GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ékes József képviselőtársam igényének megfelelően gratulálni szeretnék. Gratulálni szeretnék, de valójában ahhoz, hogy sikerült megteremteniük azt, amiről azt mondta, hogy nem sikerült, a radikális bércsökkenést adott esetben. Sikerült megteremteniük, mert gondoljon csak bele, hogy az adójóváírások kivezetésével mit okoztak a kiskeresetű embereknek. Gondoljon csak bele, hogy mondjuk, azon a család-, gyermektámogatási rendszeren keresztül, ami a tehetősöknek adja az adókedvezményt, a minimálbéren dolgozó embereknek meg nem teszi ezt lehetővé, mert nyilván nincs miből - milyenfajta segítő kezet nyújtottak? Gondoljon csak bele abba, amiről beszélt, hogy a Munkaerő-piaci Alap tekintetében milyen változási folyamatok mentek végbe, de Czomba államtitkár úr biztosan tud segíteni önnek e tekintetben, hogy hogyan és miképpen csökkent, hogyan és miképpen szűntek meg a decentralizált típusú források, amelyek a helyben döntés alapját adták meg, a szubszidiaritás, ugye, hogy minél közelebb vagyunk, annál egyszerűbb és annál kézenfekvőbb legyen a döntés meghozatala. Gondoljon csak bele abba, amire hivatkozik az adósság tekintetében, hogy a Fidesz, mondjuk, az 1998-2002 közötti lakástámogatási program keretei között, no, nem az első lakáshoz való hozzájutás tekintetében, hanem a harmadikhoz meg a negyedikhez is hány tízmillió forintokat helyezett ki, és annak mennyi volt a terhe a későbbiekre vonatkozóan. Gondoljon csak bele abba a munkanélküliséggel kapcsolatos rendszer működtetésébe, amely az önök ciklusaihoz méltó, gyakorlatilag, hogy folyamatában mindig arra törekedtek, hogy hogyan és miképp lehet kirekeszteni.

A kirekesztés önmagában nem segítség, a kirekesztés önmagában nem eredményre vezet. Én azt mondom: igen, dolgozni kell, de az ellehetetlenülő sorsok tekintetében meg segítő kezet is kell tudni nyújtani, pont azért, hogy a munka világába újra visszatalálhassanak. Ezernyi ellentmondásosság van ebben a történetben.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu