VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném kiemelni és örömmel üdvözöljük, hogy bár a kormány többször hangsúlyozta, hogy szociális szempontokat nem kíván az adórendszeren belül érvényesíteni, most mégis megtörténik. Ez azonban egy olyan 180 fokos fordulat, amit meg kell hogy dicsérjünk, az eddigiekkel ellentétben. Eddig folyamatosan olyan dolgokkal kapcsolatos nézetváltás volt a kormánynál, ami az embereket hátrányosan érintette, ez végre előnyösen érinti őket.

Miért is tartjuk fontosnak ezt a szociális fordulatot az adórendszeren belül? Néhány szót erről is szólnunk kell. Ha az állam nem él az adórendszeren belül a kiegyenlítő-felzárkóztató funkcióval, akkor a leszakadó társadalmi csoportokat szociálpolitikai intézkedésekkel kell valahogy kompenzálni, meg kell oldani egy jelentős költséggel fenntartott szociális rendszer jóvoltából azt, hogy ezek a csoportok véglegesen, visszafordíthatatlanul ne szakadjanak le a társadalomtól. Azonban egy ilyen szociális rendszer természeténél fogva egalizál, egyforma juttatásokat juttat azoknak, akik tesznek magukért, és azoknak is, akik nem hajlandók még dolgozni sem. Ezért tartjuk jónak azt, hogy az adórendszeren belül érvényesítsen a kormány a jövőben szociális szempontokat, mert a világon mindenhol élnek ezzel az eszközzel, és megjegyzem egyébként, hogy egy magáért tenni akaró, cselekvő, dolgozó, értéket teremtő polgárt kell megkülönböztetni pozitív módon, az adórendszer áldásaival is, azért, mert ezzel lehet ösztönözni az embereket a munkára és az értékteremtésre. Ez tehát egy olyan elméleti alapvetés, amivel eddig, úgy látszik, hogy nem volt tisztában a kormányzat. Talán a Jobbik hatásának is tudható, hogy annyira sokat rágtuk a fülét a kormánynak ezzel kapcsolatban itt az Országgyűlésben, hogy rájött arra, hogy érdemes a szociális szempontokat érvényesíteni az adórendszeren belül.

Azonban nagyon komoly forrásoldali problémák övezik a most bejelentett adóintézkedéseket. Képviselőtársaim, három olyan forrást jelölt meg az intézkedések forrásául a kormány, amelyek mind ideiglenesnek tekinthetők, illetőleg az állam gyakorlatilag önmagát adóztatja meg. Mi az egyik forrás? A kormány a költségvetés tartalékaiból 100 milliárd forintot kölcsön szeretne venni. Ezt meg lehet tenni egyszer, de persze kérdés az, hogy akkor a tartalék mire szolgál, ha kölcsönvesszük, hiszen akkor már nyilvánvalóan nem tud tartalékként működni az a potom 100 milliárd forint, amit erre a célra használnak fel. De mi lesz utána? A kölcsönt ugyanis vissza kell adni. Egy év múlva 100 milliárd forinttal többet kell visszatenni ebbe a rendszerbe, és nem áll rendelkezésre az eredeti forrás. Ez nyilvánvalóan a most bejelentett adóintézkedések fenntarthatóságát kérdőjelezi meg.

A másik kérdés a Magyar Nemzeti Bank megadóztatása. Ezzel gyakorlatilag a saját közösségi forrásainkra vetünk ki adót, amit megint csak meg lehet csinálni, pénzügyileg keresztülvihető művelet, de a Magyar Nemzeti Banknál képződött veszteséget a következő évben a jegybankra vonatkozó törvény - amit egyébként az Európai Unió diktált és mondott tollba a kormánynak - előírásai szerint vissza kell pótolni költségvetési forrásokból. Megint csak mi történik? Egyik évben sikerül megoldani, a következő évben pedig nemhogy nem sikerül megoldani, hiszen nem áll ugyanaz a forrás rendelkezésre, de még vissza is kell tenni a pénzt a kalapba.

A harmadik ilyen pedig az Államkincstár tranzakcióinak a megadóztatása. Itt ugyanaz történik: az állam a saját kifizetéseit adóztatja meg, és ebből remél adóbevételt. Ha ilyen egyszerű lenne adóbevételt kreálni, akkor emeljék fel hirtelen ötszörösére ennek az adónak a mértékét, s akkor még jobb, mert még több pénz folyik be. De hát ez önmagában nyilvánvalóan nem megy, hiszen az ember sem tudja kirángatni saját magát hajánál fogva a mocsárból, s ugyanígy a gazdaságpolitikában sem működik az, hogy az állam saját maga megadóztatásával kreál újabb és újabb adóbevételeket. Ez ilyen módon nyilvánvalóan nem fog működni.

Elhangzott az, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara szerint - amelynek a Fidesz-közelisége kész tényként kezelhető, elég, ha a nemzetgazdasági tárca államtitkárára gondolunk, vagy Parragh László úrra, aki maga is egy Fidesz közeli személy, szerintem felvállaltan, legalábbis nem hallottam, hogy ezt valaha is tagadta volna - elsősorban a kereskedelemben dolgozó embereket segítik majd meg ezek az adóváltozások, mert ők azok, akikre ez leginkább kiterjeszthető. Csak kérdezem én, képviselőtársaim, hogy vajon tényleg a kereskedelmen kell-e leginkább segíteni. Én egyetértek azzal is, hogy segítsük meg a kereskedelemben dolgozó embereket.

(13.20)

Csak kérdés az, hogy több eladóra lesz-e szükség attól, ha bevezetjük ezeket az adóintézkedéseket. Hát az a helyzet, amit már Bertha Szilvia nagyon helyesen elmondott és kiemelt előttem, hogy alapvetően nem lesz több eladóra szükség a kereskedelemben, nem lesz több árufeltöltőre szükség, ha alacsonyabb az adókulcsa az eladói tevékenység végzésének vagy különböző kereskedelmi tevékenységeknek, akkor nem lesz attól még több kereskedőre szükség. Ugyanannyi termék, ugyanannyi áru fogy el. Mi az, ami a kilátást jelenthetné a jelenlegi helyzetből? Az, hogy a magyar állam a termelést preferálja. Támasszuk fel a magyar ipart! Erősítsük meg a magyar mezőgazdaságot, erősítsük meg a turizmust! Ez a három ágazat, ami tartósan képes kívülről, külföldről is jövedelmeket vonzani Magyarországra. Gondoljunk csak bele: nemrég Magyarországon még buszokat, orvosi műszereket, vonatokat, nagyon sok mindent gyártottunk. Jelenleg már egy bérmunkás állam lettünk. Most annak örülünk, ha a legjobban menő magyar cégek beszállíthatnak egy-egy lökhárítót egy nyugati autógyár részére. Hát messze nem ugyanaz a helyzet. Magyarország részére az Európai Unió látható módon azt okozta, hogy elveszítettük az ipari kultúránk, az ipari hátterünk jelentős részét, holott nyilvánvaló, hogy pont ez az az ágazat, amibe érdemes lenne összpontosítani az erőforrásokat. Hasonló a helyzet a mezőgazdaságban, ott is mélyrepülést látunk. Erre semmilyen választ nem ad az előttünk fekvő törvényjavaslat. Sem az ipart, sem a mezőgazdaságot nem preferálja. Azt már talán mondanom sem kell, hogy a turizmust sem. Most a kérdés az, hogy ha a kereskedelemben dolgozókat próbáljuk megerősíteni, az szociális intézkedésként elfogadható, de nyilvánvalóan nem fogja stimulálni a gazdaságot. Akkor mit érünk el ezzel az intézkedéssel, ha ilyen módon célszerűtlenül költjük el ezt a pénzt?

Fontosnak tartom azt is elmondani, hogy akkor, amikor beszél a kormány arról, hiszen itt elhangzott többször is, hogy megemelték a minimálbér összegét, azért emlékeztetnék arra, hogy az a bruttó 93 ezer forint, ami jelenleg a minimálbér összege, az 11 300 forinttal többet ért 2010 tavaszán, mint jelenleg; önök olyan adóváltozásokat fogadtak el, amelynek az az eredménye, hogy pont a legkevesebbet kereső embereknek csökkent a jövedelme, és bizony azt kell hogy mondjam, a gazdagokból, a legjobban kereső emberekből hozta létre a kormány a saját nyertes választói célcsoportját. Az egykulcsos adórendszerrel van körülbelül 600 ezer ember, akit ezek az adóváltozások kedvezően érintettek ebben az országban, az összes többi ember a 10 millió lakóból pedig kedvezményezés nélkül maradt, sőt rosszul járt ezekkel az adóintézkedésekkel, adott esetben a jelenlegi bruttó 93 ezer forintos minimálbért kereső embernek történetesen csökkent is a bére. Ezek tehát olyan lépések, amelyekkel nyilvánvalóan nem érthetünk egyet.

Nagyon fontosnak tartom azt is elmondani, hogy a Jobbik minden esetben kidolgozta és az asztalra tette a saját előremutató gazdasági javaslatait. Ilyen volt az adórendszeren belül az, amit valóban tenni kellett volna. Az erőforrásokat a termelőágazatokban, az iparba, a mezőgazdaságba és a turizmusba, ami külföldi jövedelmeket vonz Magyarországra, kellene összpontosítani. Mi azt javasoltuk, hogy állítsuk vissza az adórendszer progresszivitását, tegyük lehetővé azt, hogy az iparban, a mezőgazdaságban és a turizmusban dolgozó, a Statisztikai Hivatal adatai szerint másfélmillió embernek folyósítsunk adókedvezményeket, ezt a másfélmillió embert kedvezményezzük, adjunk nekik több mint 20 ezer forintot havonta adókedvezményként, és akkor előállhat az a helyzet, hogy valóban ott erősítünk közösségi erőforrások felhasználásával a gazdaságon belül, ahol a legnagyobb szükség van rá, azokba az ágazatokba tesszük a pénzt, amelytől azt remélhetjük, hogy ezt a pénzt kamatostul visszatermeli a magyar nemzetgazdaság részére. Megjegyzem, addig, amíg ezek az intézkedések nem történnek meg, nem is remélhetünk változást. Addig, amíg még előfordulhat az, ami jelenleg is előfordul az adórendszeren belül, hogy egy multinacionális vállalkozás kifizeti a társasági adót, és utána letudta a saját maga részéről az adófizetési kötelezettségeket, ezt a pénzt tisztán kiviszi az országból és elköltheti a saját anyaországában, ezzel szemben a magyar vállalkozás háromszor-négyszer akkora adóterhet kénytelen fizetni adott esetben, hiszen a magyar vállalkozást osztalékadó is terheli, amit ki kell fizetnie a magyar költségvetés számára. Amíg ez a rendkívül disszonáns helyzet fennáll, addig nem is reménykedhetünk abban, hogy a magyar vállalkozások egyszer képesek lesznek majd felzárkózni, hiszen maga a nemzeti kormány, a magát nemzetinek valló Fidesz-kormány állít elő olyan helyzetet, amelyben a külföldi vállalkozásokat előnyben részesítik a magyar vállalkozásokkal szemben. Ez is egy olyan megoldandó feladat, ami önökre vár.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu