DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Tisztelt Országgyűlés! Három törvény párhuzamosan fut: a költségvetési törvény tárgyalása mellett tárgyaljuk a köznevelésinek nevezett törvényt, ami a közoktatásról szól, meg a felsőoktatási törvényt.

Ez utóbbi két törvényt önök, a többség néhány hónappal ezelőtt, 2011 decemberében fogadták el, így aztán olyan oktatási törvényekről van szó, amelyek nyomán még egyetlen pedagógus egyetlen diákot egyetlen tanórán sem taníthatott, most meg mégis módosítani kell. Van ennek valami sajátos bája, el lehet képzelni, hogy milyen lehet annak a törvénynek a színvonala, amelyről semmilyen gyakorlati tapasztalat nincs, egyetlen tanár egyetlen diákkal kapcsolatos tapasztalata sem, hiszen még nem lépett életbe, és máris módosítani kell. A módosítás is úgy sikerült, hogy a tegnapi napig több mint száz módosító javaslatot nyújtottak be a módosításhoz, ennek döntő többségét egyébként a kormánypártok képviselői jegyzik, ami szintén a törvénymódosításnak a színvonalát is jól mutatja. Ezeknek a törvényeknek természetesen nemcsak pedagógiai, hanem financiális, költségvetési alapja is van.

Többek között ezen törvények közül az egyik, a köznevelési törvény rendelkezik az önkormányzati iskolák államosításáról. Az államosítás egyik részét úgy határozza meg, hogy a háromezer lakos feletti településnél kötelezően az iskolák működtetési feladatát ott hagyja az önkormányzatnál, háromezer lakos alatt meg átadhatja ezt az államnak. Erre azonban az égadta világon egyetlen fillért nem biztosítanak a költségvetésben, miközben teljesen megkopasztják az önkormányzatokat, az szja-ból, az illetékből, a gépjárműbevételből vonják el azt a több száz milliárd forintot, amiből finanszírozni kívánják az államosított iskolákat, arra a működtetési feladatra és kötelezettségre pedig, amit otthagynak, nem biztosítanak semmit. Ez, kérem, nem költségvetés, ez egy nagy átverés, úgy államosítani, hogy egyébként a feladatok egy részét ott hagyjuk, arra meg nem biztosítunk semmilyen forrást.

A felsőoktatás tekintetében legalább nem folyamodnak ilyen technikához. Ott aztán feketén-fehéren kiderül, hogy azt folytatják, amit a tavalyi évben is végeztek, egészen pontosan 157,4 milliárdról 134,7 milliárdra csökkentik egyik évről a másikra a felsőoktatás állami támogatását, ez egyébként reálértékében 20 százalékos államitámogatás-csökkenés a felsőoktatási intézményeknél. Ilyen, tessék megnézni, az 1960-as évek óta egyetlenegyszer nem fordult elő, hogy egyik évről a másikra, egyik tanévről a másikra reálértékében 20 százalékkal támogatják a felsőoktatás költségvetését. (Sic!)

(10.00)

Az is igaz, hogy ennek a felsőoktatásnak, illetve felsőoktatási törvénynek, amelyet szintén néhány hónappal ezelőtt fogadtak el, a módosítása itt van előttünk, és az sem jelez túlságosan nagy stabilitást, hogy egy éven belül a harmadik felsőoktatásért felelős helyettes államtitkárt alkalmazzák. Nincs olyan rendszer, legyen az állami rendszer vagy magánvállalkozás, ahol hogyha a menedzsmentet egy éven belül háromszor lecserélik, akkor az a színvonal, a minőség, a jó elképzelés és a kitűnő kivitelezés bizonyítéka - sokkal inkább annak az ellenkezője.

Azt kell mondjam önöknek, hogy ideje lenne, hogyha az ellenzék politikusainak a hangját nem is figyelik, legalább a Rektori Konferencia hangjára figyelni, amely most már hétről hétre szinte kiáltásszerű közleményeket ad ki azzal a megszorítással együtt, ami valóban példa nélküli, hogy egyetemi központjainkat, az egyetemek, főiskolák állami támogatását 20 százalékkal - egyébként beláthatatlan oknál fogva ilyen mértékben - csökkentik. Kérem, nézzék meg, hogy a költségvetés megszorításának általános mértéke mennyivel kisebb, mint amennyit a felsőoktatásra húznak.

Ugyanakkor sikerült bevezetniük a Diákhitel 2. rendszert, ami a jól működő Diákhitel 1-hez képest egy teljes csőd. A Diákhitel 2. egy állami kamattámogatású rendszer: 2 százalékot kell a hitelt felvevő hallgatónak fizetnie, a 2 százalék és a valóságos kamat közötti különbséget azonban magára vállalja a költségvetés, amire csak háttérszámítások léteznek, hogy egyébként ez az elkövetkező 5-10-15 évben mennyit jelent, egészen pontosan pedig az államháztartás hiányát növeli, és ezt önök is tudják. Az egyik oldalon a magyar lakosságot arra figyelmeztetik, hogy semmilyen hitelt ne vegyenek fel, más tekintetben a diákságot, a felsőoktatási diákságot meg hitelbe kergetik, hiszen lehet látni, hogy az a konstrukció, amelyet a felsőoktatási törvényben felállítottak, amely az államilag finanszírozott hallgatói helyekből, az úgynevezett részösztöndíjas hallgatói helyekből és az önök által önköltségesnek nevezett tandíjas képzésből áll, az néhány nappal ezelőtt önök által is bevallottan megbukott. A részösztöndíjas helyekre nem volt elég jelentkező, amit már szakértők és egyébként az ellenzék politikusai hónapok óta mondtak, hogy nem fogják tudni betölteni, ezért olyan dolgot tettek, amire évtizedek óta nem volt példa: a felvételi keretszámokat, az erről szóló kormányrendeletet egy új kormányrendelettel módosították, menet közben módosították a játékszabályokat, és így csoportosítottak át, mert különben bennsült volna több ezer hely.

Azt mondhatom önöknek, hogy a megszorítás mellett az oktatásügyben, a felsőoktatásban direkt 10 milliárdos kivonások vannak, ami egyébként, azt gondolom, nem tévedés. Az sem tévedés, hogy ez mértéken felüli, ez teljesen világosan illeszkedik abba a társadalomképbe, amit önök vallanak: kevesebb egyetemista, kevesebb gimnazista, több szakmunkás. Ez azonban - bár lehet, hogy ez önöknek semmit nem mond - egyedüli Európában, egyedüli az Európai Unióban, a teljes versenyképtelenséget hozza annak a nemzedéknek, amely most a közoktatásban, illetve a felsőoktatásban tanul. Az irány rossz, a költségvetési politikájuk pedig az oktatásügyben teljes csőd. Ezért nemcsak hogy nem fogadjuk el, hanem a leghatározottabban visszautasítjuk.

Elnök úr, nagyon szépen köszönöm. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu