Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Idén őszre jóval másfél százezer fölé, egyes becslések szerint mintegy 175 ezres nagyságrendre nőtt a 90 napon túli lejárt jelzáloghitellel rendelkezők száma. Az úgynevezett bedőlt hitelek értéke közben már az ezermilliárdos összeget közelíti meg, és közismertté vált, hogy adott egy majdnem százezres réteg, amelynek nem segített a Nemzeti Eszközkezelő; amelynek nem építettek Ócsán olyan falut, amely befogadta volna őket; amely nem tudja igénybe venni az árfolyamgátat, azt az árfolyamgátat, ahol egyébként az alaphitellel továbbra is úgy játszadozik a bank, ahogy akar, tehát átterhelheti a látszólagos könnyebbséget később az ügyfélre. Ez az általam említett réteg lényegében semmilyen mankót, semmilyen segítséget nem kapott.

Azonban van még egy olyan csoport, amely különösen nehéz helyzetben van: akiket már végrehajtás ért; akiktől már elvitték a lakást, elvitték a házat, és mégis még mindig milliós, adott esetben tízmilliós nagyságrendű tartozást kérnek rajtuk számon. Ha legális jövedelemre tesznek szert, annak 33 vagy 50 százalékát letilthatják különféle jogi visszaélésekkel tarkítva, hiszen védelmet senki nem nyújt ezen emberek számára. Látható tehát, hogy adódik egy olyan alulról jövő társadalmi igény, amit itt a nemzet templomában is artikulálni kell, amely szerint egy tartozás, amit egy emberen számon kérnek, ne lehessen lényegesen magasabb, mint az a zálogul adott ingatlan, amit adott esetben el is vettek tőle. Ez egy olyan természetes igény, amit az támaszt alá, hogy semmiféle szakmai indok nem magyarázhatja, hogy egyes társaságok, jobbára külföldi hátterű társaságok ilyen haszonkulccsal dolgozzanak Magyarországon. Nincs szakmai indok, ami magyarázhatja, hogy egy tízmilliós lakás esetében - miután évekig fizet az ügyfél - 25 milliót kérjenek rajta számon.

Nem lehet ezt megmagyarázni semmilyen módon, és egy tisztességes kormányzat rendbe teszi ezt a helyzetet, segít azoknak az embereknek, akik önhibájukon kívül kerültek ilyen csapdába ilyen problémákkal.

Látható az is, hogy az alaptörvényben lehetne rögzíteni, hogy Magyarországon senkit ne lehessen korlátlan ideig szellemi vagy fizikai függőségben tartani. Önmagában egy ilyen rendelkezés előrevetíthetné a bankrendszer elszámoltatását, azt, hogy valóban azok fizessék meg kártéteményeik költségeit, akik előidézték ezt a helyzetet.

Részletes megoldási csomagot illene és kellene kidolgozni azok számára, akik hitelcsapdában vergődnek vagy már elvesztették létalapjukat, ugyanakkor dolgoznának, ha lenne lehetőségük rá. Ezek az emberek nem ingyenélők, nem a saját hibájukból kerültek ide, ezek az emberek dolgozni akarnak, boldogulni akarnak, tisztességes családi életet akarnak élni, és egy tisztességes kormányzat támogatná, támogatja őket ebben.

Adódik tehát a kérdés, hogy miért csak a bankokkal van jóban a kormányzat. Miért írhat le százmilliárdos nagyságrendű tételt az úgynevezett banki ágazati különadóból a bankrendszer, miközben tömeges perek indulnak ellenük a visszaéléseik miatt, miközben ezeket a pereket a károsultak rendre megnyerik? Tehát államtitkár úr, mit üzen az érintett tízezreknek? Ez a legfontosabb kérdés ezen a napon.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu