Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon örülök, hogy egy olyan előterjesztés áll előttünk, amellyel kapcsolatban az indítványozó nem mondja azt, hogy a szegénységnek különböző arcai vannak Magyarországon. Valóban a jobbikosok is így gondolják, hogy a szegény gyermekek esetében, a nehézségekkel küzdő gyermekek esetében semmiféle különbségtétel, így a pozitív diszkrimináció sem lehet indokolt, nincsen olyan eset, amikor ez megindokolható lenne. Ha ezen alapvetésből ki tudunk indulni, akkor talán valami közmegegyezésszerű állapot felé lehet elindulni.

Annak is örülünk, hogy az utalványok piacáról a multinacionális érdekeltségű és hátterű intézmények jórészt kiszorultak. Annak ugyanakkor nem örülünk, hogy nem teljes körű az a megoldási csomag, ami előttünk van, sőt megoldási csomagnak sem nevezném; egy olyan irányba indult el, ami alapvetően támogatható, ugyanakkor az eszközrendszere legalábbis hiányos.

Látható, hogy azon cél, hogy a program jelentősen csökkentse azon gyermekek számát, akik számára nem biztosított a napi többszöri étkezés, vagy pedig egyéb hiányossággal, hátránnyal szenvednek, ez minden civilizált ember által támogatható, támogatandó.

Az viszont tökéletesen érthetetlen számunkra, hogy ezen rendszeren belül vagy ezt megelőzően miért reagáltak ennyire elutasítóan arra, amikor a Jobbik a szociális kártya országos bevezetését javasolta, hiszen az lett volna a teljes körű megoldás, ha pontosan ezen problémának, ami itt előttünk van, hiszen ha a napi többszöri étkezésről, az életkornak megfelelő egészséges táplálékról és a tudás megszerzéséhez szükséges egészségi állapotról beszélünk, ez pontosan a hiányosságokkal, nehézségekkel, szegénységgel küzdő gyermekek, családosok esetében lenne a legfontosabb, esetükben pedig a szociális transzferek, juttatások tisztességes odajuttatása pontosan egy irányított szociális kártyás, névre szóló rendszerben lett volna leginkább elképzelhető és hatékony - ma is az lenne egyébként -, hiszen ez érné el nagyon leegyszerűsítve azt, hogy a kiutalt szociális transzferek, juttatások ne a búfelejtő egységekben landoljanak, hanem valóban a gyerek elé kerüljenek, átformálódva kiscipő, tankönyv vagy pedig élelem formájában.

Látható, hogy az alapcélok tehát megvannak, és retorikailag önök ezeket megfogalmazzák. Az is érezhető ugyanakkor, hogy lenne szélesebb körű megoldás erre a problémára, ami valamiért nem kellett a Fidesz-KDNP-kormányzatnak.

Alapvető problémák is felmerülnek ugyanakkor, ha az ember az Erzsébet-utalvány tekintetében kisebb vizsgálatokat végez. Látható az is, hogy az Erzsébet-program saját honlapján sem találhatók meg azok az alapvető információk, amelyek mondjuk, az igénybe vehető szállások árairól szólnak, vagy ne adj' isten, aki még nem pályázott, csak előzetesen ismerkedne a lehetőségekkel, egészen egyszerűen nem tud normális tájékoztatást kapni, hiszen ezt csak a pályázat által megkapott úgynevezett E-szelvény számán keresztül tudja elérni, enélkül elérhetőséget nem tud szerezni.

Az is látható, hogy egyes internetes hírportálok utánajártak, kibogozták, hogyan is működnek ezek a pályázatok. Bizony volt olyan, találkoztak olyan családdal, amely egy 120 ezer forintos nyaralásra pályázott, ehhez 45 ezer forintnyi önrészt kértek a családtól, miközben az állam 75 ezerrel segítette volna ezt a vakációt.

(0.20)

Csakhogy a megpályázott nyaralást ugyanabban az üdülőben, az Erzsébet-programtól teljes mértékben független honlap szerint mintegy 50 ezer forintból is ki lehetett volna hozni. Tehát adódik a kérdés, hogy hová tűnik az a 70 ezer forintnyi különbség, hová tűnik az a közpénz, amit ezzel a programmal becsatornázunk. A cél az nagyon nemes, a leírt cél az pláne - hogy mi van mögötte, az egy másik kérdés. De nyilvánvaló, hogy a szükséget szenvedők támogatása alapvető, elhalaszthatatlan, elmulaszthatatlan társadalmi feladat. Ugyanakkor az, hogy ekkora különbségek tapasztalhatók a valóság és ezen program pályázatai között, legalábbis kérdésekre adnak okot.

Vannak egyéb technikai problémák is. Például az Erzsébet-utalvány által bár egy szálláshelyet igénybe lehet venni, de egy üdítőt meginni vagy egy ebédet megenni már nehezebben. Sőt, a pályázó akkor is akadályokba ütközik, amikor mondjuk, másodmagával menne nyaralni. Tehát látható az is, hogy a rendszer finomhangolása még előttünk van. Nagyon remélem, ha előterjesztői részről nem is, de talán itt a vita során némi támpontot kapunk, kaphatunk azt illetően, hogy erre a finomhangolásra hogyan és milyen módon kerül sor. Mondjuk, e nyár tekintetében, ha valaki egy nyertes pályázat birtokában egy hasonló nyaralási lehetőséget igénybe kíván és tud venni, akkor viheti-e magával a párját avagy sem.

Tehát az is látható, hogy legalább alapszinten az Erzsébet-program saját honlapjára azokat az információkat illene feltölteni, elérhetővé tenni, amelyek nélkül nem is igazán értékelhető a kívülálló által ez a program. Meg hát fel kéne oldani azokat az ellentmondásokat, hogy hogyan lehet az amúgy 45 ezer vagy 50 ezer forintért megvásárolható nyaralást 120 ezerért árulni, csak azért, mert ez egy programos plecsnit kapott. Tehát látható, hogy a megfogalmazott célokkal tökéletesen egyetértek, egyetértünk, a mögöttük húzódó motiváció tekintetében vannak viták közöttünk. Hiszen látjuk azt, hogy hatékonyabban is lehetne működtetni egy ilyen rendszert. Végül pedig a levegőben lóg továbbra is az a kérdés, hogy a szociális kártya rendszerének országos bevezetésétől miért retteg annyira a kormányzat. E tekintetben nagyon bízom abban, hogy konstruktív és építő válaszokat nyerhetünk még a mai éjszaka folyamán.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu