DR. SZILI KATALIN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselőtársaim! Államtitkár Urak! Engedjék meg, hogy néhány gondolattal magam is hozzájáruljak a 2013. évi költségvetés vitájához, bár megjegyzem, hogy nem lenne déj vu érzésem akkor, ha mondjuk, csak és kizárólag az lenne a jellemzője, hogy június végén tárgyaljuk ezt a költségvetést, hiszen ilyenre még valóban még nem került sor. Ugyanakkor déj vu érzésem van, hiszen visszaemlékszem a tavalyi esztendő költségvetési vitájára, amikor sokan sokféle aggodalmat fogalmaztak meg a költségvetéssel kapcsolatban nemcsak itt, a Parlament üléstermében, hanem közgazdászok kint is, és utána egy új költségvetés benyújtására került sor.

Tisztelt Képviselőtársaim! Rém egyszerű lenne a dolog, ha magam is szimplifikálnám arra a felszólalásomat, ami arról szólna, hogy ez egy igazságtalan, esélyszűkítő, neoliberális vagy neokonzervatív költségvetés vagy szakszerűtlen. Nem szeretnék ebbe a sorba beállni. Azt gondolom, hogy nagyon fontos valóban látnunk azt, hogy milyen gazdasági és globális környezetben élünk ma. Akkor, amikor közgazdászok már arról beszélnek 2012-ben, hogy el kell felejtenünk azt a világot, ahol csak és kizárólag abban a kétpólusú rendben lehet gondolkodni, hogy vannak konjunkturális és vannak recessziós időszakok, és biztosak lehetünk abban, hogy akkor, amikor egy recessziós időszakot élünk, akkor utána egy konjunkturális időszak következik, ezt el kell felejtenünk.

A világ gazdaságát alapvetően a megrázkódtatások és a bizonytalanságok azok, amelyek átszövik. Ugyanakkor ilyen globális környezetben mindannyian ezekben a napokban is Brüsszelre figyelünk, hogy ott milyen döntések születnek, milyen kilábalási esélye és lehetősége lesz Európának ebben a környezetben és ebben a gazdasági világban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánvaló, hogy ha ezeket a motívumokat tekintjük, akkor akár az ember meg is érthetné azt, hogy most kerül be június végén egy költségvetés a parlament elé, amely az esélyét növeli annak, és lehetővé teszi azt, amit egyébként elmulasztottunk, és rengeteg hiányt szenvedünk amiatt is, ami a különböző IMF- és európai uniós biztonsági hálót jelentheti számunkra. Tehát ebből a szempontból azt gondolom, hogy akár érthető is lenne az, hogy most tárgyaljuk ezt a költségvetést.

Viszont engedjék meg, hogy én magam is megosszam az aggodalmaimat önökkel, és ebből a szempontból ismét azt kell mondjam, hogy déj vu érzésem van a tavalyi évi felszólalásomban. Pontosan az volt akkor is az aggály, hogy a GDP tervezése oly mértékű volt, amiből nyilvánvalóan látszik most is, hogy több mint 1,5 százalékra tervezzük 2013-at, amikor közgazdászok azt mondják, hogy optimisták lehetünk, ha 0,5 százalékos növekedésünk lesz. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha azt tekintjük, hogy minden 0,5 százalékos kiesés 75 milliárd forintos kiesést jelent, akkor az nagyon jól látszik, hogy ha ezek a várakozások történnek, akkor gyakorlatilag azt a tartalékot, amelyet akár az Országvédelmi Alapban, akár egyébként költségvetési tartalékként megfogalmaztunk, ez sajnos el fogja nyelni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én pontosan azt gondolom, hogy ha ezt a költségvetést tekintjük, és semmi mást nem tettem volna az asztalomra, csak és kizárólag az Állami Számvevőszék jelentését vagy a Költségvetési Tanács elemzését, akkor hadd említsek néhány olyan megjelölést, amelyeket ezek a tanulmányok is tartalmaznak: kockázatos, nem megalapozott, kidolgozatlan, kiszámíthatatlan, nem átlátható, bizonytalan, hiányzik - és sorolhatnám tovább ezeket a megjelöléseket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ezt tekintem, akkor magam is nemcsak képviselőként, hanem ennek az országnak a polgáraként aggodalmaimat kell hogy kifejezzem. Mert akkor, amikor mi egyébként családokról szólunk, akár az eladósodott családokról, akkor azt gondolom, hogy magunk is egy családra mit mondanánk akkor, ha nem felelősséggel tekinti a saját költségvetését. Azt hiszem, hogy nekünk itt a parlamentben is felelősséggel kell ebben a környezetben is a saját költségvetésünket megfogalmazni.

Tehát ha azokat a kívánalmakat kívánnám összefoglalni, amit a költségvetésnek tudnia kell, akkor azt gondolom, elvárható egyrészről az, hogy a tervezés sávok közé történjen, tehát mindazokat a bizonytalanságokat figyelembe vegye, amelyeknek távlatosan - főleg ebben a globális világban - szükséges, hogy mi magunk eleget tegyünk; ugyanakkor rendszerszerű válaszokat adjon a kihívásokra. És ahogy a Költségvetési Tanács is megfogalmazta, jó lett volna egy alternatív prognózist is látni, hiszen ebből az esztendőből fél év még vissza van, és ahogy itt már többen megfogalmazták, vannak adatok, amelyek még az ez évi gazdaságban sem ismertek, pénzpolitikánkban nem állnak rendelkezésre.

Egyik képviselőtársam itt azt mondta az előző vitában, hogy így nem mehetünk tovább. Valóban, képviselőtársaim, akkor én viszont arra szeretném önöket hívni, hogy gondolkodjunk együtt azon, hogy mit lehet tenni ebben a helyzetben; ebben a környezetben számunkra mi adhat kilábalási lehetőséget. Tavaly is megfogalmaztam azt, hogy nyilvánvalóan az első lépés az - amellett, hogy sávok közé tervezünk, hogy rendszerszerűen gondolkodjunk, vagy rendszerszerű válaszokat adjunk -, hogy készítsünk alternatív prognózist is, hozzáteszem: nemcsak az IMF és az EU miatt, hanem saját magunk miatt is, a kiszámíthatóság és az átláthatóság miatt.

Elsősorban azt kell megfogalmaznunk, hogy egy új államháztartási filozófia kell. Mondhatnám azt is, hogy azt, amit elmulasztottunk - hozzáteszem: az elmúlt 22 esztendőben mindannyian -, hogy az államháztartásunkat új alapokra helyezzük, és nyilvánvalóan ehhez szükséges a teljes költségvetésre kiható átvilágítás is, amelynek alapvetően a társadalompolitikai folyamatokból kell kiindulniuk. Ehhez szükséges az is, hogy legyen ezekben a kérdésekben egy társadalmi párbeszéd, és ne a gazdasági szereplőkre oktrojáljuk, hanem velük párbeszédben, az ővelük történt megállapodásban alakítsuk ki azt, hogy milyen finanszírozást és milyen jövőt szeretnénk Magyarországnak.

A másik kérdéskör, képviselőtársaim, a versenyszektor átlátható, kiszámítható, nyílt működési és fejlesztési támogatásának a megteremtése, amelyben ki kell alakítani azt is, hogy azok a források, amelyek nem rendeltetésszerűen kerültek felhasználásra, kerüljenek vissza a költségvetésbe. Szükséges harmadik pontként egy átfogó adómodernizáció, amely kikerüli azt, hogy az ötletszerűség és a bizonytalanság továbbra is jellemzője legyen. Ezeket meg kell szüntetnünk, és elértem egy olyan ponthoz, ami szerint alapvetően, és amiben úgy látom, hogy a kormányzat és a frakciók is kezdenek gondolkodni... - ez pedig a foglalkoztatás kérdése. A foglalkoztatás bővítésének kérdése, mert ha például előző képviselőtársam saját pátriájáról beszélt, Baranyában soha nem látott a munkanélküliség ma, tisztelt képviselőtársaim. Meg kell teremtenünk azt, ami a kis- és középvállalkozások támogatására épített és alapozott programok megvalósítását jelenti; a fiatalok első munkához jutásának a lehetőségét teremti meg, egy új gyakornoki rendszert, tisztelt képviselőtársaim, és azt gondolom, hogy az elsődleges az, hogy egy új pályára állítsuk ebben a helyzetben is Magyarországot azért, hogy valóban kiszámítható és mindenki számára a biztonságot jelentő jövő legyen.

Képviselőtársaim! Nemcsak és kizárólag az öncélú kritika vezérelt akkor, amikor ezt elmondtam, hanem önmagában az a fajta felelősség, ami egy képviselő vállán nyugszik akkor, amikor Magyarország jövőjéről beszél.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu