DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm a türelmét. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Államtitkár Úr! Az előttünk lévő T/7414. számú törvényjavaslat igen szenzitív tartalmú, legalábbis az egyik részében. A másik részében inkább technikai jellegű szabályozást tartalmaz.

Az első része a javaslatnak az Európai Unió tisztségviselőinek, tisztviselőinek és más alkalmazottainak a nyugdíj-biztosítási átutalásairól és visszautalásairól szól, amely tulajdonképpen egy 1968 óta meglévő gyakorlat adaptálása a magyar jogrendbe. Hozzá kell tenni, hogy 2004 óta, amióta mi csatlakoztunk az Európai Unióhoz, ennek a szabályozásnak az átvétele időszerűvé vált. Ez nem sikerült, nézetem szerint már csak azért sem, mert az eltelt időszak alatt az a fajta törvényi feltétel, hogy 10 évig kell európai uniós alkalmazottnak, tisztviselőnek lenni az átutalási jogosultsághoz, illetve a nyugdíj-biztosítási jognak, a nyugdíjjognak a transzferéhez, még nem telt el. De ettől függetlenül itt az ideje, hogy ezt konkrétan és pontosan szabályozza a magyar jogalkotás is, hogy a későbbiekben ezek a nyugdíjjogosultságok, illetve azok tőkeértéke ne vesszen el az arra jogosultak részére.

Úgy gondolom, hogy a szabályozásnak, a javaslatnak ez a része megfelelő pontossággal és precizitással dolgozza ki a sajátos magyar szabályokat, figyelemmel van a személyzeti szabályzat rendelkezéseire is. Ebben, ha az előttem szólókat végighallgattuk, végighallgattam, senki érdemi ellentmondást nem talált, illetve nem vitatta ennek a szabályozásnak a szükségességét.

Sokkal élesebb és határozottabb vita alakult ki a javaslat második felével kapcsolatban, amely a nyugdíj megállapításának szabályaival foglalkozik. Engedjék meg, hogy mielőtt a javaslatnak ezt a részét elemzem, illetve véleményezem - hozzá kell tennem, nem árulok el nagy titkot, hogy támogatni fogom hozzászólásom végén a javaslatnak ezt a részét is -, egy kis kitekintést tegyek arra a nyugdíjrendszerre, annak jövőjére, annak esélyeire, amit most mi szabályozni kívánunk. A kormányváltást megelőzően a Bajnai-kormány, érzékelve ő maga is, hogy a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát biztosítania kell, hozott bizonyos szabályozásokat; nevezetesen, egyebek mellett eltörölte a 13. havi nyugdíjat, másrészt újraszabályozta a nyugdíjkorhatár mértékét, illetve a nyugdíjkorhatárt. De nem nyúlt a rendszernek ahhoz a lényeges részéhez, ami egyébként önmagában véve a jövőre nézve igen instabillá, bizonytalanná teszi vagy tette volna a nyugdíjrendszer működését.

Ezt a hiányt pótolta a Fidesz-KDNP-kormány beterjesztése alapján a mostani parlament, amikor megszüntette az államháztartás egyensúlyát végletesen felborító hárompilléres rendszerből a magánnyugdíjpénztárak rendszerét, illetőleg a szabályozás odahatott, hogy ez a kérdés okafogyottá vált. Miért kellett ezt a rendszert megszüntetni? Elsősorban azért, hogy jellemezzük a helyzetet, elmondom, hogy az első jelentős gond az volt, hogy a magyar nyugdíjrendszer finanszírozhatósága a második, a magán-nyugdíjrendszeri pillérrel tulajdonképpen nagyon kétségessé vált. Például, ha változatlan rendszer mellett maradtunk volna fönt, akkor a 2011-es költségvetésben 3000 milliárd forint feletti nyugdíjkifizetésekkel kellett volna számolni az állami nyugdíjkasszának, miközben az állami nyugdíjkassza bevételei a 2100 milliárd forintot érték el.

(13.40)

Ennek alapvető oka az volt, hogy szemben a szocialista érvekkel, ez egy vegyes rendszer volt: a magánnyugdíjpénztár-tagok az állami nyugdíjalapba történő befizetés helyett a magánnyugdíjpénztárba utalhatták, irányíthatták át a pénzüket, illetve nem az ő pénzüket, ez egy kötelezően levonandó összeg volt járulék formájában, amelyről egyszerűen azt lehet mondani, hogy teljes természetességgel azok, akik önként csatlakoztak a magánnyugdíjpénztárhoz, úgy gondolták, hogy ők kilépnek a szolidaritás rendszeréből, ők saját maguk fogják felhasználni az egyébként nyugdíj céljára kötelezően levonandó, nyugdíjjárulékból származó bevételeket. Úgy gondolom, hogy ez azért is veszélyes volt, mert egy kissé - ha nem is kissé - megbolygatta, megsértette a társadalmi szolidaritás nyugdíjra vonatkozó szövetét.

A másik, ami nagyon döntő problémája volt és maradt is még a magyar nyugdíjrendszernek, hogy hiányzik a rendszerből egymillió legális munkavállaló mind rövid, mind pedig középtávon, továbbá hiányzik egymillió gyermek is, akik hosszú távon fenntarthatóvá tennék a magyar nyugdíjrendszert. Ennek igazolására azt kell mondanom, hogy '81 óta csökkent a lélekszám, és jóval kevesebb gyermek születik, magasabb az elhalálozás. A Magyar Országgyűlés ez ellen fellépett, illetve tett ezzel kapcsolatban intézkedéseket, ugyanis arra gondolok, hogy az adórendszeren keresztül egy családi adórendszert bevezetve ösztönözte a gyermekvállalást, amelynek kicsi eredményei már azért látszanak. Azt kell mondanom az egész nyugdíjrendszer fenntarthatóságának kérdéséről, hogy nagyon csak akkor lehet hosszú távon fenntartható nyugdíjrendszerről beszélni, ha növekszik a gyerekszám, ha növekszik a foglalkoztatottak száma, ha növekszik a nyugdíjjárulékok, befizetések összege. Nem hiszem, és kétséges az - bizonyára nem is következhetne be -, hogy egy lepusztuló, lefelé menő spirálba keveredő országban egyébként gazdag, tehetős magán-nyugdíjpénztári tagok lennének, akik élveznék a magánnyugdíjukat; ez nem igaz, ők is ugyanúgy elszegényednének, mint ahogy a társadalom egésze.

Úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat kezeli ezt a problémát, lezárja a magánnyugdíjpénztárral kapcsolatos anomáliákat, és lezárja a szocialisták által a nyugdíjjogszabályok 1997-ben bevezetett és 2013-ra vállalt azon követelményét, hogy a nyugdíjakat a bruttó kereset után kell majd kiszámítani, és ebből következően a nyugdíjak is adóztatva lesznek, ennek a lehetőségét a jogszabály megszüntetné. Ez a legfontosabb üzenete a törvénytervezet 2. §-ának, amely a nyugdíj alapjának, a nyugdíjak megállapításának rendszerét írja felül, helyesebben: visszaállítja, megerősíti a régebbi rendszert, nem számol a nyugdíjak megadóztatásával, nem számol azzal, hogy a nyugdíjak alapja a bruttó kereset lesz.

Azt gondolom, hogy ez a fajta hozzáállás, ez a fajta megközelítés, amit az elmúlt két év polgári kormányzata próbál alkalmazni és átültetni a gyakorlatba, hogy egyrészt a munkahelyteremtés felé fordul, másrészt egy olyan programot próbál letenni a családok, gyermekeket vállalók részére, hogy a jövő nyugdíját megtermelők száma is növekedjen, ez az a megoldás az, ami biztossá, kiszámíthatóvá és a jövőben is kalkulálhatóvá teszi a nyugdíjak meglétét. Úgy gondolom, hogy ez egy igen keresztény hozzáállás, a növekedés mellett a társadalmi szolidaritást tudja erősíteni, amelynek a kérdésében viszont nem lehet vita. Azt a sebet, amit a magánnyugdíjpénztárak ütöttek a nyugdíjrendszeren, ez a törvényjavaslat igyekszik orvosolni, illetve orvosolni is fogja. Hozzá kell tennem, hogy mindezt persze nem lehet véglegesnek tekintetni; a nyugdíjrendszerben komoly átalakításokat kell tenni, ösztönözni kell az állampolgárokat az önkéntes megtakarításokra, a valóban önkéntes megtakarításokra, mint például az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárakba történő befizetések támogatása. Ez lesz az az igazi második pillér, amely kiegészítheti az állami pillér erejét, és kiegészítheti azt is, hogy ki milyen nyugellátásban, milyen pénzügyi ellátásban fog részesülni öregkorára.

Azt gondolom, hogy ezzel a javaslattal a kormány hitet tesz a kormányprogramban megfogalmazottakra, hogy nem hagyjuk, megvédjük a nyugdíjakat. Valóban megvédjük azt a szolidaritáson alapuló nyugdíjrendszert, amellyel szemben egy olyan alternatíva volt felállítva az elmúlt évek során, amely egyfajta magánszféra felé, a magánszféra hasznai felé tolta el a befizetéseket, azokat a befizetéseket, amelynek hiánya miatt költségvetési államadósság keletkezett, költségvetési többletkiadások keletkeztek, amely többletkiadásokat természetesen az adórendszeren keresztül tudta megszerezni az állam, és ezáltal a kevesek, a magán-nyugdíjpénztári tagok előnyét a társadalom egésze biztosította az adófizetés rendszerén keresztül. Azt gondolom, hogy gyökeresen kell szakítani ezzel a gyakorlattal, amikor szemfényvesztések történnek, amikor a lényeget eltagadva próbálkozunk különböző megoldásokkal, és a fókuszban kizárólag a magánérdekek állnak, legfőképpen az állami nyugdíjalap fizetőképességének fenntartása érdekében és a hosszú távú kiszámíthatóság érdekében.

Nem hiszem, hogy egy szolidaritási alapon működő állami nyugdíjrendszert ilyen durva módon ki lehet kezdeni a jövőben, ahogy az is igaz, hogy egyébként Európa tagállamaiban ilyen rendszer nem működik, ilyen tisztán magánnyugdíjpénztár, amely kötelező elemmel is tartozik, és egy részét lehetett vállalni önkéntesen, ezt aláírom.

Hozzá kell tenni, hogy érdemes lenne megvizsgálni, hogy akik önként léptek be a magánnyugdíjpénztárakba, azok milyen jövedelmi pozícióval, milyen jövedelmekkel és milyen társadalmi pozíciókkal rendelkeztek. Ha ezt megvizsgálnánk, nyilvánvaló lenne az az eredmény, hogy a társadalom legtehetősebb, legjobb jövedelemmel rendelkező rétege került be önként a magánnyugdíjpénztárakba, tehát ez a rendszer a legmagasabb járulékfizetőket vonta ki az állami nyugdíj alapjának a biztosításából. Úgy gondolom, hogy ez nagyon súlyos hiba volt, hozzá kell tennem - valóban elhangzott itt a hozzászólások során Göndör képviselő úrtól is -, hogy számos hatástanulmány készült a magánnyugdíjpénztárak bevezetéséről.

A színfalak mögött ezt úgy láttam annak idején, hogy jött egy lézengő ritter valahonnan Amerikából, Gere Ádámnak hívták, akinek az ötletét felkarolta az akkori kormányzat, és legyártotta a hozzá szükséges tanulmányokat. Nem számolt azonban azzal, hogy a magyar társadalom gazdasági fejlettsége, hosszú távú kilátásai milyenek lesznek húsz év múlva, nem számolt azzal, hogy ezáltal olyan lyukat üt az állami nyugdíjrendszeren, hogy egyébként bizonytalanná válik azoknak a nyugdíjasoknak az ellátása, akik az állami oldalról kapnák a nyugdíjukat, és olyan társadalmi, gazdasági, költségvetési teher rakódik a társadalomra, ami igazából megroppantja azt, főleg akkor, amikor egy hozzá nem értő gazdaságpolitikával 2002-2008 között nem sikerült tartós, megalapozott növekedést produkálnia az előző kormányzatnak. Ezt a helyzetet másképp nem lehetett orvosolni, mint a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos átalakítással, és azzal, amit ez a törvényjavaslat is tartalmaz, hogy a tartós nyugdíj-megállapítási szabályok feltételeit pontosítja, illetőleg más egyéb, korábbi nyugdíjjal kapcsolatosan a korábban nyugdíjba vonultakkal kapcsolatos ellátási intézkedéseket megteszi.

Úgy gondolom, hogy összességében mind szakmai, mind politikai, mind elvi síkon ezt a javaslatot támogatni kell, és kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy csatlakozzanak a támogatáshoz. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(13.50)

Forrás: parlament.hu