Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 146., 154., 160., 167., 168., 213., 398. és 400. ajánlási pontokkal kapcsolatban kívánok egyfajta általános értékelést is adni azon módosító indítványokról, amelyek a Ház elé kerültek, különös tekintettel azokra, amelyekhez én is a nevemet adhattam, nevemet adtam.

Látható az is, hogy egy-két apróbbnak tűnő indítvány nagyon komoly jelzésértékkel és gesztusértékkel bír, nemcsak teljes gazdasági ágazatokra nézve, de egész szociális, társadalmi osztályok számára is nagyon fontos üzenettel bír. Ilyen például az úgynevezett iskolatejprogram, amellyel kapcsolatban egy óriási, milliárdos nagyságrendű költségvetési emelést, átcsoportosítást javasoltunk. Hogy milyen okokból? Egyrészt azért, mert teljesen egyértelmű az a népegészségügyi cél, amelynek értelmében gyermekeinket a legkönnyebben már kiskorukban, ebben az életkorban lehet rászoktatni az egészségtudatos táplálkozásra, ezáltal egészségesebb felnőttek lehetnek, és az egészségügyi kassza kiadásait is nyilván legalább egy részben meg tudjuk spórolni a jövő számára. De az is látható, hogy Magyarországon a menzák mintegy negyven éve nem változtattak a kínálatukon lényegi módon, nagyjából ugyanazt az egészségtelen - tisztelet a kivételnek - menüt kapják a gyerekeink, mint az utóbbi évtizedekben, és az is látható, hogy a magyar tejtermelők nem véletlenül mondják és állítják azt megalapozottan, hogy bizony szándékosan drágább az ő tejük, mint a silány import, pontosan azért, hogy a magyar termelőket könnyebben lehessen a piacról kivéreztetni. Éppen ezért amikor arról beszélünk, hogy a Jobbik az iskolatejprogramnak 1, 5 vagy 10 milliárd forintos támogatást szavazna meg, akkor itt beszélünk azért több ezer termelőről, beszélünk több százezer gyermekről, tehát egy olyan össztársadalmi érdekeket képviselő csomagot teszünk le az asztalra, amelynek a támogatása nemcsak alapvető nemzeti érdek lenne, de mindenkinek érdeke lenne itt a teremben, ezért nyilvánvaló, hogy az utolsó pillanatig bízunk abban a belátásban, hogy ezt nem csak mi fogjuk így látni.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az is látható, hogy vannak még olyan kisebbnek tűnő, de hasonlóan fontos tárgykörök, mint amilyen a magyar méhészet helyzete. Itt is egy kimondottan jól piacosítható és az egészségünket is szolgáló hungarikumról, hungarikumcsoportról van szó, és az is látható, hogy ezek az emberek - azon túl, hogy megint csak több ezer termelőnek segíthetnénk - az egész magyar piacot el tudják látni egy olyan egészséges termékkel, terménnyel, amely Európában példátlan. Azért mondhatom ezt, mert nemrégiben, mintegy két hete jelentek meg azok a sajtóhírek, miszerint Kínából kívánnak nagyon nagy mennyiségű magyar mézet vásárolni, éppen azért, mert Magyarország nem importál, Európában szinte egyedülálló módon nem importál mézet, azért, mert van neki egészséges, kiváló és védelemre méltó termelése, és a termelői is azok.

(17.30)

Viszont látható, hogy a mézhamisítások mellett a mézlopások is terjednek, ezzel szemben pedig Magyarország kormányának az Európai Unióval szemben is fel kellene lépnie a nemzeti méhészeti program keretében, hiszen az itt pályázható EU-s források esetében a támogatáshoz való jogosultsághoz korábban a méhésznek harminc méhcsaláddal kellett rendelkeznie, most már nyolcvannal. Tehát látható, hogy itt is egy olyan szűkítés következett be, amelynek értelmében sokkal nehezebben fér hozzá a magyar termelő ahhoz a támogatáshoz, ami nélkül adott esetben el is lehetetlenülhet a termelése. Láthatjuk azt is, hogy azáltal, hogy ezeket a költségvetés egészéhez képest aprónak tűnő összegeket nem csoportosítja ide a kormányzat, nem a Jobbikkal szúr ki. Részben kiszúr a Jobbik mögött álló mintegy 1 millió szavazóval, hiszen vannak közöttük nyilvánvalóan termelők és kereskedők, értékesítők is, de leginkább azokkal szúr ki, akik Magyarország egyik legkiválóbb hungarikumát vitték, vihetik és a jövőben is vinnék a piacra. E tekintetben már azért a piaci visszaélésekhez is elértünk, legalább pár gondolat erejéig.

Itt kell kitérnem arra, hogy a GVH, a PSZÁF támogatottságának nem megemelése, tehát hogy drákói és drámai mértékben nem emelkedik ez a költségvetési forrás, ami rendelkezésre áll, óriási problémákat okozhat és nemcsak mézhamisítások, nemcsak a multibűnözők visszaéléseinek tekintetében, hanem azért is, mert egy egyszerű példával élve, 2012 első negyedévében 2011 hasonló időszakához képest mintegy 53 százalékkal nőtt a fogyasztói kérelmek és ügyfélszolgálati megkeresések száma, miközben az ezen megkereséseket befogadó intézmény költségvetési támogatása nem nő, tehát valahonnan házon belülről kellene neki plusz személyi állományt, plusz szakmai hátteret biztosítani, miközben egy példával élve, a GVH-bírság bevételei másik költségvetési sorra kerültek, gyakorlatilag az intézmény már nem rendelkezik fölöttük úgy, mint előtte. Ezt kipótolták néminemű költségvetési forrással, de annyival bizonyosan nem, hogy ez a szervezet aktívabban tudja kifejteni a tevékenységét. Tehát látható, hogy a fogyasztóvédelem egésze bajban van e tekintetben.

Vannak olyan nagyon érdekes indítványaink is, már az elutasításuk érdekes, amelyek nagyon beszédesek. Ilyen például a tanyaprogramra szánt költségvetési támogatási tervünk. Mi a baj a tanyákkal? Miért kellene nagyon segíteni ezen a területen? Magyarországon egy nagyon sajátos joghézag állt elő, mintegy 30 ezer tanyánk ismeretes. Tudjuk, hogy adott esetben jóval 6 ezer négyzetméter fölötti földterület is található lehet egy ilyen közegben, és az is látható, hogy a jelenleg hatályos törvény, de már a '94-es módosítása is ingatlanként kezeli jobbára a tanyát, tehát nem földként, hanem ingatlanként. Viszont ez a 30 ezerszer tanyányi földterület már egy óriási területet jelent, amit jelen pillanatban az idegen, behatolni szándékozó tőkés csoportok gyakorlatilag ingatlanként vihetnek el, vehetnek el Magyarországtól, és birtokolhatják ezt a jövőben is, és még hol van a földvásárlási moratórium lejárta. Tehát amikor mi a tanyaprogram megerősítését célozzuk, akkor annak a javaslatát is letesszük az asztalra, hogy dolgozzon ki Magyarország kormánya, a magyarországi kormány megoldási csomagot, javaslatot a tekintetben, hogy ezeket a joghézagokat is függessze fel, a következményeit dolgozza fel, és tartsa meg magyar fennhatóság alatt a magyar földet. Ez egy olyan alapcél, ami elől nem lehet kitérni.

Összességében pedig látható, hogy az a költségvetés, amely előttünk van, egyrészt az elnyomorodás költségvetése; erre példaként csak hadd mondjak annyit, hogy ötödik éve sikerült azt a negatív bravúrt elérni, hogy a családi pótlék befagyasztása mellett a gyes, a gyed, az anyasági támogatás és az ápolási díj összege sem emelkedik, lényegében még az inflációt követő mértékben sem - tehát beszélhetünk nyugodtan elnyomorodás költségvetéséről -, másrészt pedig a gyávaságé. Azért mondhatom, hogy a gyávaságé, mert senki ebben a teremben nem tudott minket nemhogy meggyőzni, de érvelni sem és érvekkel akár csak csatába szállni velünk a tekintetben, hogy e költségvetés tételei ne az IMF és ne az EU érdekeit szolgálná. Deklaráltan az önök célja az, hogy ezáltal is, tehát a beleépített Széll Kálmán 2.0-ás 600 milliárdos megszorító csomaggal elérjenek egy olyan IMF-es megállapodást, amitől aztán majd különböző államkötvényekben mért hozamjavulásokat várnak, tehát adott esetben Magyarországnak majd nem kell annyi pénzt kifizetnie a nemzetközi szervezetek, befektetők és állampapír-birtokosok számára, de ez hiú ábránd. Nem biztos, hogy ez így lesz.

Tehát amikor arról beszélnek - jogosan amúgy -, hogy egy munkahelyvédelmi programot le kell tenni az asztalra, akkor nagyon ijesztő az, hogy forrásként olyan várakozásokat jelölnek meg, miszerint 100 milliárd lesz majd abból, vagy Magyarország megegyezik az IMF-fel, és akkor lemegy az állampapírok hozama, nem kell annyit fizetni rájuk, és ebből majd spórol az állam. Tehát ilyen illuzórikus, gyermeteg várakozásokra építenek nagyon-nagyon fontos pilléreket, ezért mondjuk azt, hogy a gyávaság költségvetéséről van szó, hiszen itt az államadósság újratárgyalására lenne szükség, és a teljes kapcsolatrendszerünk felülvizsgálatára minden nemzetközi szervezettel kapcsolatban, legyen az IMF, legyen az WTO, ha a földügyek rendbetételéről van szó (Dr. Schiffer András: Helyes!) és legyen az bármi más, ami jelen pillanatban megnyomorítja Magyarország életét.

Még egyszer mondom, én a kormánynak e helyütt leginkább bátorságot kívánok ahhoz, hogy ne folytassa elődei hagyományait, példának okáért, hogy ötödik éve be van fagyasztva a családi pótlék. Ne folytassa ezeket a káros tendenciákat, legyen bátorsága kitörni a karanténból vagy legalábbis ennek valami tanújelét adni. Nagyon jól tudjuk, hogy ebben a Házban ez leginkább jobbikosok szájából szokott elhangzani, de ne becsüljük le azokat a gondolatokat, amelyek a jelenlegi rendszerből kifelé vezetnek és afelé mutatnak, hogy Magyarország a saját lábára állva a saját erejéből tudjon talpra állni. Csak efelé tudom biztatni önöket, mert meggyőződésem és hitem szerint kizárólag ebben található Magyarország jövendője.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik és az LMP soraiból.)

Forrás: parlament.hu