DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló T/7416. számú törvényjavaslat általános vitájában azért azzal az általános bevezetővel szeretném kezdeni, hogy ez is jellemző az önök árnyaltabb - nem azt mondom, hogy a kapkodó, de árnyaltabb -, strukturált törvényalkotására, amikor egy saláta típusú törvénybe, amelynek vannak kétségkívül támogatandó, elfogadható részei, szépen besalátáznak olyan csoportérdeket, olyan lobbiérdeket, olyan, a Fidesz-kormányzathoz kötődő érdekcsoportok számára kedvező dolgokat, aminél azért, hogy azt mondjam, kilóg a lóláb.

Tehát az önmagát legjobban szerető kormány... - mert az Unióban ez a vélemény természetesen a Fidesz-kormányról, hogy önmagát szereti legjobban, az ország annyira nem számít. (Felzúdulás a Fidesz soraiban. - Közbeszólásra:) Lehet majd gombot nyomni, képviselőtársam, meg lehet változtatni a kormányzati politikán. Erre hívnám föl az önök figyelmét, hogy amikor sértve érzik magukat az általam elmondottak által, akkor forduljanak a kormányukhoz, és akkor tegyék meg a szükséges intézkedéseket.

Tehát amit a kormány benyújtott az Országgyűlés elé a közlekedési tárgyú törvények módosításáról, ahogy államtitkár úrtól az imént hallhattuk, hogy a kormány szándéka szerint miként fog a javasolt módosítások eredményeképpen fellendülni Magyarországon a természetjáró és kerékpáros turizmus. Nagyon helyes, ez mindenki által támogatott cél. Azt is hallhattuk, hogy hogyan lesz a közúti közlekedés biztonságosabb - mint közcél - mind a kerékpárosok, mind a többi közlekedő számára; miként fog majd a törvény működését követően mostantól sok-sok kerékpárút épülni - itt volt némi irónia, hogy mi úgy gondoljuk: csak a törvénytől nem fog több kerékpárút épülni sajnos -, illetve az is, hogy milyen komoly gyorsítás válik lehetővé az útépítések előkészítése során. Megtudhattuk továbbá azt is, hogy a javaslat számos jogharmonizációs kötelezettséget is teljesít, ami természetesen a Jobbik szerint hazaárulás, de én nem akarom eljátszani az ellenzék ellenzékének a szerepét, megcsinálják ők maguk ezt a nemtelen feladatot.

Szakértőinkkel megvizsgáltuk a törvényjavaslatot, és bár az imént elmondott szabályozási célok igen előremutatóak, nemesek és támogatandók, azt állapítottuk meg, hogy a törvényjavaslat valójában nem csak a hangoztatott célokat szolgálja, sőt, ezen célkitűzések tényleges megvalósításáról szól talán a legkevésbé. Míg ugyanis a törvényjavaslatnak az elmondottak szerint a kerékpárosok nagyarányú támogatásáról, a javuló közlekedésbiztonságról, az útépítések felgyorsításáról kellene szólnia, valójában nem szól másról, mint a pénzbeszedés növeléséről, a hatalomkoncentrációról, a hatóságok számára egy öncélú adatbázis-építésről, a kézi vezérelt személyzeti politika és az adminisztrációnak a korrupció lehetőségét is megteremtő bővítéséről; megszínezve mindezt persze néhány valóban indokolt, szakmailag megalapozott rendelkezés előremutató célú beemelésével.

Nem vitatjuk például, hogy szükséges a kerékpáros infrastruktúra bővítése, a kerékpárosok és gyalogosok biztonságának a javítása. Szerintünk azonban pusztán kommunikációs fogás és nem valódi megoldásokat tartalmaz a javaslat, hiszen attól még nem valószínű, hogy több kerékpárút, gyalogút, gyalogos-felállóhely, gyalogoskorlát, biztonságos berendezés, kerékpáros és gyalogos vasúti átjáró létesül, hogy ezt törvény teszi kötelezővé az önkormányzatoknak. Itt jön az, hogy több önkormányzati feladatot ír elő a törvény, viszont ilyen létesítmények akkor fognak épülni, ha az önkormányzatoknak pénze is lesz ezeknek a fejlesztésére. Arra viszont még csak nyilatkozat szintjén sincsen semmi, hogy az önkormányzatoknak mitől, milyen mechanizmus mentén lehetne erre forrást biztosítani. Önök módszeresen lebontják az önkormányzatiságot nemcsak a jogosítványok, hanem a költségvetési lehetőségek oldaláról is.

A kormány úgy képviseli a gyalogosok és kerékpárosok nem vitatott érdekeit, hogy a szükséges forrásokat nem biztosítja mellé, ugyanakkor a felelősséget az önkormányzatokra hárítja át. Ugyancsak nem vitatjuk a téli időszakban jellemző vagy a tilosban veszteglő kamionok által előidézett fokozott balesetveszély kezelésének a fontosságát. Különösen a M0-son, de más forgalmas utakon tapasztaltuk, hogy egy-egy kamion vagy akár csak egyetlen gépjármű meghibásodása, az elhúzódó helyszínelés órákra megbénítja a forgalmat, és több kilométeres dugót eredményez. Tehát ennek a megoldása előremutató, ha a törvény erre lehetőséget ad.

A közúti intézkedésre és ellenőrzésre való feljogosítás jó megoldás lehetne, a javaslatból azonban hiányoznak azok a törvényi garanciák, amelyek megakadályozzák, hogy ezek ne újabb korrupciós csatornákat nyissanak. Aggályos, hogy a közútkezelők által alkalmazható ellenőrök csak a járművek megállítására jogosult egyenruhások számát fogják nagymértékben növelni, és a közlekedésbiztonságot talán kevésbé. Az újdonsült ellenőrök pedig az új szabályok alapján még több mindent ellenőrizhetnek. Még több jogcímen szabhatnak ki bírságot, és még több fejtörést, időveszteséget, nem utolsósorban költséget tudnak okozni a közlekedőknek, a törvény alapján hivatalos vagy a gyakorlat alapján kevésbé hivatalos módon.

Tehát nagyon fontos, hogy milyen rendelkezések fogják követni ezt a törvényt, mert egy jó cél utána a visszájára fordulhat át, ha még több egyenruhás, még több ellenőrzésre jogosult személy fog nyüzsögni az utakon, nem biztos, hogy azt fogják tenni, hogy a lehető leggyorsabban eltávolítsák az akadályt; lehet, hogy több megállítással még több forgalmi dugót okoznak.

Az ellenőrök kiválasztásának és alkalmassági vizsgáztatásának szempontjai emellett teljesen láthatatlanok még most, és a kézi vezérlésre is alkalmasak lehetnek. Kockázatos az, hogy hamarosan úgymond lojális, a kormány számára lojális közúti ellenőrökkel lehet tele Magyarország gyorsforgalmi úthálózata. A miniszterelnök személyes hadseregét jelentő Terrorelhárítási Központ után most a közlekedési tárca is kiépíthet magának egy közúti ellenőrökből álló ellenőrzési csapatot, úgyhogy teljesen birtokba vehetik az országot. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Nem rémálom ez, kérem, nézzék meg a saját törvényeiket, hogy mire adnak garanciát, mire nem, és mit csinálnak. Ez az árnyékhatalom kiépítésének újabb lehetőségét biztosíthatja önöknek. Nagyon remélem, hogy nem fognak ezzel élni.

A burkolt vagy alig burkolt pénzbeszedés igényét mutatja az is, hogy a javaslat alapján bővül a közlekedési bírságolás lehetősége. Törvénybe kerül, hogy parkolási ügyekben egyetlen napon többször is lehessen büntetni. Míg most azt tartalmazza a törvény, hogy egy parkolóhelyen egy gépjárművet csak egy büntetési tétellel lehet illetni, ezt a korlátot, ezt az eléggé egyértelmű és kezelhető korlátot a törvény feloldja, és kevéssé kezelhető. Azon fog múlni, hogy milyen gyorsan veszi észre, vagy hányszor jár arra az ellenőr, hogy hányszor bünteti meg a szerencsétlent? Még több ellenőr fogja vizsgálni még szélesebb körben, hogy miért lehetne esetleg még némi bírságot kiszabni.

Egészen veszélyesnek látjuk, hogy egymillió forintig terjedő bírsággal lehet hamarosan sújtani a műszaki vizsgaállomásokat. Mi alapján? Mert ha tényleg az a célja ennek, hogy ha nincs rend egy műszaki vizsgaállomáson, kapnak egy nagy bírságot, és utána kapnak időt arra, hogy rendbe hozzák a dolgaikat, az egy normális folyamat. De ha nincs megfelelő korrekciós pályával ellátva ez a bírságolás, akkor csak arra megy, hogy a szerencsétlenre addig nyomni az egymillió forintokat, amíg tönkre nem megy.

(10.00)

Ugyanezt a célt látjuk a vasúti piacfelügyeleti díj kormány által javasolt módon történő bevezetésében is. Önmagában azzal semmi gond nem lenne, hogy a hatóság ellenőrzési feladatai kapcsán felmerült költségeket - ami az ellenőrzési feladathoz közvetlenül kapcsolódik - a piaci szereplők megfizessék. Ez a javaslat azonban nem ezt mondja. Azt mondja, hogy a milliós felügyeleti díjat minden egyes esetben - a vasútüzemet egyáltalán nem érintő cégjogi változás esetében történő módosításkor is - meg kell fizetni. Tehát differenciálatlanul nem tesz különbséget a hatósági ellenőrzési feladatok kapcsán beszedendő jelentős díjak között, ami indokolt, és aközött, amivel a hatóságnak semmi dolga nincs, csak le kell adminisztrálni, például ha a cégbíróság egy igazgatósági tag személyének változása miatt egy módosítást bejegyez. Tehát nem ugyanaz a feladat, a díj mégis magas. Úgy gondoljuk, hogy ez ellenőrizetlen pénzbeszedési lehetőséget biztosít a hatóságok számára.

A törvényjavaslat lényegesen csökkenti a közlekedési kormányzat országgyűlési kontrollját és átláthatóságát, továbberősíti a hatalomkoncentrációt. Új eljárási szabályok kerülnek bevezetésre az országos közúthálózat tervezésével és fejlesztésével kapcsolatban. A gyorsforgalmi és főúthálózat nagy távú tervének elfogadásával és az ütemezés, rangsorolás meghatározásával kapcsolatos új rendelkezések azonban csak a kormány centralizált hatalmát erősítik az Országgyűlés érdemi ellenőrző szerepének kiiktatásával. Ezt nem tartjuk jó iránynak.

Fidesz közeli lobbisták által diktált, esetenként közvetlenül általuk megírt törvényjavaslatokból már jó párat láthattunk az elmúlt évben. Most csak a Lázár János által benyújtott és közvetlenül a dohánylobbi gépén készült törvényjavaslatra gondolok, amiről már német szaklapok is szót emeltek, hogy kirívó példája a lobbik által történt törvényírásnak. (Halász János: Most melyik törvényjavaslatról beszélsz?) Ebben a javaslatban épp az autógyártói és autókereskedői lobbiérdekeket fedezhetjük fel, ez persze érthető, hiszen a közelmúltban létesültek új autógyárak Magyarországon. Csak nem arról van szó, hogy a jogi környezettel valamilyen módon támogatni szeretné őket a kormány? A javaslat a hatóság jogköreit szűkíti a belföldi autógyárak javára, emellett olyan kötelezettségeket ír elő a hatóság számára, ami feltehetőleg komoly anyagi terhet is fog jelenteni a hatóságnak.

A jelen törvényjavaslat teremtené meg a kormány felhatalmazását - ez egy új terület - a taxis személyszállítás feltételeinek szabályozására. Vannak olyan hírek, hogy ezt is hasonló lobbiérdekek vezetik, mint más részeit ennek a törvénynek. Ez majd látható lesz, ha megjelenik a rendelet. Az azonban már most látszik, hogy a törvényi garanciák itt is hiányosak, azt csinálhat a kormány a taxisokkal, ami akar, ez pedig nem jó. Legalább az egyeztetés mechanizmusait elő kellene írni.

Tizenöt perc áll rendelkezésemre?

Forrás: parlament.hu