DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Előbb egy konkrét megjegyzésre szeretnék reflektálni. Azt gondolom, a köztársasági elnök úr irodájának, az őt kiszolgáló iroda költségvetésének a megemelése nemcsak indokolt, de szükségszerű. Ha hiszünk abban, hogy a fékek és ellensúlyok működésére Magyarországon szükség van, én azok közé tartozom, aki hisz ebben, ha úgy gondoljuk, hogy a fékek és ellensúlyok működtetésénél a köztársasági elnöknek jelentős szerepe van, akkor oda egy megfelelő háttér is kell, egy olyan megfelelő háttér kell, amely képes kiegyensúlyozni azt az egyébként messzemenő túlsúlyt, amely egyébként a kormányzati oldalon óhatatlanul megjelenik. Következésképpen az én szilárd meggyőződésem, hogy sok minden kifogásolható egy költségvetésben, ebben is, de ez a tétel biztosan nem. Meggyőződésem ugyanis, hogy ezt a köztársasági elnök úr a lehető legjobban fogja felhasználni.

A másik dolog, amire reflektálni szeretnék: én értem, a panaszok egy jelentős része, illetve a kifogások egy jelentős része az én oldalamon bizonyos vonatkozásokban nyitott fülekre talál, mert tudom, látom, benne élek a valóságban, hogy nem könnyű a helyzet, de valamit azért el kell tudnunk fogadni. Ha teljes pesszimizmust sugallunk ennek az országnak, és ha szünet nélkül állandóan mindig a szakadék irányába történő sodródást próbáljuk elhitetni, akkor nincs kitörés. Nem szeretnék nagyon régi dolgokra hivatkozni, de azért engedjék meg, hogy kivételesen és most az egyszer egy nagyon régi dologra hivatkozzak. Magyarország 1945-öt követően messze nagyobb katasztrófában volt, mint amilyenben ma van. Ez egy lerombolt ország volt. Ez egy második Trianont élt meg, de volt egy szilárd hit az emberekben abban, még ha tévhitnek is bizonyult is utóbb, hogy érdemes és lehet országot építeni. Hát ezt a hitet nem szabad elvenni. Ezt a hitet meggyőződésem szerint erősíteni kell, a kritikát meg el kell mondani. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

(17.50)

Forrás: parlament.hu