GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. (Az elnök csenget.) Ma is itt cseng a fülemben, amikor Rogán képviselő úr, frakcióvezető úr azt mondja, hogy záróvita, zárószavazás időszakában ilyen terjedelmű módosítókat hogyan, miképpen, hogy gondolják ezt, képviselőtársaim. És akkor most, lám-lám, azzal találjuk magunkat szembe, hogy mértékadó, nagy kiterjedésű és nagyon sokakra iránymutató módosításokat kell a zárószavazás időszakában tárgyalni. Azt gondolom, nincs ez így helyén.

Mint ahogy az sincs helyén tartalmilag, hogy támogatások korlátozására kerül sor gyakorlatilag azok tekintetében, akik a legrászorultabbak, akik a legkiszolgáltatottabbak, önmagukért tenni kívánnak, azok ellenében a támogatások korlátozására kerül sor.

Nehezen tudom elképzelni, hogy egy keresztény lelkületű gondolkodással bíró párt, amely a kormány egyik tagjaként, párttársaként ott van a háttérben, hogyan és miképpen tudja ezt értelmezni, hogyan és miképpen tudja ezt magáévá tenni és megszavazni, azt a logikát, ami arról szól, hogy a segélyeket az Erzsébet-utalványokon keresztül is ki lehessen fizetni, ami arról szól, hogy főleg és a leghátrányosabb helyzetű térségekben élő emberek, akik gyakorlatilag a közelébe nem kerülnek olyan szolgáltatási hálózati körnek, akiken keresztül gyakorlatilag igénybe vehetnék a szolgáltatásokat, ők majd a megkapott utalványaikat kényszeredett módon olcsóbban kell hogy eladják bárkinek is azért, hogy forráshoz jussanak, mert, tudják, piacgazdaságban úgy működik az élet, hogy nem utalványok kellenek, hanem pénz. A pénzből lehet vásárolni, a pénzből lehet hócipőt venni, meg a pénzből lehet a gyerek különóráját is megfizetni. Bizony azokban a térségekben, ahol szorított körülmények között élik az emberek az életüket, főleg a gyerekek, akiknek a kitörési lehetőségük igazából nem más, mint a tudás megszerzése, ezek a gyerekek a különórákhoz nem fognak hozzájutni, mert az önök által biztosított csökkenő mértékű támogatásokon keresztül az Erzsébet-utalványokból nem fognak tudni különórára járni.

Szóval, erről szól a történet, amit önök csinálnak, meg arról, hogy akképpen gondoskodnak és gondolkodnak a családokról és a gyermekekről - és ezt az elmúlt két esztendő bebizonyította -, hogy azokban a családokban, ahol egyébként adott a jómód, ahol tehetősek, ott bizony a gyermek neveléséhez illesztett források még külön kiegészítő forrásokként jönnek a kasszába, havonta több tízezer forint nettó összeggel.

Gondolom, miniszterelnök úr is azért hagyta el a termet, mert már nem akart ennek a napirendi pontnak a tárgyalásánál részt venni, és nem akart azzal szembesülni, hogy adott esetben, mondjuk, ő személy szerint is, amikor a gyermekei után igénybe veszi a támogatásokat, akkor azok a minimálbéres emberek, akik ugyanúgy tisztességgel dolgoznak, de más típusú tevékenységet folytatva, mivel nincs negatív adójóváírás, ezért nem tudják igénybe venni azokat a támogatásokat, amelyeket vagy én, ha gyermeket nevelek, vagy a miniszterelnök, vagy bárki más itt a teremben igénybe tud venni. Rendjén van, ez, képviselőtársaim? Rendjén van ez? Ez a szolidaritás ma Magyarországon? Ez a Fidesz-kereszténydemokrata szolidaritás?

Azt gondolom, azt kellene végiggondolniuk, hogy pont azoknak kellene segítő kezet nyújtani, akik a legrászorultabbak, pont azoknak kellene olyan támogatási rendszereket működtetni, akik tisztességgel feladatot és munkát vállalnak, és gyermeket kívánnak nevelni, mert ők ezektől a forrásoktól szinte kivétel nélkül elesnek, míg a tehetősök hozzájutnak. Na, hát ez ma Magyarországon ennek a kormánynak a szolidaritása. Azt gondolom, hogy ez nincs helyén.

Még egy gondolat a megváltozott munkaképességűeket érintően, már csak azért, mert a mai nap is oly sok szó esett erről. Tudják, az a baj, hogy önök elveszik megint csak azokat a lehetőségeket az emberektől, amelyeken keresztül a mindennapi megélhetésüket biztosították. Én nem az ellen ágálok, hogy ha valaki rehabilitálható, akkor a munkaerőpiacon ne találja meg a helyét, de akkor, amikor ma az egészséges ember sem találja meg a helyét, mert kínálat nincs a munkaerőpiacon munkában, akkor olyan helyzetet teremteni, hogy elvenni tőlük azokat a támogatásokat, amelyek a mindennapi megélhetésüket szolgálják, és olyan járandóságot bevezetni, ami az infláció követésével sem párosul, az a galádsággal egyenértékű.

(15.20)

Egy szó mint száz, az önök politikája arról szól, hogy a tehetősöket, a gazdagokat támogatják minden úton keresztül, mindegy az, hogy gyermektámogatás, családtámogatás vagy bármilyen támogatás, miközben akik kiszolgáltatottak, nem tehetősek, szegények vagy kiskeresetűek, azok pedig nyomoroghatnak tovább, még mélyebb nyomorban élve a mindennapjaikat. Gratulálok ehhez a fajta gondolkodáshoz! Az idő eljön, amikor ezt meg kell majd változtatni, de ezt már nem önök fogják megtenni.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu