Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magyarország jelen pillanatban éves szinten több mint 1300 milliárd forintot fordít arra, hogy államadósságának aktuális kamatait törlessze. Ezen adósság jó része devizában mért, és az előttünk fekvő előterjesztés, az abból következő záróvitára szánt témaköröket illetően megállapítható, hogy az állam devizaadósságát a kormányzat egy fiktív árfolyamon szeretné elszámolni, ezzel is a saját mozgásterét szélesítve a tekintetben, hogy könnyebben jusson nemzetközi forrásokhoz, könnyebben jusson nemzetközi hitelekhez, amelynek a következményei jelen állás szerint is beláthatatlanok.

Nem az zavar minket elsősorban, hogy vannak ezen előterjesztésben olyan indítványok, amelyek legalábbis érdekesek - szélesítenék a Költségvetési Tanács jogköreit, miután leépítették annak apparátusát, majd most a Nemzeti Bank és az Állami Számvevőszék szakemberei fognak számukra ajánlásokat adni -,s amellett, hogy ez a hatáskörök összemosása és a felelősség szétkenése, sokkal inkább zavar minket az, hogy az előző előterjesztés indoklását, tehát a fegyverletételt a nemzetközi pénzvilág előtt, átemelhették volna egy az egyben ide, hiszen itt is szerepel az, hogy ha a kormánynak olyan nemzetközi kötelezettségei keletkeznek, amit köteles átvezetni a költségvetési törvényjavaslatban, ez alapján megteheti. Tehát ha az IMF önöket fegyverletételre kényszeríti, akkor ez alapján behódolhatnak neki, hogyha nemzetközi kötelezettség vagy európai bírósági ítélet bírja önöket erre, akkor úgyszintén. Itt van a behódolás jelképe előttünk.

Látnunk kell azt is, hogy a stabilitási törvény szerint nem lehet kölcsönt felvenni akkor, ha nő az államadósság. Az új szabály szerint ez viszont nem vonatkozik arra az esetre, ami előttünk áll, miszerint nemzetközi szerződés, megállapodás, adott esetben egy IMF-csomag lehetőséget nyújt erre. Tehát egy olyan őskáosz alakul ki, ahol egyrészről a kormányzat elkötelezettnek mutatkozik az államadósság, az eladósodottsági szint csökkentése mellett, ugyanakkor pedig leteszi a fegyvert a nemzetközi pénzvilág előtt az első blikkre, az első adandó alkalommal.

Miért súlyos ez? 2006-ban, egy általunk nem túlzottan szeretett évben 12 766 milliárd forintban mérték az államadósságot, 2011-végére már 20 955-ben. Egyáltalán nem túlzó az a prognózis, amely szerint 2020-ra a GDP 100 százalékát is elérheti az államadósság. Emlékezzenek vissza, az önök Széll Kálmán-tervében még úgy számoltak, hogy az államadósság 2018-tól már a GDP 50 százaléka alatt is lehet.

(17.50)

Látható, hogy a tündérmese köszönő viszonyban sincs a valósággal. Sajnálatos módon ott tartunk, hogy még mindig több mint 1300 milliárdot törleszt Magyarország évente. Ez kitermelhetetlen, ez fenntarthatatlan, nincsen olyan gazdasági indok, amely ennek a helyzetnek a fenntartását alátámaszthatná.

Tehát látható, hogy kikerülhetetlen ezen eladósodottsági szintnek az átgondolása, adott esetben az újratárgyalás megkezdése végre; kikerülhetetlen, hogy az IMF-fel szemben valaki ellenerőt támasszon, és ne hódoljon be a diktátumainak; és az is kikerülhetetlen, hogy a saját erőnkre való támaszkodással végre Magyarországon beindítsa valaki a belső fogyasztást. Nem akkor, amikor elromlik a hűtőgép vagy a televízió, hiszen az emberek maguktól nem fognak tudni újat vásárolni. Álomvilágban él az, aki azt hiszi, hogy egy tudatos késleltetett fogyasztás következett be az utóbbi két évben Magyarországon. Nem, Magyarország teljes elszegényedése, a középosztály teljes kinyírása következett be, példának okáért azért, mert mintegy 800 milliárdos, devizában mért eladósodottsági szintet hagytak érintetlenül a kormányzat képviselői.

Ebből az adósságtengerből nem tud szabadulni Magyarország. Erre mi a kabinet válasza? Letesz egy olyan előterjesztést, ami a további eladósodottságot teszi lehetővé, annak a kiterjedését teszi könnyebbé, ahelyett, hogy a saját erőforrásainkra támaszkodva kihúzná Magyarországot a bajból, és valóban felpörgetné a belső fogyasztást, valóban közteherviselésre kényszerítené a multinacionális intézményeket, végtére is pedig az egyik ősbűnét felszámolná, miszerint az egykulcsos csapdából kivezethetné Magyarországot, de ennek belátásához több önmérsékletre és a gazdasághoz való néminemű szakértelemre lenne szükség. (Németh Szilárd István: Beutalóra lenne szükség!)

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu