SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt jobbikos Képviselőtársaim! Kétszáz éve született Haraszthy Ágoston, a kaliforniai szőlőtermesztés meghonosítója. A magyar történelem sajnos bővelkedik az olyan kiemelkedő személyiségekben, akik kényszerből külföldön kerestek boldogulást, és akik aztán idegenben dicsőséget, elismerést és tiszteletet vívtak ki maguknak és ezáltal szeretett hazájuk számára is.

Sokukat ma is számon tartjuk, őrizzük és ápoljuk emléküket, felkeressük idegen földön domborodó sírjaikat. Néhányukat azonban méltatlanul elfeledtük. Miközben más nemzetek fiai példaképként tekintenek rájuk és tisztelettel adóznak tetteik, eredményeik és emlékezetük előtt, mi, magyarok elhaladunk alkotásaik mellett, elfeledjük szellemi termékeiket, és ha véletlenül sírjaik mellé is tévedünk, anélkül tesszük, hogy tudnánk, kik voltak és mit cselekedtek.

Ezek közé a méltatlanul elfeledett történelmi személyek közé tartozik a 200 esztendővel ezelőtt, 1812. augusztus 30-án a bácskai Futakon született Haraszthy Ágoston is, akiről ma emlékezni és akiről ma emlékeztetni szeretnék. A maga nemében példátlan, kalandokban és sikerekben egyaránt gazdag élettörténet XIX. századi romantikus írók tollára vagy századunk hollywoodi kalandfilmgyártóinak szalagjára kívánkozik.

Az Egyesült Államokban műveltségének és széles látókörének adózva nemes egyszerűséggel grófnak titulált Haraszthy pályája a XIX. század első harmadának Habsburg-önkény által fojtogatott, de reformok irányába mutató Magyarországán indult. Karrierje meredeken ívelt felfelé a pesti jogi egyetemtől a bécsi testőr főhadnagyságon át a József nádor melletti személyi titkárságig. Az akkoriban radikálisnak mondott, de ma már inkább nemzetinek és demokratikusnak nevezhető elgondolásai a politikai és gazdasági életben gyorsan a mindenható Metternich kancellár titkosrendőrségi listájának előkelő helyére repítették az akkor még mindössze huszonéves, tetterőtől duzzadó és hazája fejlődéséért tenni akaró fiatalembert.

(1.30)

Ezért az udvarnak Kossuth és a reformerek ellen indított támadásai idején kilátogatott, majd később családjával végleg ki is települt az Amerikai Egyesült Államokba.

Kevesen tudják, hogy az 1926-ban kiadott, "Tizenöt hét az indiánok között" című, akkoriban fiatalok és felnőttek körében egyaránt nagy sikerű elbeszélésében az amerikai őslakosok között eltöltött hónapjairól számolt be.

Az Egyesült Államokban lehetősége volt szinte mindenre kiterjedő tehetségének kibontakoztatására, vagy ahogyan ma mondanánk: megvalósíthatta önmagát. Birtokot vásárolt Wisconsinban, megalapította az amerikai kontinens első magyar nevű települését, a ma is létező, körülbelül 3100 lakosú Sauk Cityt, a valamikor Széptájat; befogadta és támogatta a bevándorlókat. Amikor azonban itthon kibomlott a szabadság zászlaja és a hon veszélyben volt, levelet írt haza az Amerikába kivándorolt sorstársai és a maga nevében, amely szerint a helyi magyarokkal "első fölszólításra készek lévén kiindulni, s Magyarország szabadsága s függetlenségéért bármi ellenséggel szembeszállni".

Wisconsinból később Kaliforniába települt, ahol San Diego városi rangjának elnyerésekor, 1850-ben megválasztották a ma többmilliós, de akkoriban még csupán 650 lakost számláló városka első seriffjévé, majd 1851-ben a körzet első képviselője lett Kalifornia állam népgyűlésében. Kreativitására és munkásságának sokoldalúságára jellemző, hogy San Franciscóban megalapította a nyugati part első aranyfinomító üzemét, Géza fia pedig pezsgőgyártásba fogott.

Kaliforniában Haraszthy próbálkozott elsőként - részben Magyarországról hozott szőlővesszők segítségével - bortermeléssel, 226 hektáron létesített ültetvényét Buena Vista névre keresztelte. Szakértelme és szorgalma láttán az állam őt küldte borászattal kapcsolatos tanulmányútra Európába. Bár üzleti irigyei és politikai ellenfelei 1868-ban Nicaraguába kergették, nem adta fel, kereste a lehetőségeket, cukornádat termelt, rumgyártásba kezdett, fűrésztelepet nyitott a trópusi országban.

Halála ugyanúgy regénybe illő, mint élete: bár nem bizonyított, és őt ismerve kétkedéssel fogadható, de állítólag aligátorok falták fel, miközben egy farönkön egyensúlyozva át akart kelni egy folyó túlsó partjára.

Haraszthy Ágoston emlékét aktívan ápolják az Egyesült Államokban, halálának százéves évfordulóján, 1969-ben Kalifornia-szerte ünnepélyesen megemlékeztek róla, és az állami szenátus ülésének naplójába a következő bejegyzés került: "Gróf Haraszthy nevét Kalifornia beírta kulturális térképeire is - méltóan -, mivel ő tette rá Kaliforniát egész Amerika gazdasági térképeire."

A futaki gróf emlékét csak hazája feledte el méltatlanul. Életéről az első, forrásokon alapuló, tartalmas, pontos és olvasmányos összefoglalót Dojcsák Győző jelentette meg 1992-ben, Arany Kaliforniában címmel. Íme, ez az a könyv, amit a kezemben tartok. (Felmutatja.) Pedig Haraszthy példamutató és regényes élettörténetét vizsgálva egyetérthetünk a Vasárnap Újság 1869-ben megjelent jellemzésével: "a gazdagulásnak mindig új meg új elemeit tudta feltalálni, s az igaznak és szorgalomnak mindig tudott új tért szerezni, s bármely tartományban élt, az anyagi jólétet mindenütt előmozdította".

Emlékező gondolataimat hadd zárjam a már említett Dojcsák professzor úr szavaival: "Ő és az ő generációjának külföldre került tagjai voltak azok, akiket később úgy emlegettek, hogy hírünket vitték a világba."

Áldott legyen az emlékezete! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu