Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az eddigi kormányok egyetemleges felelősségének köszönhetően egyfajta spirálisan mozgó társadalmi-szociális válságsorozat indult el Magyarországon, amely az utóbbi két évben olyan sajnálatos mélységbe terjedt ki, ami lassan már felbecsülhetetlen. Anélkül lettünk ugyanis a 4 millió létminimum alatt élő országa, hogy ezen jelenség súlyosbodásával szemben bármelyik kormányzati erő érdemi ellenerő-támasztási kísérletet hajtott volna végre. A kibontakozó szociális válság alaptünetei teljesen egyértelműek, jól láthatóak az önök számára is. Az egyik ilyen az otthonvesztés esélyének a drámai növekedése, miközben a gondok nagyját okozó bankok átterhelhették a rájuk kivetett terhelést, adókat a polgárokra, a hitelkárosultakra.

A másik ilyen ág az egészséges és nem megélhetési célú gyermekvállalás támogatásának mértéke. Még mindig nem növekedett kellő szintre, tehát látható az, hogy úgy állapították meg a kedvezményeket, hogy a túlnyomó többség azokat ne tudja igénybe venni, ha nem keres több százezer forint nettót, akkor nem tudja igénybe venni. Ezen segíthetne a Jobbik negatív adóra vonatkozó elképzelése, amely mindenki számára elérhetővé tenné a teljes családi kedvezmény összegét.

Végül pedig a nyugdíjasok helyzete is tarthatatlan. Én nem bíznám e kérdésben a megoldást azon szocialistákra, akik 62-ről 65 évre emeltették a nyugdíjkorhatárt, sokkal inkább a szülőtámogatási életjáradék intézményét ajánlom a figyelmükbe, amelynek értelmében már most a dolgozó gyermekek adójuk egy részével gazdagíthatnák szüleik nyugdíját. De az is látható, hogy egészséges népesedési szerkezet nélkül nem képzelhető el semmiféle egészséges gazdaság, és ezen szociális, társadalmi kataklizma, krízishelyzet feldolgozása sem.

A kormányváltáskor mindegy 90 ezer gyermek született éves szinten, most 88 ezernél tartunk. Eközben több kormányzati képviselő népesedési fordulatról, a fogyás megállításáról beszél, ami önmagában röhejes, hiszen a statisztika, a számok egyértelműen bizonyítják, hogy ilyenről szó sincs, eközben pedig a KSH legújabb kimutatásai szerint 2020-ig az osztrák és német munkaerő-piaci nyitásnak "köszönhetően" mintegy 150 ezer szakképzett, jól dolgozó magyar állampolgárt várnak ezekbe az országokba, békeidőben olyan nagyságrendű embermennyiséget, mint amennyit '56 után vesztettünk el.

Látható, hogy lenne megoldás, hiszen mi ezt a Ház elé hozzuk rendszeresen, és kérem, gondolják végig, hogy miért nem foglalkoznak ezzel, miért utasítják el zsigerből ezeket, félelemből, gyávaságból vagy számításból, hiszen itt ez a három lehetőség képzelhető el. Hiszen lehetne elérhető felsőoktatást biztosítani diákhitel nélkül, és nem tandíjnak nevezett tandíj nélkül minden fiatal számára.

Lehetne értelmes munkahelyeket biztosítani, hiszen az általuk elérhető keresetek elköltése nélkül a magyar gazdaság nem gyógyulhat meg. Állítom, hogy minden család kasszájából hiányzik százezer forint jelen pillanatban, és az is látható, hogy egy állami bérlakás-építési program foganatosítása is kikerülhetetlen, hogy itthon tudjuk tartani a fiatalokat. Látszik tehát, hogy van kiút, és a Jobbik ezt bárkivel szemben be is fogja bizonyítani.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu