DR. SZÉL BERNADETT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy tűnik, az őszi ülésszakban a szokottnál is alaposabban megismerhetjük a kormánypártok álmait, vagy ahogy ők mondják, tündérmeséit.

Tegnap Matolcsy miniszter úr bizottsági meghallgatásán szembesültünk először azzal az elképzeléssel, hogy 2020-ra teljes foglalkoztatottság lesz hazánkban, ma pedig már egy általános vitán tárgyalhatjuk az ambiciózus munkahelyvédelmi akciótervet, amely bár egyes irányaiban jó, de nem hoz létre új munkahelyet, nem elég összetett, és a finanszírozás megoldatlansága miatt pedig még mindig az álom kategóriájába tartozik. Pedig Magyarországon foglalkoztatási szempontból már van olyan rossz a helyzet, hogy hatékony és megalapozott stratégiával kell fellépnünk honfitársaink érdekében.

Magyarországon EU-viszonylatban, de szűkebb pátriánk, a visegrádi országok viszonylatában is nagyon alacsony a foglalkoztatottság, ezért minden kormány felelős, amelyik a rendszerváltást követően az országot vezette. Az elmúlt 20 plusz 2 év következménye, hogy már 2010-ben az EU 27 országából 55,4 százalékkal a legalacsonyabb szinten voltunk, 9 százalékkal az átlag alatt, de akár 20 százalékkal is elmaradva az éllovas Dániától, Hollandiától vagy Svédországtól.

Azóta a helyzet igazából semmit sem javult. Sajnos hiába kezdte a mostani kormányzat is ambiciózus tervekkel, 1 millió munkahely ígéretével, amihez most már a teljes foglalkoztatás álma is hozzáadódik, a valóságot bemutató statisztikák mást mutatnak. Különösen szívfájdító az, ahogy önök bánnak a statisztikákkal, kedves kormánypárti képviselőtársaink. A valóság az, hogy a munkahelyek száma a nyílt munkaerőpiacon csökkent az országban. A versenyszférában a legalább 5 főt foglalkoztató vállalatoknál jelenleg átlagosan több mint 21 ezer fővel dolgoznak kevesebben 2012 első félévében, mint 2011 hasonló időszakában. A foglalkoztatási statisztikák javulása egyfelől az 5 fő alatti vállalatoknál történt, ahol azért a foglalkoztatás meglehetősen bizonytalan körülményeket jelent, pár fős cégekről van szó, kiszolgáltatottabb emberekről. Másfelől pedig a közfoglalkoztatásban 100-200-300-400 ezer közfoglalkoztatottról beszélünk; csak röpködnek a százezrek meg a számok, hogyha közmunkában dolgozó emberekről beszélünk.

Mindenesetre tény, hogy a közfoglalkoztatottak száma a nyári hónapokban meghaladta a 100 ezret, és 2012 első felében több mint négyszerese volt a 2011-es azonos időszakinak. Ehhez képest az NGM háttéranyagaiban rendszeresen olvassuk, hogy a közfoglalkoztatás csak kismértékben járult hozzá a foglalkoztatás emelkedéséhez. Nem, kérem, ez kiválóan alkalmas arra, hogy önök a statisztikákat kozmetikázzák, de a problémákat alapvetően nem oldja meg, és ebben hasonlít a mostani munkahelyvédelmi akciótervhez is, mert bármennyire is szeretnék azt hinni vagy azt elhitetni másokkal, ez sem fogja megoldani a foglalkoztatáspolitikai problémáinkat.

Egy ilyen helyzetből ugyanis csak rendszerszintű gondolkodással lehet kitörni. Nézzük tételesen, hogy miről van szó! Ha az alacsony iskolai végzettségű emberek foglalkoztatásáról beszélünk, akkor minden mértékadó kutatás arról számol be, hogy egyrészt a kis- és középvállalkozások, családi vállalkozások támogatására van szükség, emellett pedig a közoktatás minőségének a növelésére van szükség. Ha korcsoportok szerint hasonlítjuk össze a magyar munkavállalókat az EU-s országok munkavállalóival, akkor láthatjuk, hogy valóban a szélső értékeknél, a fiataloknál és az idősebb munkavállalóknál nagyon komoly a probléma. De hogyha megnézzük, mondjuk, az édesanyák helyzetét, akik megpróbálnak visszatérni gyermekszülés után a munkaerőpiacra, akkor ott különösen szembetűnő a bölcsődei, óvodai férőhelyek hiánya, illetve az a fajta rugalmatlanság, ahogy a munkahelyek többsége viszonyul az ilyesfajta foglalkoztatáshoz.

És egyáltalán ha ránéznek arra a juttatási struktúrára, amely Magyarországon jelenleg működik, az is világosan látszik, hogy ez a hosszú távú otthonmaradásra sarkallja az édesanyákat, ami szintén nem előnyös hatású a foglalkoztatás szempontjából.

Ha tehát a dolgozók meghatározott csoportjainak a helyzetét vizsgáljuk, akkor valóban szükség van arra, hogy a fiatalokkal, idősekkel, nőkkel, tartósan munkanélküliekkel, édesanyákkal, alacsonyan képzettekkel kiemelten foglalkozzunk, de ahogy az eddigi beszédemből is kiderült, az világosan látszik, hogy a járulékcsökkentés önmagában nem elegendő ahhoz, hogy valós eredményeket tudjunk elérni.

Tisztelt Ház! Az LMP tehát úgy látja, hogy ez nem lesz elég, amit önök megpróbáltak letenni az asztalra, önmagában nem fogja megoldani a válságot. Szembe kell nézniük azzal, be kell látniuk azt, hogy amíg nem jönnek létre munkahelyek a nyílt munkaerőpiacon, tehát nincs valós munkahely-teremtési ambíció a kormánynál, és azért, mert nincs bizalom, nincsenek beruházások, a kkv-szektor nem fejlődik, és még sorolhatnánk, hogy mennyi probléma van, addig hiába a bérköltségcsökkentés, az kevésbé valószínű, hogy ebből bármifajta foglalkoztatási növekedést el tudunk érni. Hogy egy egyszerű példával szemléltessem, előbb kell beindítanunk az autót, és utána kell a gázpedált nyomnunk, és nem fordítva.

Most itt egy olyan tervről van szó ráadásul, amelynek a költségvetési hatása, hogy úgy fogalmazzak, ismeretlen. Ugyanis egyrészt nem tudjuk, hogy önök hogyan számolták ki azt a 300 milliárdos végösszeget, aminek a fele elmenne járulékcsökkentésre, illetve nem tudjuk az egyes részek összegeit sem, és egyáltalán azt sem látjuk, hogy önök ezt pontosan miből szándékoznak kifizetni.

Tegnap a bizottsági meghallgatásán a tárca képviselője elmondta, hogy kategóriák szerint önök az alábbi részvételre számítanak: a 25 évesnél fiatalabb munkavállalóknál 200 ezer fő, 50 fölött 500 ezer fő, FEOR 9-ben 250 ezer fő, tartósan munkanélkülieknél 30 ezer fő, édesanya 30 ezer fő. De önök ezt mi alapján számolták ki?

(13.40)

Főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy már most a munkaerőpiacon működő emberekről van szó, plusz még az új belépőkről is. Semmifajta háttérszámítást nem láttunk. Itt hívom fel a tisztelt kormánypártok figyelmét arra, hogy ha pár nagyobb tétel borul a költségvetésben - például az MNB-től nem lehet beszedni a sárgacsekk-adót, nincs IMF-EU-hitelmegállapodás miatti kamatmegtakarítás -, akkor egyáltalán nem lesz meg ennek a járulékcsökkentésnek a fedezete. A kormány eddig nem mondta meg, hogy konkrétan melyik pluszbevételt melyik pluszkiadáshoz kötné, miközben látható, hogy a bizonytalanság rendkívül nagy.

Nézzük konkrétan! Ha az MNB-re nem sikerül kiterjeszteni a sárgacsekk-adót, az mínusz 110 milliárd forint, ha az EU-IMF-tárgyalások húzd meg, ereszd meg jellege folytatódik tovább, akkor 100 milliárd forinttól esnek el, megalapozatlan adószedés hatékonyságnövelését és az akcióterv visszacsatolási hatását látva 162 milliárd, plusz 40 milliárd. A még nem létező e-útdíjrendszer 100 milliárd forint, túlbecsült növekedés 80 milliárd forint. Mindezt ha összeadjuk, azt láthatjuk, hogy összességében olyan mértékű a bizonytalanság a 2013-as költségvetés egészét illetően - 600 milliárd forintról van szó körülbelül -, hogy erős kétség támad bennünk, hogy egyáltalán valós dologról beszélünk-e itt most a parlamentben vagy egy újabb teljes fikcióról van szó.

Tisztelt Ház! Talán nem meglepő, hogy ilyen kilátásokkal folyamatosan azt kérdezzük a kormánytól, hogy ki fogja mindezt kifizetni. Választ eddig nem kaptunk, pedig egy jelentős költségvetési hatású törvényjavaslatot tárgyalunk. Még egyszer mondom: ha nem tudjuk, ki fizeti a révészt, akkor még mindig a mesék és az álmok világában járunk, de abból az édesanyáknak, a fiataloknak, az időseknek, a munkanélkülieknek, a tartós munkanélkülieknek és egyáltalán az alacsonyan képzetteknek vajmi kevéssé lesz jobb az életük. Márpedig ez mindannyiunk célja, ugyebár.

A finanszírozás bizonytalansága mellett is vannak komoly szakmai problémák a tervezetben. Egyrészt nem látható pontosan, hogy a helyettesítési hatást miként próbálja kivédeni a kormány, vagyis nem látjuk, hogy egész pontosan az intézkedések hatására, ha beindul az, hogy a 25 év feletti alkalmazottakat vagy épp az 50 év felettieket preferálják a most meglévő munkavállalókkal szemben, akkor mi fog történni. Tehát erre mi az orvosság?

Kivédhető lenne ez a nemkívánatos hatás olyan módon, ha például akkor lenne elérhető a kedvezmény, ha a foglalkoztatotti létszám az előző évihez képest növekedne, de ilyenfajta kontrollok egyáltalán nincsenek benne a törvényben. A tartósan álláskeresők járulékcsökkentése pedig az eddigi gyakorlatot viszi tovább egy nagy problémával, amit ugyancsak továbbvisz. A közmunkát végzők ugyanis megint nincsenek benne a támogatott körben, tehát valóban megint az látszik, hogy önök a regisztrált álláskeresőkre máshogy gondolnak, mint a közmunkásokra, holott a közmunkások nagy részének nem életcélja az, hogy közmunkában ragadjanak, és nagyon fontos lenne, hogy esélyegyenlőség legyen abban a tekintetben, hogy nyílt munkaerő-piaci munkához a regisztrált álláskeresők és a közmunkások ugyanolyan eséllyel juthassanak.

Az LMP kiáll azért, hogy minden, nem az elsődleges munkaerőpiacon dolgozó ember azonos esélyekkel keressen állást, vagyis fel akarjuk számolni a jelenleg sokféleképpen meglévő közmunkacsapdát, és ezért azt kérjük, hogy a tartósan állást keresők mellett a közmunkásokra is terjesszék ki ezt a kedvezményezetti kört.

Az anyasági ellátásban részesülők járulékcsökkentése kapcsán pedig kiemeljük, hogy az érintettek munkaerő-piaci problémáinak megoldásához a járulékcsökkentés egész biztosan kevés lesz, szükség van a rugalmas munkavégzési formák további erősítésére, támogatására, mert a gyermekvállalás után visszatérők számára nehézséget okoz az általánosan elvárt fix, 8 órás munkavégzés, amikor is csak az esetek kis részében kerülhet sor arra, hogy alternatív időbeosztásban, egy helyszínen történhessen a munka elvégzése.

További probléma, ahogyan a rendszer a Start-kártyák rendszeréhez viszonyul. Az új rendszer és a létező Start-rendszer kompatibilitása sem világos. Látható, hogy a Start Plusz, Extra bónuszkártyák mind 2013. december 31-ei kifutásúak, de nem látható az, hogy mi a kormány elképzelése, hogy 2013 folyamán ez a két rendszer hogyan működne párhuzamosan. A Start-kártyákkal már rendelkezőkre az új rendszer automatikusan vonatkozik, ha a munkáltató kiszámolja, hogy ez több támogatást jelent neki? Vagy mi az elképzelés?

Az is látható, hogy az LMP már sokkal már korábban letette azt a javaslatot, ami túlmutat ennek a mostani, munkahelyteremtő akciótervnek a kaliberén, hiszen mi nemcsak a járulékcsökkentést, hanem az szja-rendszernek a megváltoztatását is szorgalmaztuk, progresszív kulcsokat bevezetve, zöldadót bevezetve, hiszen az ebből származó bevétel számításaink szerint teljes egészében a munkát terhelő járulékok csökkentésére lehetne fordítható, és ezzel nagyon komoly eredményeket tudnánk elérni. Egyrészt a nyugdíjjárulékot vissza tudnánk állítani a 2010-es szintre, másrészt pedig az egészségbiztosítási járulékot 1 százalékponttal csökkenteni tudnánk, és célzott intézkedéseket tudnánk bevezetni az új munkahelyek érdekében, tehát lenne egy általános része, egy célzott része, sokkal komplexebb, és valóban az is látható, hogy biztos forrásai lennének az általunk tervezett intézkedéseknek.

Az is teljesen világosan látható, hogy a depressziós térségekben és az alacsonyan képzettek körében nagyon sok segítségre van szükség. Mi 33 kistérségben gondolkodtunk, ahol 3 évre biztosítottunk volna kedvezményeket. A legfeljebb szakmunkás végzettségű embereknek a közterhek 50 százalékát, a munkáltatóiknak a közterhek 50 százalékát engednénk el, a 8 általános iskolával rendelkezők számára pedig a 100 százalékát. Ezzel elérnénk azt, hogy az egész országban a munkáltatók egy évig mentesülnének a közterhek megfizetése alól minden olyan új alkalmazott után, aki maximum 8 általánost végzett és a második évben is komoly kedvezmények járnának osztályrészül. Ez egy olyan akcióterv, ami azt gondolom, kellőképpen komplex azokhoz a foglalkoztatási problémákhoz, amelyekkel jelenleg Magyarország szembenéz, ezt az önök akciótervéről sajnos nem tudom most elmondani.

Összességében úgy látjuk, hogy nagyon nehéz olyan törvénymódosításokat felelősen elemezni, értelmezni, amelyeknek jelentős költségvetési vonzatai vannak, de semmilyen munkaanyagot, háttérszámítást, modellt, szcenáriót, hatástanulmányt, semmit nem nyújtottak be amellé, hogy legalább egy halvány képünk lehessen arról, hogy miből szeretnék önök mindezt kifizetni.

Fontos lenne, sőt mindennél fontosabb, hogy segítsünk a legérzékenyebb helyzetben lévő honfitársainkon, de ahhoz rendszerben kell gondolkodni, mert a járulékcsökkentés önmagában nem elég, a számok terén pedig a valóság talaján kell maradni, mert még mindig nem tudjuk, hogy ki fizetné ki ezt a programot. Amíg nem látjuk, nem lehetünk biztosak abban sem, hogy meg tud-e valósulni egyáltalán, hogy úgy fogalmazzak, az óriásplakátoktól a valóságig hosszú az út, tisztelt képviselőtársaim.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Átadom a szót Ertsey Katalin képviselőtársamnak, aki folytatja vezérszónoki körünket.

Forrás: parlament.hu