DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, és elnézést, elnök úr, hogy távol voltam.

Tisztelt Országgyűlés! Kénytelen vagyok a mai nap eseményeivel folytatni. Az a helyzet, hogy alapvető számok változnak meg, tehát ennek a költségvetési törvényjavaslatnak a fundamentumai változnak meg a mai bejelentés kapcsán, hiszen eredetileg 2,6 százalékos GDP-növekedést jósolt a kormány vajákosa, Matolcsy György, majd hirtelen a mai nap ez a növekedési szám 3 százalékra változott. Az a 0,4 százalék komolyan átrendezi már önmagában a költségvetés számait.

De ez még mind nem elég, mert úgy tűnik, hogy alapvető változásokra készül a kormányzat a bevételi oldalon az adópolitikát illetően. Nyugodtan mondhatjuk, hogy amit a mai nap bejelentett a kormányzat, illetve a kormánypárti frakcióvezetők, az egy merőben más adópolitika, mint aminek az alapján ezt a törvényjavaslatot ide helyezték a Ház elé.

Viszont, hogy világosan lássuk, hogy ezek a változások, például a tranzakciós illetékkel kapcsolatos változások mit jelentenek, vegyük sorra. Az történik, hogy miközben az egyszerű embereket sújtja majd a sárgacsekk-adó, a bankközi műveleteket, illetve az értékpapír-piaci műveleteket mentesítik a tranzakciós illeték alól. Tehát az történik, hogy a nagy tőzsdei cégeket kiengedik a tranzakciós illeték alól. Tehát már régen nem arról van szó, amit az LMP két éve javasol, hogy vezessük be a spekulációs tőkemozgásokra az adót; nem arról van szó, hogy Magyarország járjon élen az Európai Unión belül a spekuláns tőkemozgások megadóztatására, hanem önök egy olyan tranzakciós illetéket vezetnek be, ami alapvetően a kisembereket terheli, azáltal, hogy bevonják a tranzakciós illeték körébe a Kincstárat, illetve a jegybankot. Ez is például az önkormányzatokat fogja sújtani, tehát akik műveleteket hajtanak végre a Kincstárban. Röviden összefoglalva ez azt jelenti - kicsit visszaforgatva az önök korábbi frakcióvezetőjének a szavait -, hogy a Fidesz a mai napon az emberek oldaláról a bankok oldalára állt. Önök bevezettek egy olyan adót, ami sújtja az egyszerű embereket, sújtja azokat, akik befizetéseket eszközölnek a bankoknál, de ugyanakkor kiengedik ebből a tranzakciós illetékkörből azokat, akik a különböző bankközi, illetve értékpapír-piaci műveletekben érdekeltek. Ezt hogyan magyarázzák meg? Túl azon, hogy egészen más bevételi számokkal kell innentől kezdve gondolkodnunk, mint amik ebben a költségvetési törvényjavaslatban szerepelnek.

Tehát két alapvető sumákság van ebben a költségvetési törvényben. Egyrészt csak a növekedési számok nem igazak és az adóbevételi számok, prognózisok nem igazak. Ezért javasoltam azt néhány órával ezelőtt, hogy a legtisztább megoldás az lenne, ha visszavonnák ezt a költségvetési törvényjavaslatot. Zárójelben megjegyzem, volt már erre példa: 2008-ban, amikor kitört a globális pénzügyi válság, az akkori kormány többször visszavonta a költségvetési törvényjavaslatot.

A másik: miközben önök két éve folyamatosan hangulatot keltettek a bankszektorral, a hitelpiaccal szemben, most egész egyszerűen pofátlanul bevezetnek egy olyan adónemet, ami kizárólag a kisembereket sújtja, a költségvetési szférában pénzügyi kapcsolatban lévő például közalkalmazottakat, önkormányzati intézményeket sújtja. És ugyanakkor kedvezményezik a multicégeket, kedvezményezik a spekulánsokat, kedvezményezik azokat, akik shortolnak.

Itt lenne a tiszta beszéd ideje: mondják meg, hogy önök a tőzsdei spekulánsok pártján állnak, a bankok pártján állnak, és önök a kisemberekkel akarják megfizettetni a bukott gazdaságpolitika árát!

Akkor, amikor arról beszélünk, hogy biztosítani kell a közszolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést szerte az országban, településtípustól függetlenül, akkor az LMP nem gondol másra, mint amit még önök is vallottak 2006-2007-ben. A megelőző években, évtizedekben folyt egy komoly faluromboló politika, amelyik elszólította a közszolgáltatásokat a leghátrányosabb helyzetű kistérségekből, elszólította az alapvető közszolgáltatásokat a falvakból. Annak idején a korábbi kormánynak volt egy mágusa, aki 2006-ban azt találta mondani, hogy a falu egy túlélt létforma. Az önök köreiben is teljes joggal hatalmas felháborodást okozott ennek az állítólagos szakértőnek ez a mondata. Ehhez képest azt látjuk, hogy az a politika, ami kirajzolódik a járási törvényből, illetve kirajzolódik ebből a költségvetési törvényjavaslatból, ez a Mihályi Péter nevű neoliberális közgazdász tanácsait követi. Önök azt a képet vetítik előre, amit egyébként az MSZP-SZDSZ-kormány is meghirdetett 2006-2007-ben, hogy csökkenteni kell a kistelepülések számát, le kell építeni a kistelepülési önkormányzatokat. Tévedés ne essék, pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy bizonyos közigazgatási funkciók nem csak feleslegesek, de nem is biztos, hogy hatékonyak, ha minden egyes kistelepülésnél ott vannak, de ilyen brutális forráskivonásra, ami most már a polgármesteri hivatalokat is sújtja ezeken a településeken, még a korábbi kormány sem vetemedett.

És még valami. Nem véletlenül vagyunk annak a pártján, hogy meg kell őrizni a helyi közösségek önrendelkezését, és meg kell őrizni ezeknek a kistelepüléseknek az autonómiáját. Abban hiszünk, hogy valóban egy ország akkor tud hosszú távon épülni, akkor szolgáljuk a fenntartható fejlődést, ha megmaradnak azok a közösségek, amelyek magukban hordozzák egy adott közösség, egy adott nemzet hagyományait; akkor lehet fenntartható fejlődésről beszélni, ha élnek és virágoznak azok a közösségek, ahol olyan gazdálkodási formát folytatnak az emberek, ami a fenntarthatóságot szolgálja; ha életben maradnak azok a közösségek, ahol tovább lehet adni apáról fiúra azokat a mesterségeket, amelyek a túlélést szolgálhatják ezekben a kistérségekben, ezeken a településeken. Ehhez képest az történik, hogy a maradék álláshelyeket szüntetik meg jó néhány kistelepülésen, és attól tartunk, hogy folytatódik a közösségi közlekedés leépítése a végeken.

Egyvalamiről kevés szó esett a mai vitában, és ez is szorosan kapcsolódik az önkormányzatok finanszírozásához, illetve a közszolgáltatások minőségéhez. Amikor a parlament döntött a megyei, illetve fővárosi önkormányzatok vagyonátadásával kapcsolatban, mi követeltük azt, hogy azokra a vagyonelemekre, amelyeket átengednek ezek az önkormányzatok az államnak, legyen elidegenítési és terhelési tilalom. Ezt önök leszavazták, legalábbis a kartellpártok leszavazták. Ez azt jelenti, hogy nem pusztán elvették az önkormányzatoktól adott esetben a tűzoltólaktanyát, az iskolát, a kórházakat, hanem semmilyen biztosítékunk nincsen arra, hogy ezek az ingatlanok továbbra is közösségi célokat fognak szolgálni. Tehát az a helyzet, hogy nemcsak egy forráskivonás történik a közszolgáltatásokból, hanem ráadásul azok a vagyonelemek, amelyeket önök az államosítás kapcsán átraktak az állam kezébe, bármikor, egy akármilyen minisztériumi kormányzati döntés alapján magánkézbe kerülhetnek. Véglegesen meg lehet fosztani a helyi közösségeket azoktól a vagyonelemektől, amelyek a garanciáját adnák annak, hogy egy településen jó minőségű közszolgáltatásokat, oktatási, egészségügyi szolgáltatást lehet nyújtani.

És még arra szeretnék reagálni, ami itt egy szópárbajban előkerült, ez az iskolák államosítása. És azt hiszem, éppen Bodó képviselő úr volt az, aki ezt felemlítette. Az LMP egyáltalán nem volt a választási programjában ellensége annak, hogy a közoktatási intézményeket, az elemi oktatási intézményeket állami kézbe adjuk, pontosan azért, képviselő úr, amit ön is mondott. A helyzetértékelésben egyetértünk. Magyarországon az OECD-tagállamok között a legegyenlőtlenebb, az esélyegyenlőtlenséget a leginkább újratermelő közoktatási rendszer jött létre a rendszerváltás után. Pontosan úgy, ahogy ön mondja, hogy egy hatalmas, szakadéknyi különbség volt, mondjuk, egy ormánsági kistelepülési általános iskola és Budapest II. kerületének egyes általános iskolái színvonala között, és a tárgyi ellátottságban egyaránt. Tehát egy ilyen helyzetben természetesen felmerül az, hogy nem volt helyes csak úgy odadobni, lovak közé a gyeplőt módon az iskolákat az akkor megalakuló önkormányzatoknak, és joggal vetődhet fel egyébként az államosítás mint egy megoldási mód.

Egyetlen óriási különbség van köztünk. Az LMP csak úgy és csak akkor támogatná ezeknek az intézményeknek az államosítását, ha ez forrásbevonással járna. De nem ez történik. Mi azt mondtuk, hogy akkor lehet szó ezeknél az intézményeknél az államosításról, ha az állam ennek fejében hozzárendelne összeget arra, hogy pontosan azt az esélykiegyenlítést hajtsuk végre, amiről ön is beszélt, képviselő úr.

(19.10)

Ehhez képest nem ez történik. Nem forrásbevonás történik, hogy a rózsadombi és az ormánsági általános iskola közötti különbséget, amely egyébként determinálja az ott tanuló diákok életesélyeiben meglévő vagy keletkező különbséget is, hogy ezt az esélykülönbséget kiegyenlítsük, hanem forráskivonás történik, és nemcsak a közoktatásban, hanem ezt el lehet mondani a közgyűjteményekre, a kulturális szférára is, el lehet mondani az egészségügyre, hogy önök államosítás örve alatt egy nagyon durva megszorító csomagot zúdítottak az ország nyakára, és az államosítás nem más, mint hogy a forráskivonást így kívánják leplezni. Tehát mondom még egyszer: nincsen semmiféle, ha úgy tetszik, ideológiai különbség köztünk abban, hogy nem ördögtől való adott esetben a közoktatási intézményeknek az állam részére történő átadása akkor, ha forrásbevonás történik; forrásbevonás történik az esélykiegyenlítés érdekében, azért, hogy Magyarországon a falusi gyerek éppúgy hozzáférhessen az alapvető közszolgáltatásokhoz, mint a budai kerületek gyermekei. Sajnos nem erről van jelenleg szó, sajnos ez a költségvetés és azok a törvények, amelyek a költségvetési törvényjavaslatot megelőzően meghatározták az önkormányzatok, a kistérségek sorsát, abban az irányban mutatnak, hogy önök továbbmélyítik a társadalmi szakadékot, továbbmélyítik a társadalmi szakadékot nem egyszerűen vagyoni helyzet dolgában, hanem abban a tekintetben is, amiben önök markánsan mást ígértek az ellenzéki évek alatt. Ez a politika továbbmélyíti az esélyegyenlőtlenséget a központi régió és a hátrányos helyzetű kistérségek között.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu