SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Ott folytatnám, ahol Vágó képviselő úr abbahagyta, legalábbis a zöldmunkahely-teremtés kapcsán beadott módosítóinkról szeretnék beszélni.

Emlékszünk még talán, hogy a Fidesz választási programjában volt egy figyelemre méltó rész a zöldgazdaság-fejlesztésről, évente a lakásállomány 10 százalékának energetikai felújítása 80 ezres munkahelyteremtéssel, zöldközbeszerzésről volt szó benne, zöldbankról. Most már a harmadik költségvetést látjuk, amit ez a kormány készít, és hatalmas többsége van, koalíciós kompromisszumkényszereknek nincs kitéve, és nyoma sincs ennek az intézkedéssorozatnak. Ez is egyfajta blöff volt. Pedig ebben óriási potenciál van, és mi magunk is nagyon hinnénk benne. A beadott módosító indítványaink is arról szólnak, és azzal érvelünk, hogy nemzetgazdasági szinten a munkahelyteremtő hatást, az energia- és importfüggőség csökkentését, a környezetszennyezés mérséklését és a megtérülést tekintve is az egyik legelőnyösebb beruházás, ha az állam az energiahatékonyság növelésébe és a kis léptékű megújuló energiahasznosításba fekteti az adófizetők pénzét; tehát nem atomerőműbe, hanem megújulóenergia-hasznosításba és energiahatékonyságba.

A 2012-es költségvetésben mindössze 2 milliárd forintot szán erre a kormány, és látjuk azt is, hogy ilyen gyorsan kimerülnek azok a pirinyó pályázati alapok, amelyek fűtés-korszerűsítésre és megújuló támogatásra lesznek kiírva. 2012-ben mindössze 2 milliárd forintot szánt a kormány az energiahatékonyság támogatására. Azt hittük, hogy ez már a mélypont, ehhez képest a 2013-as költségvetésben még ezt is megfelezik, és mindössze 1 milliárd forint lesz arra a célra, hogy épületenergetikai és energiahatékonysági beruházásokat tudjunk elvégezni. Pedig hangsúlyozom, hogy egy olyan forrásról lenne szó, amely az energiatakarékosság mellett a munkahelyteremtést, a kkv-k ösztönzését is bizonyítottan jól szolgálja, és a gazdaság élénkítéséhez is hozzájárul.

(20.50)

Módosító indítványunkban elég komoly összeget csoportosítanánk át erre a célra, és a forrását is megjelöltük, a szén-dioxid-kvóták értékesítéséből lehetne olyan beruházási alapot teremteni, ami ezt a célt szolgálja. Sajnálattal látjuk, és nem csak a költségvetés alapján ítéljük meg így, hogy a környezet- és a természetvédelem nincs jelen a kormánypártok értékrendjében. Tovább csökken, és újabb mélypontot ér el a zöldhatósági intézményrendszer finanszírozása, forrásokat csoportosítanak át a vidékfejlesztésből a Belügyminisztériumba. Az előbbi felügyelete alatt álló vízügyi hatóságoktól újabb 20 százalékot vonnak el, hogy aztán vízügyi feladatokra és a közmunka finanszírozására fordítsák; itt többször elmondtuk az előző időszakban, hogy szerintünk teljesen értelmetlenül.

A hulladékgazdálkodás támogatási rendszere is több sebből vérzik. Az LMP kiszélesítené és emelné a termékdíjakat általában, ezt többször elmondtuk, hogy a szennyező fizet elvét sokkal hatékonyabban kellene alkalmazni, és a befolyt bevételekből lehetne támogatni a környezettudatos fogyasztói magatartást és az ökológiailag fontos hulladékgazdálkodást, a megelőzést és újrahasznosítást. Ehhez képest azt látjuk, hogy a termékdíjrendszerben több mint 60 milliárd forintot beszednek, és ennek csak egynegyedét akarják odaadni hulladékhasznosításra. És ha azt nézzük, hogy milyen teljesítményt nyújtott például az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség ebben az évben, ma is volt már erről szó és a héten többször is, meglehetősen siralmas a kép.

Azt is sajnálattal látjuk, hogy tovább zsugorodik a környezeti energia és operatív program által rendelkezésre álló keret, és a húzóágazatnak számító zöldgazdaságot így még kevésbé lehet támogatni. Módosító indítványainkban ezt is megpróbáljuk korrigálni. Nagyon érdekes, hogy a Katasztrófavédelmi Főigazgatóság költségvetése növekszik ugyan, de például a katasztrófaelhárítás különféle feladataira még a tavalyi forrásnál is sokkal kevesebbet akarna fordítani a kormány.

Engedjék meg, hogy néhány egészségügyi vonatkozásra is kitérjek. Elmondtuk, hogy a jövő évi költségvetés legkomolyabb feszültségei az egészségügyi büdzsében találhatók. A költségvetés első verziójában egyáltalán nem találtuk meg a fedezetét sem a béremelésnek, hiszen az összevont szakellátásra alig szánt többet a kormány, mint a tavalyi évben. Az indoklásban meg ott van, hogy ebből kellene fedezni azt a bizonyos 30,5 milliárdot, amit a béremelésre megszavaztunk. Ha ez így van és így marad, akkor nyilván a kórházi szakellátásból kell elvenni ezt a pénzt és béremelésre fordítani, és ezzel tovább fogjuk növelni a kifizetetlen tartozásokat és a lejárt idejű kötelezettségállományokat.

Ugye, azóta mondtak mindent, hogy megemelik ezeket a sorokat, és majd jövedékiadó-emelésből fedezik. Mindennap más forrást említenek meg ezzel kapcsolatban. Teljes a zűrzavar ilyen szempontból. A legnagyobb örömünkre azt is hallottuk, hogy az alapellátás finanszírozására komoly milliárdokat fognak szánni, de ennek forrását igazából megint csak nem látjuk, nem látjuk, hogy hol kell keresni ebben a bizonyos költségvetésben. Mint ahogy Vágó képviselő úr és többen előttem elmondták, ennél sokkal nagyobb tételeket sem lehet találni, és nem is lehet elképzelni, hogy a fő számok módosítása nélkül bele lehet ebbe a költségvetésbe szuszakolni 300 milliárdokat vagy még többet.

Az alapellátásra fordítható összeg reálértékben tovább csökken, még akkor is, ha ez a kártyapénzemelés megvalósul, és így nem látjuk azt, hogy a praxisalapot hogyan töltenék föl, nem látjuk azt, hogy hogyan lehet megállítani az orvosi elvándorlást, és a tartósan betöltetlen háziorvosi körzeteket mitől fogják majd a fiatal orvosok betölteni.

De a legnagyobb problémák a gyógyszerkasszában várhatóak. Ugye, itt nem egészen két év alatt megfelezik a gyógyszer-finanszírozásra fordítható összegeket, ennek beláthatatlan következményei lesznek, illetve már most is vannak, hiszen nagyon negatív jelenségeket látunk a gyógyszerellátás környékén. Ennek bizony a támogatáscsökkenés és a patikai árréstömeg-csökkenés miatt a kis forgalmú patikák fogják leginkább meginni a levét.

Itt szóba került a tömegsport támogatása. Említették már képviselőtársaim, és ezzel kapcsolatos módosító indítványaink is vannak rendszerben, de úgy gondoljuk, nagyon fontos, hogy a kis helyi egyesületekben az amatőr sportot és az amatőrök utánpótlását támogassuk. Ez segít minket abban, hogy egy-egy helyi közösségben a sporttevékenység végzésének kultúrája alakuljon ki, sokkal komolyabb kultúrája, mint ma, és minél többen vegyenek részt a sportban. Fontosnak tartjuk, hogy az utánpótlás-nevelésre több forrás jusson.

A szabadidősport, nem kell talán bizonygatni, nagyobb mértékű támogatása, és erre nemzetközi példák vannak, sikeresen hozzájárul a népesség egészségügyi helyzetének javításához, és erre borzasztóan rászorulunk. Hiszen nagyon rosszak a népegészségügyi mutatók. A támogatás növekedésével a szemléletmódot is lehetne változtatni, és a lakosság egészségesebb lenne, mozgásban gazdagabb életmódot folytatna. Indokoltnak tartjuk, hogy a meglévő sportlétesítmények kapacitásának kihasználtságát növeljék a lakosság érdekében. Úgy, ahogy képviselő asszony mondta az imént, nem kell ehhez új stadiont építeni, pláne nem ilyen költséggel és ilyen költségvetési helyzetben, hanem a meglévő kapacitásainkat kellene megnyitni jobban a tömegsport számára.

Úgyhogy a szabadidősport támogatására sokkal nagyobb összeget fordítanánk, és ezzel a mindennapos testedzést megvalósítanánk mind a gyerekek, mind a felnőttek számára. Ennek érdekében a helyi egyesületeket, a diáksportot és a hallgatói sportot mindenképpen támogatni kell. Természetesen én is azok közé tartozom, nagyon örülök az olimpiai sikereknek, és én is elbűvölten néztem egyes teljesítményeket, én is sportbarát vagyok ilyen szempontból, de nézzük meg a népegészségügyi mutatókat, nézzük meg azt, hogy milyen a magyar emberek általános kultúrája a testmozgással kapcsolatban. Itt rengeteg állami teendő lenne, és ezt források nélkül egészen biztosan nem lehet elvégezni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu