bocsátás, és holnapután már a részletes vita is sorra kerül. Mindez nem segíti elő a kiszámítható, átlátható, megalapozott, minőségi és hatékony jogalkotást. Tehát mi ezt a módszert nem tartjuk követendőnek. Nagyon sajnáljuk, hogy az egyébként szorgalmas, jó szándékú államtitkár asszonyt ilyen helyzetbe hozták, én látom az igyekezetet, hogy ezt az előterjesztést próbálja itt védeni a Ház előtt, de könnyebb helyzete lenne, hogyha ez az előterjesztés a törvényi előírásoknak megfelelően és szakmailag kicsit talán igényesebben került volna ide.

Miről szól ez a beterjesztés? Módosít összesen 9 törvényt: a nemzeti vagyonról szóló, imént említett 2011. évi CXCVI. törvényt, módosítja a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvényt, módosítja a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvényt. Most már gondoltak arra is, hogy módosítani kell a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvényt, valamint a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvényt. Szintén hozzányúl az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvényhez, valamint módosítja a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvényt, eléggé fájdalmas módon - tehát itt is láthatjuk az önkormányzatiság felszámolását -, valamint a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvényt és a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvényt.

Tehát a felsorolt 9 törvény módosítása, én azt hiszem, megérdemelte volna, hogy a koherenciavizsgálatok elvégzése érdekében több időt nyújtson az előterjesztő a parlamentnek is, és ebbe beleértem a kormánypárti képviselőket is, mert hozzánk hasonlóan nem hiszem, hogy nekik is elegendő lenne ez az idő egy érdemi tanulmányozásra. Lehet, hogy a kormány a saját képviselőinek a jobbító szándékú észrevételeire sem számít? Elegendő a kincset érő, igent nyomó mutatóujj? Én azt hiszem, hogy sokkal több szakmai tudást halmoztak föl kormányoldali képviselőtársaim az életpályájuk során, amit érdemes lenne egy-egy ilyen előterjesztésnél hasznosítani.

Folytatnám a konkrét észrevételekkel a javaslatra vonatkozóan. A javaslat megszünteti azt a decemberben felállított, az infrastruktúra-fejlesztést akadályozó rendelkezést, amely szerint az országos közutak és azok műtárgyai kivétel nélkül az állam kizárólagos tulajdonába tartoznak, vagyis ezzel teljes mértékben forgalomképtelenné válnak, így nem terhelhetők meg egyéb beruházások banki hiteleinek fedezeteként. Ezt már akkor jeleztük, hogy problémás. Szeretnék idézni a december 12-ei plenáris vitában elhangzott hozzászólásból a jegyzőkönyv alapján. Nem mondom, hogy emlékszem arra szó szerint, amit akkor mondtam, de hála istennek, a jegyzőkönyv megörökítette.

Feltettem azt a kérdést, hogy hogyan fogunk utakat, vasutakat fejleszteni uniós forrásokból, ha az ezekhez szükséges vagyonelemeket - például vasúti nyomvonal - elidegeníthetetlennek, megterhelhetetlennek nyilvánítjuk. Hogyan fog bárki az autóútjaink, autópályáink mellé benzinkutakat, út menti pihenőhelyeket, éttermet építeni, ha banki fedezetként, a hitel fedezeteként ezek nem állíthatók be a törvény folyománya miatt, amely alapján ezek elidegeníthetetlen állami tulajdonba kerülnek? Gondoltak-e ezeknek a problémáknak a megoldására? Én örömmel konstatáltam, hogy most, fél év után gondoltak rá, és a problémát felismerve, fél év után a kormány ezeket korrigálja a jelen előterjesztésben. Mindez tehát azt jelenti, hogy fél évig a nemzeti fejlesztési miniszter a nemzeti vagyonról szóló törvénnyel akadályozta a hazai útfejlesztéseket és azok mind komfortosabb kiépítését, ahogy Vantara képviselő úr mondta, hogy ennek jegyében, ennek a törvénynek megfelelően ment a vagyongazdálkodás az elmúlt évben. Tehát akadályozva volt a hazai útfejlesztés, vagyis ez alatt az idő alatt, ahogyan próbáltuk annak idején felhívni a figyelmet, a szabályozás miatt nem történhettek ilyen kiegészítő fejlesztések.

A másik konkrét észrevételem, hogy bevezeti a törvénytervezet, hogy a helyi önkormányzat korlátozottan forgalomképes törzsvagyonát képezi a helyi önkormányzat tulajdonában álló közmű és középület, amely közvetlenül kötelező feladat ellátását vagy a közhatalom gyakorlását szolgálja. Az ilyen vagyon önkormányzati hitelfelvétel vagy kötvénykibocsátás esetén annak fedezetéül nem szolgálhat - nagyon helyesen -, és kizárólag az állam vagy másik önkormányzat, illetve önkormányzati társulás részére idegeníthető el. Ezeket a rendelkezéseket ugyanakkor a 2012. június 30-án folyamatban lévő ügyekben nem kell alkalmazni, úgyhogy felmerül a kérdés, hogy az addig elindított kötvénykibocsátások fedezetéül szolgálhatnak egyébként ezek a vagyonelemek, amelyek értelemszerűen nem fedezetképesek, mert a korlátozottan forgalomképes mivoltukból adódóan nem elidegeníthetőek.

Egyelőre nincs tudomásunk arról, hogy folyamatban lévő kötvénykibocsátások lennének bármelyik önkormányzatnál is, de elképzelhető, hogy van ilyen, különben nem írták volna bele ezt a felmentést az előterjesztésbe.

(22.10)

A rendezés összhangban lehet feltételezés szerint egyes fideszes vezetésű települések eladósodottságával is, mert olyanokat is beleírhattak vagy beleírtak a kötvénykibocsátás fedezetébe, amely egyébként nem lenne terhelhető. Lehet, hogy ilyen megközelítés vagy ilyen vagyonértékelés is hozzájátszott, szerepet játszott, hogy például Hódmezővásárhely ilyen menekülésre alkalmas tereppé vált, hogy hihetetlen kötvénykibocsátást és adósságállományt halmozott fel, hogy még a polgármestert is ki kellett kérni, nehogy a szabad elvonulása esetleg valami problémába ütközzön.

A harmadik ilyen konkrétum, amit a T/7417. számú előterjesztéshez kívánok tenni, amely pontosítja, hogy az állam és a helyi önkormányzat a kizárólagos gazdasági tevékenységei közül mely tevékenységek gyakorlásának jogát engedheti át koncesszió útján - csatornák létrehozása, utak működtetése, létesítése, parkok létesítése és így tovább. Ahogy elhangzott a szóbeli kiegészítésben is, ezek leghosszabb ideje 35 év.

Érdekes, de aggályos a következő dolog, amit szabályoznak, hogy a leselejtezett nemzeti vagyonba tartozó eszközt a tulajdonosi joggyakorló ingyenesen átadhatja gyakorlatilag bárki részére. Tehát igazából egy selejtezési szabályzat kérdése, hogy ha a nemzeti vagyonba tartozó eszköz leselejtezésre kerül, akkor aki éppen gyakorolja a tulajdonosi jogokat, ingyenesen átruházhatja bárkinek. Lehetnek ilyen esetek, hogy jó is lehet, például irodai számítógépek leselejtezése után ezt iskoláknak át lehet adni, de sajnos alkalmas lehet visszaélésre is, és ez aggályos, ha például leselejtezett, de még jelentős értékekkel rendelkező gépjárműveket ingyenesen úgy adhatnak át gazdálkodó szervezeteknek, hogy azok azt tovább értékesíthetik. Tehát ez a leselejtezett ingyenes átadás egy kicsit aggályos.

Mi is észrevettük ez alatt a rövid idő alatt, hogy a korábbi észrevételünknek megfelelően a GYSEV Zrt.-ben fennálló állami részesedés mértékét pontosította az előterjesztő a korábbiakban képest. Nem mindegy, hogy ezek a számok milyen sorrendben szerepelnek, komoly értéket képvisel.

Nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű vagyonelemmé válik a Balatoni Hajózási Zrt.-ben fennálló társasági részesedés, amely biztosan indokolt, de szerintem eddig is ott volt a tartós állami vagyonelemek között, úgyhogy ennek a változtatásnak a mibenlétét nem igazán sikerült kideríteni.

Előremutató lehet, hogy a mederhasználati díjat a jövőben a nemzeti fejlesztési miniszter fogja megállapítani a vízi létesítmények fenntartója helyett. Valószínűleg lesz a Fejlesztési Minisztériumban egy olyan szakterület, amely érteni fog a mederhasználati díj megállapításának szakmai kérdéseihez, merthogy a vízi létesítmény fenntartója ezek szerint nem értett hozzá, ha el kellett tőle vonni ezt a jogot. Lehet, hogy többe kerül az átalakítás, mint amennyit nyerni lehet vele.

Megszűnik a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő általános vezérigazgató-helyettesi tisztsége, ami nagyon érdekes, hogy törvényben kell rendezni, ezért ez is átvezetésre kerül most az állami vagyonról szóló törvényen.

A következő észrevételem, hogy a felkészülés késedelme miatt 2012. október 1-jére tolja ki a víziközmű-szolgáltatásokról szóló 2011. évi CCIX. törvény módosításának hatálybalépését. Ez megint a törvények egymásra épülésének az ütemezési kérdését veti fel. Sajnos, maradnak továbbra is a javaslatban elírások, helyesírási hibák, mint például a 19.§ (1) bekezdésében, ha figyelmesen el tetszenek olvasni.

Összefoglalásképpen, a javaslatok valójában javítják a szabályozás alkalmazhatóságát, de az eredeti problémák jelentős részének megoldására továbbra sem nyújt megoldást, például a vagyonkezelés hatékonyságának növelése vagy a széttagoltság csökkentése, a jogbiztonság növelése.

Az új kategóriák és a régi struktúra ellentmondása véleményünk szerint nehezíteni fogja a vagyontörvény működtetését, megmarad ugyanis az állami vagyonra, az önkormányzati vagyonra, az egyes ágazati törvényekben szabályozott vagyonelemekre vonatkozó jelenlegi szabályozási struktúra. Az új törvény a különböző típusú vagyonelemeket az új nemzeti vagyon gyűjtőfogalom körébe sorolja ugyan, és meghatározza a vagyongazdálkodással kapcsolatos szabályokat, de ezeknek a koherenciája nem teljesen biztosított.

Mennyivel lesz egységesebb a vagyongazdálkodás, ha ugyanannak a széttagolt állami és önkormányzati vagyoni struktúrának az elemei kerülnek be egy új, nemzetinek elnevezett kategóriába? Önmagában ettől javulást nemigen lehet várni. Az deklaráció, hogy egységes elvek szerint történik a vagyongazdálkodás. A valóság az, hogy változatlanul széttagolt szabályozás és széttagolt részletszabályok mentén történik a működés.

A törvényjavaslat szerint a vagyongazdálkodás feladata a nemzeti vagyon egységes elveken alapuló átlátható, hatékony és költségtakarékos működtetése, értékének megőrzése, állagának védelme, értéknövelő használata. Ez derék, támogatandó célkitűzés. Ehhez képest az új törvény mellett továbbra is hatályban maradnának a speciális szabályokat, kivételeket, a kivétel kivételeit és az azok alóli eltérő rendelkezéseket rögzítő, az állami vagyonról szóló és más ágazati törvényekben rögzített szabályok. Az egységesítés szándéka ellenére a vagyongazdálkodás továbbra is többfejű marad. Van a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, a Vidékfejlesztési Minisztérium, a Magyar Fejlesztési Bank, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő, az NFA, az elkülönített állami pénzalapok, továbbá az önálló rendeletalkotási joggal bíró önkormányzatok. Mennyivel lesz egységesebb a vagyongazdálkodás, ha továbbra sem lesz egy kézben, hasonlóan a jelenlegi gyakorlathoz? A maximális átláthatóság követelménye a szerződő felekkel szemben megfogalmazódik, ugyanakkor egy átláthatatlanság az állami oldalon, tovább romló jogbiztonság, tehát végül is a jogbizonytalanság helyzete marad fenn vagy erősödik.

A törvényjavaslat bevezeti az átlátható szervezet fogalmát, meghatározza annak szigorú kritériumait, és kimondja, hogy csak átláthatónak minősülő szervezettel lehet állami vagyont érintő szerződést kötni. Ez nagyon helyes. Az átláthatóság követelménye kiterjed a szerződő fél közvetett partnerére, partnereire is, például az alvállalkozó alvállalkozójának közreműködője vagy éppen ennek sokadik alvállalkozója. Aggályos: a javaslat szerint továbbá megszűnik a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. versenyeztetési kötelezettsége a vagyonelemek vagyonkezelésbe adásánál. Hogyan valósulhat meg az átlátható, hatékony, az adófizetők javát leginkább szolgáló vagyongazdálkodás, ha az állami vagyon kezelését még csak versenyeztetni sem kell? A javaslat tovább rontja a jogbiztonságot annak bevezetésével, hogy kormányrendelettel, illetve önkormányzati rendelettel is nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő jelentőségűvé és ezáltal forgalomképtelenné lehet tenni vagyonelemeket.

Összességében tehát az a véleményünk, hogy a kapkodás helyett folytatni kellene ezt a szakmai munkát, mert az egyébként elfogadható célok realizálása ezen előterjesztés keretében véleményünk szerint nem biztosított.

Köszönöm a figyelmet.

(22.20)

Forrás: parlament.hu