KŐVÁRI JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A fogyatékügyi program végrehajtásáról szóló beszámolónál, azt gondolom, nagyon fontos visszamenni az alapokhoz, hogy mire is alapul ez a program. Ahogy elmondta az előbb Tapolczai képviselőtársam, '98-ban fogadott el az Országgyűlés egy törvényt a fogyatékos emberek esélyegyenlőségéről. Ezt a törvényt azért fogadta el annak idején a parlament, mert egyértelmű volt az akkori Magyarországon is - és ezt nyugodtan ma is kijelenthetjük -, hogy a fogyatékos emberek, fogyatékkal élő emberek alkotmányos jogaikkal csak speciális feltételek mellett tudnak élni, csak a számukra megfelelő segítséggel tudnak élni.

Ez az intézkedési terv, amelynek most a beszámolóját hallhatjuk, azokról a területekről szól, ahol ezekre a specializációkra szükség van, szükség lenne, és azt foglalja össze, hogy mit sikerült 2007-től 2010-ig ezeken a területeken megvalósítani.

Az emberi jogi bizottság is tárgyalta ezt a beszámolót, és megállapítottuk, hogy végigvéve azokat a fázisokat, amelyekkel egy ember élete során találkozik - kezdve az oktatással, a kora gyermekkori rehabilitációval, illetve fejlesztésekkel, egészen a lakóotthonokig, ahol azok élnek, akiknek már nincsen hozzátartozójuk -, megállapítható, hogy elsősorban a szavak szintjén történtek csak előrelépések. Az emberi jogok vonatkozásában egyik szervezet a másikat harsogja túl, hogy a fogyatékos emberek jogaiért kiáll, de ugyanakkor a '98 óta eddig elmúlt tizennégy évben jelentős változások nem könyvelhetők el.

Néhány adatot ezzel kapcsolatban is mondanék. Az anyag akkor már megállapította, hogy nagyon fontos állomás lenne a fogyatékos gyermekek korai fejlesztése, amikor még néhány sérültség vagy javítható állapotban van, vagy esetleg a további romlást lehet megakadályozni azzal, hogy a megfelelő segítséget megkapják. Ehhez azonban nagyon sok szakemberre van szükség ezekben a korai fejlesztőközpontokban, amelyeknek a megfinanszírozására nem elegendő soha a költségvetési támogatás.

Hasonló a helyzet a fogyatékos gyermekek iskolai oktatása tekintetében. Az integrált oktatás is csak egy írott malaszt maradt, hiszen érdemi áttörés ezen a téren nem tapasztalható. Az nem integrált oktatás, hogy a gyerekek járhatnak együtt az épekkel, de nem megfelelőek a személyi feltételek, nincsen elegendő tanár a specializációhoz, nincs akadálymentesítve az épület és így tovább.

Hasonló a helyzet a foglalkoztatás terén is, és nem is nagyon lehet más, ha az integrált oktatásban nem tudnak részt venni a gyerekek, vagy ha a speciális intézményekben nem kapják meg a megfelelő fejlesztést, akkor egészen nyilvánvalóan nem fognak tudni dolgozni. Ha ezt megkapják, akkor még mindig további feltétel az, hogy a munkáltatók az akadálymentesítési költségeikhez kapjanak támogatást, hiszen a maguk forrásaiból ezt a legtöbb esetben nem oldják meg, és enélkül nem tudnak a fogyatékos emberek részt venni az integrált munkaerőpiacon.

A védett foglalkoztatókkal kapcsolatban megállapítható volt az elmúlt években is, hogy elsősorban azt támogatta a finanszírozás, hogy megtartsák a fogyatékos embereket a munkahelyen, a védett foglalkoztatókban, amelyek államilag védett foglalkoztatók, és nem az, hogy tranzitfoglalkoztatóként a normál munkaerőpiacra segítsék azokat, akiket lehet.

Megállapítható az is, hogy a halmozottan fogyatékos gyermekekkel kapcsolatosan - és ez vonatkozik a felnőttekre is -, ahol többféle sérültség együttesen megtalálható, nem elegendőek azok a személyi feltételek, amelyek az intézményben előállíthatók. És itt szeretném a jövőre vonatkozóan is mondani, hogy amennyiben a szociális ellátásban is a feladatfinanszírozásra térünk át, nagyon fontos, hogy nem lehet egyformának tekinteni azokat az intézményeket, ahol halmozottan fogyatékos gyerekeket látnak el, azon intézményekkel, ahol mondjuk, időseket látnak el nappali ellátás keretében, egészen más személyi feltételek szükségesek. Ha nem kapják meg a megfelelő fejlesztést, ha nem kapják meg a megfelelő ellátást, az egy életre megpecsételheti a sorukat, az övéket is és a szüleikét is.

És végül és nem utolsósorban: nem igazán sikerült előrelépni a tekintetben sem, hogy a fogyatékos emberek társadalmi befogadása változzon. E tekintetben kommunikációs feladatokat, kvótákat írt elő a korábbi intézkedési terv, de ezekből nagyon keveset látunk.

(16.10)

Nagyon kevés olyan kommunikációs lehetőség van, amit a fogyatékkal élő emberek be tudnak fogadni, és még kevesebb van, ahol a fogyatékkal élő embereket nem mint rászorultakat vagy mint függő embereket mutatják be, hanem mint olyanokat, akik aktív feladatra is képesek, akik teremtő munkára is képesek, akik aktív emberek is tudnak lenni.

Nagyon fontos lenne, hogy erre a kommunikációs tevékenységre is a jövőben sokkal több figyelmet fordítsunk, hogy a befogadó társadalom kialakulhasson, hiszen amíg az nincs meg, addig valószínűleg mindig ezt fogjuk elmondani az intézkedési terv kapcsán, hogy mi nem teljesült.

Köszönöm a figyelmüket, és kérem, hogy támogassák a beszámolót. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu