SÁRINGER-KENYERES TAMÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Dúró Dórának szeretnék reagálni egy pillanatra, hogy egyetérthetünk nagyjából azzal, amit mond, de valami rossz beidegződés van ma Magyarországon, ami pedig úgy szól, hogy aki egyszer finanszírozásos rendszerben, önfinanszírozásos rendszerben került a felsőoktatásba, az így is kell hogy maradjon, ameddig be nem fejezi a BSc- vagy az MSc-képzést, ami nem igaz.

A rendszer úgy működik, ezt családi tapasztalaton keresztül tudom elmondani önnek, hogy a tanulmányi átlagtól függően át lehet sorolódni egyik finanszírozási rendszerből a másikba, a fizetősből az államilag finanszírozottba. Ez azt jelenti, hogy ha jól tanul a gyermek, akkor lehetősége nyílik arra, hogy átkerüljön az államilag finanszírozottba. Tehát a tehetséges gyermekekről úgy beszélni, hogy azoknak fizetniük kell az egész egyetemi oktatási időszakban, nem akarom én minősíteni, de ez csúsztatás. Ez csúsztatás! A saját fiamról van szó, elmondanám önnek, aki úgy került be, hogy fizetős rendszerben, és a másodikat és a harmadik évet az államilag finanszírozottban végezte. Így volt, ez egy hivatalos történet, be tudom bizonyítani önnek.

Ehhez még azt is hozzátenném, hogy amikor az államilag finanszírozott rendszerbe került, akkor még kapott ösztöndíjat is, az ösztöndíj pedig a korábban fizetett 300 ezer forintot vastagon fedezte. Tehát én csak egy tévhitet szeretnék eloszlatni, hogy ez nem teljesen így működik, hogy aki bekerült az önfinanszírozási rendszerbe, az mindvégig saját magának kell hogy fizesse a tanulmányait. Tanuljon jól a gyermek, és abban a helyzetben azonnal ki tud kerülni ebből a rendszerből.

Említette, hogy minél több gyermek tanul egy adott helyen, annál nagyobb lesz... - hát nagyobb lesz a verseny, ennyi. Aki jobban tanul, az oda kerül, a másik pedig, aki rosszabbul tanul, visszasorolódik. Kedves Dóra, higgye el nekem, hogy az is visszakerülhet az önfinanszírozós rendszerbe, aki államiba került be, helyet cserélnek. Tévhit, amiről szó volt. Én így értelmeztem, amit mondott. Ha rosszul értelmeztem, akkor elnézést kérek, de mindenesetre a valóság, és akik esetleg hallgatják ezt a műsort, legalább tájékozottak lesznek arról - mármint a parlamenti közvetítést -, hogy igenis átjárhatók ezek a rendszerek manapság.

Visszatérnék az eredeti felszólalási témámhoz. Ezekkel a PPP-konstrukciókkal sajnos nem igazából vagyok elégedett, amik a korábbi időszakokban születtek, és jelenleg is a költségvetésben a felsőoktatás vonatkozásában 800 millió forint van erre a kifizetési kötelezettségre elkülönítve, amit mindenképpen sajnálatosnak tartok. Ahogy ismerem az álláspontot, az ilyen PPP-rendszerben működő beruházásoknál maguk a beruházók sem elégedettek már. Akkor vonzónak tűnt, aztán mostanra kiderült, hogy ez egy óriási ráfizetés, és egy pluszterhet jelent hosszú távon az állam számára is. Ezeket az összegeket sokkal hasznosabban fel lehetne használni. Én példának csak annyit említenék, hogy a felsőoktatási képzés során nagyon keveset beszélünk arról, hogy a gyakorlati képzésnek milyen a jelentősége. Az oktatási és a szakoktatási kérdések körében előtérbe kerül a szakmáknál, hogy növelni kell a gyakorlati idő számát, hiszen a gyermekek a szakközépiskolában kapják meg azokat a készségeket vagy tanulhatják meg azokat a fogásokat, amik később a gyakorló szakmájuk során szükségesek lesznek számukra.

A felsőoktatás vonatkozásában ugyanez igaz, a felsőoktatásban azonban van egy erre bevált rendszer, a tangazdaság rendszere. Én azért a tangazdaságokról beszélek, mert a mezőgazdasággal foglalkozom, tehát jobbára ezt ismerem. Azt tudom, hogy az agrár-felsőoktatási intézményeknél léteznek az úgynevezett tangazdaságok, illetve az állatorvoslásban is létezik ez a formáció, ahova is az egyetemen tanuló diákok kimehetnek, és bizonyos szakmai fogásokat megtanulhatnak, amelyek aztán a későbbi időszakban elengedhetetlenül fontosak lesznek a gyakorlati tevékenységük során, tehát az úgynevezett diploma utáni munka világában.

(12.20)

Erre azért is hívnám fel külön a figyelmet, mert kétféle probléma jelentkezik. Az egyik probléma az, hogy úgy kezelik ezeket a tangazdaságokat, mint egy önfenntartó rendszert. Ha például ebben a PPP-rendszerben nem kellene ezt a 800 millió forintot ilyen felesleges dolgokra költeni, akkor a felsőoktatásban ide is át lehetne csoportosítani, és a tangazdaságok nem lennének abban a kényszerben, hogy saját maguk fenntartsák önmagukat, hanem az oktatói feladatra tudnának fordítani.

Nem akarom túl hosszasan magyarázni, hogy mi van ennek a hátterében, de egy tangazdaság típusú gazdálkodás nem egyezik meg egy profi gazdálkodási típussal. Rengeteg költsége van, esetleg hibákat is el kell viselni. Rengeteg kísérleti része van, ami már kicsit a kutatásra is vonatkozik, de itt tanulhatnak meg, mondjuk, a mezőgazdaság kapcsán a gazdálkodók dolgokat, vagy az állatorvosok az állatorvosi képzés során egy-egy vénás injekció beadását; nem a kis háziállatokon vagy éppen a haszonállatokon kell nekik küzdeniük és megtanulniuk, hogy hogyan kell ezeket a munkaműveleteket elvégezni.

Régen, az előző ciklusban - nem kormányzati ciklusra gondolok, hanem a rendszerváltás előtti időszakra - úgy mondták: az a jó állatorvos, aki a szomszéd gazdaság dögkútját már megtöltötte. Erre a mai világban nincs lehetőség. Annak, aki kikerül mint állatorvos a jelenlegi piacra, profi módon kell működnie, vagy legalábbis nem követhet el olyan nagy hibákat, hiszen leírja magát a szakmában, hogyha a nevéhez ilyen dolgok fűződnek. Ezeknek a gyakorlati hiányoknak a pótlására véleményem szerint abszolút alkalmas lenne a tangazdasági rendszer fejlesztése a felsőoktatásban, értem én természetesen az agrárágazatot is és az állatorvoslást is ez alatt.

Hagyományokkal rendelkező egyetemeink, felsőoktatási intézményeink vannak, ahol ezt valamikor profi módon tudták művelni. Elnézést kell kérni azoktól, akiket ez a kérdés kevésbé érdekel, de hagyományos, még szovjet kombájnokkal és hasonló eszközökkel nem lehet megtanítani a mai modern gazdálkodásra a termelőket. Sajnos az ilyen tangazdaságok fejlesztése azon a szinten van, hogy ilyen muzeális értékeket tudnak bemutatni. Persze van egy-két kivétel ez alól, van néhány modern, jó eszköz is. Véleményem szerint fel kellene őket szerelni mindenféle új technikával, ami szükséges, és ezek alapján kellene, hogy a diákok tanulhassanak.

Még egy érdekességre szeretném csak felhívni a költségvetés kapcsán a figyelmet: ez a tudományos könyvek és folyóiratok támogatása, ami ugyanolyan szinten maradt. Ez is közvetetten érintheti a mezőgazdaságot, hiszen a mezőgazdaságban megjelenő könyveknek és folyóiratoknak a támogatásai is, úgy tűnik, a 2013. évben szinten maradnak. Ezáltal az új információk áramlása megvalósulhat, és az állam továbbra is segítséget nyújt ehhez a formához is.

A mezőgazdasági felsőoktatással kapcsolatban én ennyit szeretnék megjegyezni, és a későbbiekben, nyilván kapcsolódva ehhez, a részletes vitánál módosító javaslatokkal is élni fogunk, hogy az összegeken belül hogyan lehetne átcsoportosítani az ilyen típusú célokra is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu