DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Örömmel hallottam, hogy a fenntartható fejlődés végre mégiscsak előkerült a Házban, és olyan méltatást hallottunk itt képviselőtársunktól, amire szükség volt. Ugyanakkor hadd mondjam el, hogy a költségvetésen belül én eléggé fájlalom, hogy bizony nagyon-nagyon nehéz kiolvasni azt, hogy mi az, ami környezetvédelem, mi az, ami agrár, mi az, ami víz. Nagyon jó lenne, ha egy költségvetés végre úgy születne meg, amiből világosan és egyértelműen lehet látni azokat a célokat és irányokat, amelyekre a források felhasználhatók.

Én azok közé tartozom, aki támogatta és egyetértett azzal, hogy egy tárca alatt jelenjen meg a környezetvédelem és az agrár-vidékfejlesztés. De ennek csak akkor látom igazán értelmét, ha a vízügy is ott van. Akkor látom az értelmét, ha egységes, az egész vidékfejlesztést egyébként szolgálni képes rendszer tud kialakulni. Ez a költségvetés lehet egy kicsi lépés ebbe az irányba, és minden kicsi lépést meg kell becsülni, ami ebbe az irányba viszi a lehetőségeket. Meggyőződésem az is, hogy azok a számok és számadatok, amelyeket sokan kifogásoltak a bizottságban és azon kívül is, hogy elégséges-e a környezetvédelemre fordított összeg, azt kell mondanom, hogy lehet, hogy nem elégséges, de elégséges kell hogy legyen. Mert megvannak azok a források, amelyek az agráriumon belül, amelyek a vidékfejlesztésen belül, amelyek még a vízügyön belül szolgálni tudják ugyanezeket a célokat.

Azért kértem most röviden szót, mert az a meggyőződésem, hogy közös felelősségünk, hogy a környezetvédelem céljaira tudjuk fölhasználni, arra a célra is tudjuk felhasználni azokat az eszközöket, amelyek esetleg nem így vannak most nevesítve a költségvetésben. Megvan erre a lehetőségünk, csak a szándék, az szükséges. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu