SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Két éve magyar dokumentumfilmesek készítettek filmet Németországban élő romákról, akiket Koszovóba toloncoltak vissza. Ezekben a családokban, míg Németországban éltek, a felnőttek dolgoztak, a gyerekek iskolába jártak, alig értettek albánul. Osztálytársaik nem tekintették őket idegennek. Ebből a környezetből toloncolták vissza őket egyik napról a másikra egy koszovói telepre, ahol nem volt munka, nem volt iskola, a szomszédaik pedig ellenségesen, gyűlölködve tekintettek rájuk.

Magyarországon a magyar-koszovói visszafogadási egyezmény, magyarul a toloncegyezmény parlamenti elfogadásának és hatálybalépésének valószínűleg nem lesznek ilyen drámai következményei. Nem azért, mert a magyar hatóságok humánus módon tekintenének a már integrálódott egykori menekültek kitoloncolására, hanem mert Magyarországon nemigen adódtak, nemigen vannak integrálódott menekültek.

A menekültáradattal riogató szövegelések ellenére 2010-ben 2009-hez képest 55 százalékkal csökkent a menedékkérők száma, 2011-ben pedig újabb 19 százalékkal. Ez 1693 kérelmezőt jelent összesen. A 2011-es kérelmezők közül 211-en érkeztek Koszovóból. Az innen érkezett menedékkérők abban különböznek a távolabbi országok menekültjeitől, hogy ha a hatóságok őrizetébe kerülnek, és úgy látják, hogy nincs esélyük a továbbmenekülésre, a magyarországi őrzött szállás helyett inkább a hazautazást választják.

Csakhogy amióta nincs Malév, még ez is nehézségekbe ütközik. A toloncegyezmény 6. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy a légi úton történő visszaszállítás nem korlátozható a szerződő felek nemzeti légitársaságának gépeire, erre bármely légitársaság menetrendszerű vagy charterjáratai igénybe vehetők.

(14.20)

Azoknak a koszovóiaknak, akik haza akarnak térni, a toloncegyezmény hatálybalépése vélhetően előnyös.

Az idegenrendészeti, menekültügyi hatóságok mindig is arra törekedtek, hogy Magyarország minél több országgal létesítsen úgynevezett visszafogadási egyezményt. A belügyi kormányzat Szerbiával a szerb-koszovói konfliktus kiéleződése idején kezdeményezte a toloncegyezmény megkötését. Így akartak megszabadulni azoktól a koszovóiaktól, akik a szerb hadsereg brutális rendteremtő akciói elől menekültek el Koszovóból, továbbá azoktól a jobbára magyar nemzetiségű szerb állampolgároktól, akik a katonai behívás elől szöktek át a Vajdaságból Magyarországra.

Szerencsére Milosevics rendszerének nem kellettek sem az albánok, sem a magyarok, nem kötötték meg a toloncegyezményt, így a magyar kormány szervei 1998-99-ben nem tudták visszatoloncolni Szerbiába sem az albánokat, sem a magyarokat. A Milosevics-rendszer összeomlása után aztán megnyílt a lehetőség a toloncegyezmény megkötésére. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága 2012 áprilisában Magyarországról kiadott jelentése szerint a jelentés lezárását megelőző időszakban a magyar hatóságok 450 esetben tagadták meg a menedékkérőktől az érdemi menekültügyi eljárás lefolytatását, küldtek vissza közülük sokakat Szerbiába, ahol gyakorlatilag nincs menekültügyi eljárás, és a menekültellátásnak nincsen infrastruktúrája. A visszaküldött menedékkérőket a szerb rendőrség sok esetben formális eljárás nélkül adja át a macedón hatóságoknak.

A Menekültügyi Főbiztosság 2011. augusztus 30-án kelt levelében kifejtette, hogy Szerbia nem tekinthető biztonságos menedéket nyújtó országnak. Ennek ellenére a Szerbiába való visszatoloncolás gyakorlata tovább folytatódott. Ennek alapján mind az Emberi Jogok Európai Bírósága, mind pedig a bécsi és zürichi bíróságok is helyt adtak Magyarországról továbbmenekült kérelmezők keresetének, hogy ne küldjék őket vissza Magyarországra, mert ott egyrészt hosszú ideig, akár 12 hónapig is őrizet fenyegetheti őket, másrészt nincsenek biztonságban, nem lehet tudni, hogy nem fogják-e őket kitoloncolni Szerbiába. Ezek a bírói döntések azt jelzik, hogy Magyarország nemcsak a vörös csillag viselésének kérdésében, nemcsak a fogva tartottakkal való bánásmódban kerül szembe az emberi jogok európai egyezményével és az Európai Unió országaiban szokásos gyakorlattal, hanem a menedékkérők ügyeinek kezelésében is.

A Koszovóval megkötendő toloncegyezmény igen nagyvonalúan bánik a "ki a koszovói?" kérdéssel. A visszafogadási egyezmény értelmében nemcsak a Koszovói Köztársaság állampolgárait kell visszafogadni, durvább megfogalmazásban: saját állampolgárként nemcsak a koszovói állampolgárokat lehet visszatoloncolni Koszovóba, hanem azokat is, akik a mai szuverén Koszovó területén születtek, vagy ott állandó lakcímmel rendelkeznek.

A NATO-bombázások után a Koszovóból elmenekült albán lakosság visszatért otthonába. Szabad életét azzal kezdte, hogy kiűzte lakhelyéről a még Koszovóban élő szerbeket, továbbá pogromokat szervezett az otthon maradt romák ellen. A visszafogadási egyezmény értelmében most a korábban elűzötteket is vissza lehet toloncolni Koszovóba. De nem csak ez a probléma az egyezménnyel. A megállapodás személyi hatálya alól csak az elismert menekülteket és a hontalanokat veszik ki, az összes többi védelmi státusról, azaz az oltalmazott, a befogadott, az emberkereskedelem áldozata, a kísérő nélküli kiskorú és a menedékes státust élvező személyről mélyen hallgat az egyezmény. Államtitkár úr, ez nagyon nagy probléma.

Bár a kiutasítás, kitoloncolás tilalma itt eredeztethető a védelmi státus jogalapját jelentő jogszabályokból - lásd Harm.-törvény vagy a menekülttörvény -, védett helyzetükre az egyezmény szövegének is utalnia kellene. Különösen aggályos, hogy az egyezmény személyi hatálya a menedékkérőkre is kiterjed, azaz a menedékeljárás közben is vissza lehet toloncolni egy menedékkérőt. Ráadásul Szerbia mintájára Koszovó is biztonságos harmadik országgá lesz nyilvánítva, ahová vissza lehet toloncolni akár afgán vagy szomáli menedékkérőket. És akkor most nem is beszéltünk az olyan veszélyeztetett csoportok tagjairól, mint a koszovói romák vagy a bántalmazott nők, akiknek az esetében tilos volna használni a kitoloncolási automatizmust.

Egy nemzetközi egyezmény elfogadásáról kell most döntenünk. Vajon van-e a magyar törvényhozásnak lehetősége arra, hogy a szöveg módosításának kezdeményezésére kötelezze a kormányt? Kérem, gondolják ezt meg.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu