DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Orbán Viktor múlt pénteken Rómában, a Kereszténydemokrata Internacionálé plenáris ülésén a következőket mondta: "Európának be kell látnia, hogy a jóléti társadalmak helyét a munkaalapú társadalmaknak kell átvennie. A cél az, hogy minél többen dolgozzanak az Unió országaiban, mert a válságot csak így lehet leküzdeni."

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem először hallottuk ezt a miniszterelnök úrtól, de sokadszorra is meg kell állnunk, és emlékeztetnünk kell arra a kormánypártokat, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr teljes félreértésben él a jóléti állam fogalmát illetően. A jóléti állam lényege, tisztelt képviselőtársaim, az aktív állampolgár ideája. Ez azt jelenti, hogy a legfőbb célja az, hogy bővítse az állampolgárok lehetőségeit arra, hogy a munkából tudjanak megélni, vagyis növelje a munkaerő-piaci részvételüket. Fontos törekvése, hogy az embereknek ne csak munkája legyen, hanem olyan munkája, ami képességeiknek megfelelő is, és olyan munkája, ami értéket teremt.

Az északi országok esetében például nem azért alacsony a jövedelmi egyenlőtlenségek szintje, mert széles körűek és bőkezűek a szociális ellátások, hanem egész egyszerűen azért, mert a piaci jövedelmek elosztása egyenlőbb. Ez konkrétan azt jelenti, hogy kisebbek a bérek közti különbségek, szélesebb a munkaerő-piaci részvétel, több ember van jelen a munkaerőpiacon, és magasabb a lakosság iskolai végzettségének szintje.

A jóléti politika középpontjában tehát pontosan a foglalkoztatáspolitika áll, és ezek az államok egytől egyig elkötelezettek a magas foglalkoztatottság mellett. Ennek nemcsak olyan praktikus okai vannak, mint hogy elő kell teremteni az adópénzeket a jóléti szolgáltatások finanszírozásához, hanem ezeknek az államoknak van egy nagyon fontos mögöttes szándéka, mégpedig az, hogy fenntartható közösségeket akarnak teremteni.

Mikor fenntarthatóbb egy társadalom? Mikor fenntarthatóbb egy állam? Mikor erősebb egy gazdaság? Akkor, ha egyenlőbb és igazságosabb a közteherviselésben való részvétel, és az egyénnek minél kisebb esélye van arra, hogy a társadalmon kívül, kirekesztve találja saját magát. A jóléti állam fenntartása szempontjából ezért pontosan egy alapvető érdek, hogy minél több aktív korú, munkaképes ember dolgozzon, legyen adófizető, és egyáltalán érdekelt legyen abban, hogy a munkaerőpiacon találja meg a megélhetését. Ezen célok elérését az állam azonban elősegíti azzal, hogy jó minőségű közszolgáltatásokat biztosít; ilyen például, hogy elegendő számú és minőségű bölcsődei és óvodai férőhelyeket hoz létre, illetve aktív segítséget nyújt abban, hogy ha valaki kikerül a munkaerőpiacról, akkor minél hamarabb vissza tudjon találni oda.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném felhívni a miniszterelnök úr és a kormánypártok figyelmét arra, hogy pillanatnyilag Európában szó sincs olyanfajta korszakváltásról, amelyről a miniszterelnök úr Rómában beszélt, hiszen miközben a jóléti politika szempontjából kezdetektől fogva meghatározó cél a magas foglalkoztatottság elérése, az utóbbi időben még erősebb elmozdulás volt megfigyelhető ebbe az irányba, még inkább azt akarják elérni ezek az államok, hogy az emberek visszataláljanak a munkaerőpiacra, jelen legyenek ott.

Ha önök tanulni akarnak, akkor nem kell szégyellni, van kitől, más nemzetek már szolgáltak jó példával országunk számára is. Nézzük meg például a skandináv modellt, amely nagyon jó példát mutat arra, hogy még a globalizáció és a válság körülményei között is versenyképes tud maradni egy kicsi és nyitott gazdaság úgy, hogy a szolidaritást nem adja föl, nem dobja oda prédául különböző homályos gazdaságpolitikai célkitűzések oltárán.

Hogyan tudták ezt a skandináv országok megtenni? Kitartóan és nagymértékben befektetettek a humán tőkébe - ez azt jelenti, hogy az oktatásba, az egészségbe -,s a társadalmi felemelkedés csatornáit szélesre nyitották, és emellett pedig megfinanszírozták azt - a tehetősebb emberek és a tőke fokozottabb adóztatásával -,s hogy a közszolgáltatások jelen legyenek és magas minőségben legyenek jelen a társadalomban.

Látható tehát, hogy itt egy igazságosabb és a munkát kevésbé megterhelő rendszert sikerült kialakítani, és eközben ezek a társadalmak azt is elérték, hogy a kisebbségben lévő csoportok, a kisgyermekes szülők, a kisgyermekes édesanyák vagy éppen a megváltozott munkaképességű emberek is meghatározott arányban jelen tudjanak lenni a gazdaságban. Talán az sem meglepő, hogy ezek igazából zöldgazdaságok, hiszen megfigyelhető, hogy a beruházásaik között jelentős a zöldbefektetések aránya, ami azt jelenti, hogy az energiahatékonysági beruházásoktól kezdve a megújuló energia fejlesztéséig mindenben próbálkoztak, ami zöldenergiát jelent, zöldgazdaságot hoz létre. Egy ilyen országban, tisztelt képviselőtársaim, senki nem marad az út szélén.

Látható tehát, hogy a munkahelyteremtés és a szociális biztonság egymást erősítik a fejlett jóléti országokban. Sajnos, az önök kormányzásának köszönhetően Magyarországon most egyik sincs jelen, nincsen érdemben munkahelyteremtés és nincsen szociális biztonság sem, önök az "is-is" helyett a "vagy-vagy"-ot választották, és tulajdonképpen ott tartanak, hogy egyikben sem sikerült előrelépni. Ráadásul Orbán Viktor és az Orbán-kormány azt az emberellenes ideológiát tűzte ki a zászlajára (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), hogy vagy munkahelyteremtés, vagy szociális biztonság - ez az LMP számára elfogadhatatlan.

Köszönöm a szót. (Taps az LMP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu