BARTOS MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én a fenntartható fejlődés bizottságának vagyok a tagja, így nem csoda, de talán el is várható, hogy a fenntarthatóság szempontjai szerint olvassam, mérjem az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Még igen közel vagyunk a "Rio + 20" konferenciához, még nincs egy hete, hogy befejeződött, így talán másoknak sem idegen ez a szemlélet, ez a megközelítés. Azonban egy dolgot le kell szögeznünk: a fenntarthatóság nem egyenlő a környezetvédelemmel. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy bizottságunk neve is megváltozott ebben a ciklusban, és nem környezetvédelmi, hanem fenntartható fejlődés néven működik. Tovább erősíti ezt az állítást, hogy a bizottságunk egyik kerekasztalát fenntarthatóságra nevelési kerekasztalnak hívják.

Miért mondom ezt? Azért, mert a fenntarthatósághoz sokkal több kell, mint egyszerű környezetvédelem, ezért ha a fenntarthatóság érvényesülését akarjuk vizsgálni az előttünk fekvő törvényjavaslatban, nem szabad, sőt, nem helyes csak a környezetvédelemmel, a természetvédelemmel kapcsolatos számokat, összegeket vizsgálni. Többször hangsúlyoztam e gyönyörű épület, nemzetünk Házának falai között, hogy fenntartható jövőt csak fenntartható társadalmakkal lehet építeni. Azért hangsúlyoztam, mert ez a színtiszta meggyőződésem, hiszen gazdasági, társadalmi és környezeti problémáink jó részének kiváltója, okozója és elszenvedője is az ember, és megoldása is csak az ember lehet. Nekünk kell leküzdenünk a nehézségeket, ehhez viszont elhatározásra, akaratra, összefogásra, cselekvőképes tudásra, egészséges, megoldást kereső gondolkodásra és hitre van szükség. Mindaddig, amíg társadalmunk nagy része erre nem képes, nem fogjuk tudni megoldani a problémáinkat, mert a fenntarthatóság közös ügyünk, mindannyiunké. De cselekvőképes tudással, egészséges, megoldást kereső gondolkodással és hittel rendelkező, a feladatok és a kihívások leküzdésére képes társadalom nem születik önmagától, ahhoz egészséges, versenyképes tudással rendelkező, jövőt építeni akaró emberekre van szükség.

Ezért igenis a fenntarthatóságot szolgálja a kormány, amikor a 2010-ben duplájára emelt sporttámogatást a jövőben is biztosítja, vagy amikor fedezetet nyújt a mindennapos testnevelés több lépcsőben történő bevezetéséhez, vagy amikor a diák- és szabadidősport támogatásával lehetőséget teremt arra, hogy az önmagukért és az egészségükért felelősséget vállalók élni tudjanak a mozgás örömet jelentő és egészségmegtartó erejével. A fenntarthatóságot, az egészséges társadalmat szolgálja a kormány akkor is, amikor kiemeli a másodlagos élelmiszer-ellenőrzés fontosságát, abból a célból, hogy kiszorítsa az ország területéről a silány minőségű élelmiszereket, és megvédje a magyar piacot, a termelőket és a fogyasztókat ezek káros, egészségromboló hatásától.

A fiatalok jelentik a jövőt, és az ő jó döntéseik is nagyban szolgálják majd a hatékony megoldásokat, a fenntartható jövő biztosítását. A kormány az ő egészséges fejlődésüket segíti, amikor az idei 1,2 milliárd forint helyett jövőre 1,5 milliárd forintot szán az "Igyál tejet" programra és az "Iskolagyümölcs" program lehetőségét a duplájára, 511 millió forintról több mint 1,2 milliárd forintra bővíti. Az egészséges, fenntartható társadalom kialakítását szolgálja a népegészségügyi termékadó bevezetése és a dohányzással szembeni zéró tolerancia is.

Akkor tudunk valamiért küzdeni, ha azt a magunkénak érezzük. Igaz ez hazánkra, kisebb pátriánkra, a környezetünkre is. Ha van olyan közösség, amelyik a magáénak, sajátjának érzi azt a vidéket, ahol él, és amelyik tesz is annak megtartásáért, akkor a tanyán élők közössége ilyen. Ezért is örülök, és a fenntarthatóság szempontjából is jelentősnek tartom, hogy a kormány harmadik éve költségvetési soron szerepelteti a tanyafejlesztési programot, amelyre a következő évben 1,44 milliárd forintot szán.

A fenntarthatósági, gazdasági, társadalmi, környezeti problémáinkat akkor tudjuk megoldani, ha változtatunk gondolkodásmódunkon, szemléletünkön. A fogyasztói társadalom sok buktatót rejt, és sok áligazsággal megtéveszt bennünket. Az egyik ilyen a kényelem, a jólét és a takarékosság közötti nem létező ellentét hangsúlyozása. Egyáltalán nem élünk attól rosszabbul, ha azokat a dolgokat, természeti erőforrásainkat, amelyekre nincsen szükségünk, nem pazaroljuk, nem dobjuk ki feleslegesen. Ezt a kormány nagyon jól felismerte akkor, amikor hangsúlyt helyez az energiahatékonyság, az energiatakarékosság, az energiaracionalizálás fontosságára. Ehhez forrást is társít, például 1 milliárd forint értékben nyújtható támogatás a lakóingatlanokon vagy középületeken elvégzett, energiahatékonyságot növelő beruházásokra. Sokáig folytathatnám a sort, de néhány perc csak néhány gondolatra elegendő, lesz még módunk beszélgetni ezekről.

De a gondolatsorom elején úgy kezdtem, hogy fenntartható jövőt csak fenntartható társadalmakkal lehet építeni, feltéve, ha van társadalom. Most itt arról váltunk szót, hogy mennyire jó, megalapozott a költségvetés, mennyire jó a kormány gazdaságpolitikája. Számokkal akarunk cáfolni vagy alátámasztani valamit.

Végezetül én is hadd emeljek ki egy számot: az első negyedévben 5 százalékkal, áprilisra lebontva pedig 10 százalékkal nőtt Magyarországon a születések száma az előző évhez képest. Ez a szám szerintem mindennél többet mond, és mindennél jobban bizonyítja, hogy a kormány egy olyan úton indult el, amely építi a jövőt, a jövőt, a fenntartható jövőt szolgálja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(17.10)

Forrás: parlament.hu