DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Türelmesen végighallgattam a vitát, és megfelelő önuralommal nem nyomtam kétpercesre gombokat, mert szerettem volna a végén lehetőségeim szerint összefoglalni a vitát, és a saját szempontjainkat is beleszőve a Jobbik Magyarországért Mozgalom szempontjait is elmondani.

Ennek a mozgalomnak a hírét nagyon sokan keltik rossz fényben, és sok mindent elmondanak többek között az erőszak kultuszáról, a rend embertelenségét hirdető pártként említik, illetve a nők megbecsülését semmibe vevő vagy legalábbis a nők méltóságát nem kellően tisztelő mozgalomként.

Mindazon ilyen kritikusok vagy vészmadarak és rémhírkeltők figyelmébe ajánlom azt, hogy a valóság elemeit kicsit összetettebben vizsgálják, mert mondjuk, ha megvizsgáljuk a családon belüli erőszak magyarországi jogalkotási lépéseit, és egyáltalán, hogy mi történt Magyarországon, és hogy kik voltak azok, akik ebben a témában tevékenykedtek, akkor Morvai Krisztina szerepéről elég nehéz lenne elfeledkezni (Dr. Vadai Ágnes: Csak SZDSZ-es volt akkor.), aki semmilyen pártnak nem volt sem akkor tagja, és most sem tagja, hanem mindig az igazságért és az emberek méltóságáért küzdött.

Jelen esetben majd szeretném ismertetni részletesebben az ENSZ nőkkel szembeni diszkrimináció felszámolására irányuló bizottságának egy nagyon fontos anyagát, egy ajánlását, egy ENSZ-főtitkári ajánlást szeretnék ismertetni, amelynek ő volt jelentős mértékben előkészítője és elősegítője. Ez az ajánlás tulajdonképpen kerek perec Magyarországnak azt címezte 2005. februárban, erről tulajdonképpen eddig mindenki hallgatott, legalábbis a volt kormányzópártok részéről sem hallottunk beismerést, hogy lényegében most már hét éve, hogy az ENSZ azzal fordult Magyarországhoz, kifejezetten ebben az ajánlásban a 9.7. pontban, hogy szükség van egy olyan törvény megalkotására, amely tiltja a nőkkel szembeni családon belüli erőszakot. Sok más egyéb ajánlási pont mellett is ezek szerepelnek ebben az okiratban.

Mielőtt azonban a részleteibe belemennék, tehát azért szeretném még egyszer felhívni a figyelmet arra, hogy itt nem csak ezek a jelzők megalapozatlanok, és nem csak Morvai Krisztina személye az, aki mondjuk, a Terror a családban című könyvével vagy akár a 2003-as országgyűlési határozat előkészítésével jelentős mértékben formálta a magyarországi jogalkalmazást, és előmozdította ennek az ügynek egyáltalán az előtérbe kerülését, tehát hogy ez egy milyen döbbenetes társadalmi probléma, és valóban a férfiközpontú társadalomban nincs kellő nyitottság arra, hogy a nők kiszolgáltatottságát kellő hangsúllyal figyelembe vegyék.

(23.10)

Hozzáteszem persze itt egy mondattal, még egyszer visszaidézem magamat, és több olyan véleményhez is csatlakoznék, amelynek a lényege az, hogy ez nem csak és kizárólag a nőkkel szembeni erőszak problémája, tehát mindenfajta erőszak elleni fellépés megoldását keressük jogalkotási és jogalkalmazási eszközökkel.

Ezen túlmenően, hogy Morvai Krisztina szerepét most ecseteltem, azt is el kell mondani, hogy a jogalkotásban a Jobbik Magyarországért Mozgalom szintén cáfolta azokat a sztereotípiákat, amelyeket ugyanúgy ránk olvasnak, mint ahogy a férfi képviselőtársak részéről is most itt elég döbbenetes sztereotípiákat olvastak rá valóban a nőkkel szemben. Mondjuk, Bartos Mónika és Talabér Márta képviselőtársaink bizonyára nem fognak nagyon örülni ennek a jegyzőkönyvnek, ha megmutatom, mert ők kormánypárti képviselő hölgyként nagyon bátran és határozottan kiálltak a nők közéleti szerepvállalásáról szóló vitában, és ugyan, ha kicsit más hangsúllyal is, mint adott esetben a Jobbik képviselői vagy az LMP képviselői, de ők is hitet tettek amellett, hogy a nőknek van egy önálló küldetési lehetősége, és nemcsak abban teljesedhetnek ki, hogy gyermeket vállalnak, hanem az ő hivatásuk teljesítéséhez, küldetésükhöz ugyanúgy a férfinak is hozzá kell járulni, ha erre neki elhivatottsága, igénye van, tehát ez nem egy egyoldalú szerepvállalás.

De nem akarom ezt a témát ebbe az irányba vinni, és azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy ez egy mindenfajta típusú erőszak felszámolására irányuló kötelezettség. Miből ered ez a kötelezettség? Ez egyrészt ered több nemzetközi egyezményből is, különösen a nőkre szabottan ez a bizonyos nőkkel szembeni diszkrimináció összes formájának megszüntetéséről szóló egyezmény és annak opcionális jegyzőkönyve. 1981, illetve 2001 óta Magyarországot is kötik ezek az egyezmények, illetve az alaptörvény is. Tehát ha az alaptörvény szellemiségét megnézzük, az alaptörvény erős bástyának minősíti a családokat, a közösségeket, az emberek méltóságát. Tehát ha pusztán ezt a szempontot emeljük be, akkor is azt kell mondanunk, hogy itt egy aktív cselekvési kötelezettsége van az államnak. Tehát az államnak jelen esetben két szerve az, amelyet befolyásolni tud a választásokon kétharmadot szerzett többség, az az Országgyűlés és a kormány. Mi most itt még hajnalig is vitázhatunk arról, hogy milyen megoldás lenne jó, és hogy mennyire fontos ez a kezdeményezés, és mennyire fontos, hogy idekerült most több mint százezer aláírással ez az ügy, ha a kétharmados többség által meghatározott Országgyűlés, annak egyébként akár felvetett ilyen megoldásaival, tehát az alkotmányügyi és az emberi jogi bizottság végrehajtást ellenőrző albizottsága segítségével elkezdi azt a munkát, amelyet utána a kormánynak kötelessége kiteljesíteni.

Tehát a kormány nem mondhatja azt, hogy diagnózis szintjén elismerem, hogy van egy ilyen döbbenetes, több millió embert érintő probléma, a családon belüli erőszak; tudomásom van róla, sőt be is nyújtottam egy büntető törvénykönyvi javaslatot ehhez a saját felfogásom szerint, de mivel az Országgyűlés többsége, a kétharmados többség - az a többség, amely megválasztotta tulajdonképpen a kormányfőt, és a kormány a kétharmados többség jóvoltából működik - ezt leszavazta, ebből fakadóan a probléma el van intézve. Tehát pozitív kötelezettsége van az államnak.

Amit most szeretnék ismertetni néhány mondatban, ez az ominózus 2005-ös ajánlás, amelyet az ENSZ főtitkára küldött Magyarországnak. Egy konkrét eseten alapult - T. A. kontra Magyarország -, egy hölgy esetén, aki maga is áldozata volt négy éven keresztül rendszeres súlyos erőszaknak. Körülbelül tíz alkalommal bántalmazták, fegyverrel fenyegetőzött vele szemben a volt férje, a gyerekeinek a megerőszakolásával. Végül is el kellett menekülnie, és folyamatosan, teljesen elviselhetetlen életkörülmények között kellett élnie hosszú éveken át. Ez az ügy került oda az ENSZ nőkkel szembeni diszkriminációfelszámolási bizottsága vagy CEDAW-bizottság elé, és ebben megdöbbentő tényeket állapítanak meg, vagy felismerésekre jutnak.

Azt mondja, amiről mi is beszélünk, hogy az állam passzív magatartásával semmibe veszi az egyezmény által vállalt pozitív kötelezettségét, és elősegíti az előterjesztő elleni családon belüli erőszak helyzetének fennmaradását. Ezzel az állam megsérti az egyezmény betűjét, szellemét. A magyar bíróságok nem tekintik szinte kötelezőnek ezen rendelkezéseket, és az állam ezzel a passzív magatartásával az erőszak folytatólagos alkalmazását segíti elő. Sürgős intézkedések lennének szükségesek a gyermekek biztonsága és fejlődése érdekében. A magyar jog rendkívül hiányos ezen a területen. Ezeket mind idézem ebből a jelentésből, most nem akarom ezt nyilván szó szerint és minden elemében, csak látható, hogy azonnali és hatékony beavatkozást ír elő vagy javasol az ajánlás.

Ami a legjelentősebb vagy legdöbbenetesebb rész ebben, hogy haladéktalanul törvényeket hozzon, és tegyen intézkedéseket az állam a családon belüli erőszak megelőzésére és a megfelelő válaszlépésekre. Illetve a konkrét megállapítás, hogy különösen aggályosnak találják, hogy nem alkottak semmilyen konkrét jogszabályt a családon belüli erőszak és szexuális zaklatás ellen, és nem teljesültek ezáltal, itt konkrétan T. A. magánszemély emberi jogai, alapvető szabadságjogai sérültek, személyes biztonságára való joga, testi épséghez, egészséghez fűződő joga is súlyosan sérült. Azt mondja egyébként még a jelentés vagy ez az ajánlás, hogy a hagyományos gondolkodásmód, hogy a nők a férfiak alárendeltjei, erőteljesen hozzájárul a nőkkel szembeni erőszakhoz.

Tehát itt miről van szó? Azt állapítja meg: az állam nem tett eleget kötelezettségének, megszegte az egyezmény több rendelkezését, ezért azt ajánlja, hogy haladéktalanul a nemzeti stratégiát fogadja el vagy erősítse meg, vagy vigye végig, amit egyébként 2003-ban a családon belüli erőszak felszámolására az Országgyűlés elfogadott, és amelynek nyomán ugyan történt néhány lépés, de nem teljesedett ki. És végül is a legfontosabb pontja, amit már említettem, tehát egy önálló törvény alkotására van szükség, amely tiltja a nőkkel szembeni családon belüli erőszakot.

Én ezt egészíteném és bővíteném ki azzal, hogy emlékeztetem mindannyiunkat, hogy több állam többféleképpen kezeli ezt a megoldást. Ebben rendkívül kreatívak szoktak lenni egyébként a kormánypártok: amikor valami saját koncepciót kell átvinni, áttolni az Országgyűlésen, akkor hihetetlen színes tablót kapunk a teljes Európáról, még akár Európán kívüli országokból is, hogy ki milyen megoldásokat alkalmaz. Itt viszont most egyetlenegy ilyen mondatot nem hallottunk, pedig tudjuk jól, hogy Franciaországban, Lengyelországban, Portugáliában valóban sui generis bűncselekményként szabályozzák a családi erőszakot, a Benelux-államokban, Írországban, Németországban pedig tematikus törvényekkel, egyfajta komplex megoldási csomaggal kísérlik meg a megoldás megtalálását.

Tehát rövidre zárva: nekem az a határozott javaslatom a Jobbik Magyarországért Mozgalom nevében is, hogy ezt a családon belüli erőszakra irányuló népi kezdeményezést nem szabad levegőnek nézni. Nem szabad sutba vágni a népfelség elve alapján sem, ami mindenképpen arra kötelez minket, hogy mi komolyan vegyük ezt a kezdeményezést, de ugyanakkor a családban élő kiszolgáltatott emberek, így elsődlegesen nők, de mellettük mindenki más, aki érintettje, az ő védelmük érdekében, az ő emberi méltóságuk védelme érdekében tenni kell.

És ezek a tettek konkrétan minimálisan abban meg kellene hogy nyilvánuljanak, ezt a kormány felé címzem, mivel a kormány is címzettje egy ilyen népi kezdeményezésnek, hogy igenis a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium berkein belül létre kell hozni egy olyan munkacsoportot, amely az összes mértékadó szakmai szervezet, az úgynevezett tapasztalati tanúk bevonásával, amilyen egyébként maga a kezdeményező, az itt helyet foglaló Halász Pálma, illetve a jogalkalmazásért felelős különböző szervek, gyámhatóság, gyermekvédelem, rendőrség, ügyészségek, bíróságok képviselőiből egy olyan szakmai munkának kell elindulnia, amely ki tud hordani egy ilyet. Hitem szerint egyébként talán a legjobb megoldás valóban egy komplex törvénycsomag lenne, amelynek lehet része egyébként egy olyan büntető törvénykönyvi tényállás megfogalmazása, amely valóban általános elrettentő hatással is alkalmas lehet az erőszak visszaszorítására. Mert ne felejtsük el, valóban ezt többen említették is, hogy a törvényalkotó már azzal is üzen, ha mondjuk, egy jelentős büntetési tétel megfogalmazásával büntetni rendeli vagy kiemeltebben rendeli büntetni és üldözni a családon belüli erőszak elkövetését. Nyilván a felderítés, a felelősségre vonhatóság, a bántalmazások jellege, amely akár lelki szinten lehet, hogy több esetben megragad, tehát nem éri el a fizikai erőszak szintjét vagy a gazdasági kényszerfüggőség fenntartását, ezek nyilván nagyon cizellált szabályozást igényelnek.

(23.20)

Egy biztos: mi ezt elkerülhetetlennek tartjuk. Civilizációs kérdés is ez, végül, de nem utolsósorban erre szeretnék utalni, tehát nem tehetjük meg azt - annyi mindennel tud itt foglalkozni Magyarországon a jogalkotás, ugye, tehát olyan specifikált kérdésekkel, a településfejlesztéstől kezdve a hulladékkezelésen át a vízgazdálkodás legapróbb részleteivel is úgymond bátran szembeszáll a jogalkotás -, hogy egyszerűen egy ilyen, ugyan évszázadok óta létező probléma előtt - tehát nem egy új dolog ráadásul a családon belüli erőszak kérdése - pedig egyszerűen feltesszük a kezünket, és azt mondjuk, hogy nincs erre megfelelő eszköz, vagy ami van, az tökéletes. Nyilván, ami van, az sem tökéletes, ott is pozitív kötelezettsége van az államnak, akár a bírák képzésével, akár a rendőri állomány képzésével, és akár az összes, a távoltartás intézményében érintett szerv képzésével ez még a meglévő intézményeket is javítsa.

Végül, de nem utolsósorban még egyszer azt szeretném mondani, hogy nem mondhatunk le arról, hogy megtaláljuk törvényalkotási szinten is a megoldást ennek a problémának a visszaszorítására, ezért a Jobbik Magyarországért Mozgalom elkötelezett ezen a téren is.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu