OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az előbb kormánypárti képviselőtársamtól meghallgattuk az oktatási tárca és a kormány által immár két éve hangoztatott és jól csengő szlogeneket, de ezzel már sajnos tele van a padlás.

Lássuk talán a mérleget, hogy mi is történt. Államosítás kapcsán a kormány nemrég úgy döntött, hogy inkább mégsem vállalja fel az intézmények fenntartását, ezzel teljesen kiszámíthatatlan helyzetbe hozták az önkormányzatokat. Nem véletlen, hogy több településen rendszerhű igazgatókat is igyekeznek kinevezni. Leszállították a tankötelezettség korhatárát, ami közel 70 ezres lemorzsolódást fog jelenteni. A Híd-programokat parkolópályaként állítják be, ami után semmifajta végzettséghez nem jutnak a fiatalok. A szakképzést négy évről három évre csökkentették, ott a tanulók jövőjét ezzel még kiszolgáltatottabbá tették.

A felsőoktatási keretszámokban 40 százalékkal kevesebb lett az állami férőhely, és cinikusan erre a diákhitel 2-t javasolják a fiataloknak, mindez maga után vonta azt is, hogy 32 ezerrel kevesebben felvételiztek idén. A kormány átlépte a határt, és átléptük mi is - mondják a fiatalok, akiket ez a leginkább érint. Ami pedig a pedagógusokat illeti, tőlük megvonták a tanítás szabadságát és az életpályamodell elhalasztásával számolnak. Mindezen túlmenően az ágazatot egyre nagyobb megszorításokkal tervezik sújtani.

Tisztelt Ház! Az oktatás egy olyan rendszer, amely hosszú távon fogja megsínyleni az önök játszadozását. Megkockáztatom, hogy már most évtizedes károkat okoztak a nyúlfarknyi két évük alatt, amelynek az önök általi helyrehozása csak a tündérmesékben létezik.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu