DR. GAUDI-NAGY TAMÁS a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Vékás Lajos Professzor Úr! - és mindazok, akik részt vettek az előttünk fekvő polgári törvénykönyvi javaslat munkájában, és mindazon magyar polgárok, akiknek majd a mindennapi életében ez hihetetlen átformáló hatással fog bírni. Szeretném megosztani önökkel azokat a gondolatokat, megfontolásokat, amelyeket a Jobbik Magyarországért Mozgalom az új polgári törvénykönyv vitájában fontosnak tart közölni.

Az első és legfontosabb szó mindenképpen a jogtörténeti jelentőség kihangsúlyozása. Tehát erre már valóban utalások történtek, de nem lehet eléggé értékelni azt, hogy tulajdonképpen a szuverén magyar jogtörténet időszakának az egyik legjelentősebb pillanata előtt állunk, hiszen az előzmények között ugyan megemlítette Papcsák képviselőtársam Werbőczy István Tripartitumát, Hármaskönyvét, amely szokásjog formájában 1848-ig gyakorlatilag hatályban maradt, sőt egyes elemeiben még áthúzódott a második világháború végéig.

(11.30)

Azonban a Magyar Országgyűlés és egyáltalán a törvényhozók számára valahogy mindig előkerült az oktrojálás, előkerült a kötelezés és a saját akaratból és a saját érdekrendszernek való maradéktalan megjelenítés elve háttérbe szorult; a polgári törvénykönyv is ilyen sorsra jutott eddig. Mindezért tehát mi vitathatatlannak tartjuk azt, hogy igenis szükség van egy új törvény alkotására, hiszen lefedi a magánélet, a magánjogi viszonyok legnagyobb részeit, tehát a személyi-vagyoni-családi viszonyokat, kötelmi viszonyokat és azon belül is az emberek mindennapi életét szinte leggyakrabban érintő szerződéses viszonyokat, amelyek terén Magyarországon viszont nagyon komoly problémák vannak.

Vékás professzor úr többször elmondta és inti a jogalkotókat, országgyűlési képviselőket, minket arra, hogy nagyon bízik a képviselők bölcsességében, önmérsékletében. Mi megpróbálunk ezen elv figyelembevételével eljárni, és megfelelő alázattal viseltetni a 13 éves szakmai munka eredményei iránt, amely valóban rendkívül gondos és rendkívül színvonalas munka, a belső összefüggések világosak, és egyáltalán méltók a XXI. századhoz és méltók az előzményekhez is.

Azonban jelentősége és színvonala miatt sem tudjuk természetesen a kritikátlan elfogadás kényszerében érezni magunkat. Úgy gondoljuk, az várható el tőlünk, mint a közel egymillió ember szavazatának felhatalmazását bíró parlamenti párttól, hogy megvizsgáljuk, hogy a magyar társadalom életviszonyai alapján megfelelően szolgálja-e nemzeti közösségünk boldogulását, életét, tud-e hosszú távon rendező elvként működni egy olyan társadalomban, amely rendkívül sok sebből vérzik. Gyenge a jogi tudatosság, és gyakorlat az erőfölényből és tisztességtelen módon történő polgárijogviszony-alakítás. Tehát az egyenrangúság, a felek egymás mellé rendeltségének az elve - ahogy tapasztalják az embermilliók -, a mindennapokban nagyon nagy csorbát szenved. A mindennapi élet tehát folyamatosan cáfolatát adja annak az alapelvnek, amit a polgári jog magasztos elvei rögzítenek.

Ezt a szempontot, hogy tulajdonképpen meg tud-e felelni a polgári törvénykönyv egy, a liberális vadkapitalizmus szárnyai alá került társadalomnak, egy önkényuralmi rendszerből, szocialista rendszerből - ahol az államszocialista rendszer a tulajdon szentségét nem tisztelte, a személy önállóságát, autonómiáját nem tisztelte, az egyesülés, a társulás szabadságát nem tisztelte, és egy ilyen időszakban született az első kodifikált, törvénnyel megerősített törvénykönyv... - utána Magyarország bekerült egy olyan új rendszerbe, amit a mai napig is sokan úgy élnek meg, hogy egy vadkapitalista világban kiszolgáltatottan állnak számtalan olyan jogviszonyban, amelyben senki nem ad nekik eligazítást arra, hogy hogyan tudják megvédeni magukat egy tisztességtelen piaci kikötést tartalmazó szerződéssel szemben akár egy közműszolgáltatótól, akár egy banktól, akár pedig egy hatalmas befolyással rendelkező, külföldi érdekeltségű cégtől.

Tehát ennek a kiváló jogi munkának az elfogadását vagy beillesztését a magyar jogrendszerbe, mi ezt ebből a szempontból szeretnénk megmérni. És bár nagyra becsüljük azokat a példákat, amelyeket a kodifikációs bizottság megemlített - Hollandia, Québec tartomány vagy Portugália -, azért nem tekinthetünk el ettől a körülményrendszertől. Tehát igenis ott született egy új ptk., de ott nem volt rendszerváltozás, nem volt egy ráadásul elmaradt rendszerváltozás, amelyben az előző rendszerbéli befolyások és logikák sok tekintetben megmaradtak.

Sőt, nálunk az történt, és ezzel kell szembemennünk és ennek a mérlegét kell meghúznunk, hogy egy őrült ideológia jegyében felszámolták gyakorlatilag a magántulajdont, elvették a vállalkozás szabadságát, de a rendszerváltozásnak nevezett változás nem hozott igazából minőségi változást, hiszen ahogy említettem, nőtt a kiszolgáltatottság a mindennapi jogügyletek területén - gondoljunk például a garanciális szervizelés rendszerére, amely tulajdonképpen 1990 előtt sokkal hatékonyabban működött -, a jogi kultúra és öntudat nem került fejlesztésre, és egyszerűen rátört egy vadkapitalista rendszer a társadalomra, mely nem volt arra felkészülve. Letarolták a hazai piacokat a külföldi cégek, rablóprivatizáció zajlott, az élet minden területén új típusú diktátorok jelentek meg, ahogy említettem: bankok, közműszolgáltatók, multicégek.

És sok esetben a jogállam paravánjával a hátuk mögött a jogalkotás szolgai módon segítette sok esetben a milliók kiszolgáltatottságának kiszélesedését. Gondoljunk arra, hogy a spontán privatizáció során a kommunista elit gazdasági hatalmának átmentését lehetővé tevő spontán privatizációt tulajdonképpen az 1988-as társasági törvény tette lehetővé, illetve a külföldi tőke jelentős mértékű befolyását is az akkori, még bukás előtt álló szocialista törvényhozók alkották meg.

Tehát számunkra elvárás, hogy ezt a kiszolgáltatott helyzetet, amelyben nemcsak személyek, hanem kis- és középméretű vállalkozások vagy ahogy említette például Jakab István képviselőtársunk, rengeteg gazdálkodó, földtulajdonos úgy él, úgy éli meg, hogy gyakorlatilag számukra a diktátumok elfogadásában nyilvánul meg a szerződés szabadsága... - elfogadás vagy el nem fogadás, ezen kell változtatni.

Mi tehát úgy tesszük föl a kérdést, hogy semmiképpen nem a neoliberális kapitalizmus térhódításának vagy megerősítésének célját látjuk helyesnek, hanem egy sajátos, magyar harmadik utat. Ezen a mércén mérjük a javaslatot, ehhez képest fogjuk megtenni módosító javaslatainkat az egyes könyvekkel kapcsolatban, és ezen módosító javaslatok elfogadásától tesszük függővé az egész törvény elfogadását vagy támogatását.

Mindenképpen szólni kell itt a konkrét előzmények keretében még arról, erről valóban már többen szóltak előttem, de nem kerülhetjük meg azt, hogy az a kodifikációs munka, ami tényleg 1998-ban megindult, nagyon komoly megszakítást nyert, a politika beletenyerelt, beleerőszakolta magát abba a munkába, amit végül is nem tudtak befejezni Vékás Lajos professzor úrék, és heves vita folyt a parlamentben. Akkor még a Jobbik nem volt itt, de emlékszünk, ismerjük ezeket a vitákat, és bizony az út ezen kacskaringóit még jogtörténészek, politológusok fogják elemezni. Többek között a volt köztársasági elnök kétszer is visszaküldte a törvényt, majd az Alkotmánybíróság 51/2010. határozatával a hatályba léptetés szabályait tekintette alkotmányellenesnek, majd pedig elfogadtuk a 2010. év végén a hatálybalépést megakadályozó törvényt. Ezt mi is támogattuk, pontosan azért - és ezt nagyon nagy erényének tartjuk egyébként ennek a javaslatnak -, hogy a kormányzat szakítva az elmúlt évek valóban sajnálatos gyakorlatával, megtette azt, amit meg kell ilyen nagy kódex esetében tenni. A szakma kezébe visszaadta az ügy továbbfolytatását, és így lehetőség nyílott arra, hogy társadalmi vita után végül is a Ház elé kormányzati beleszólás vagy változtatás nélkül került a javaslat.

A rendkívüli terjedelem természetesen nem teszi lehetővé, hogy minden részletet áttekintsünk, ezért majd néhány alapintézményről szeretnék szólni. Külön majd Staudt Gábor képviselőtársam pedig a családi jog, az öröklési jog és a fogyasztóvédelem egyes kérdéseit fogja tárgyalni.

Szerkezeti kérdések körében több vélemény elhangzott már. Mi úgy gondoljuk, hogy a tagolás és a szerkezet rendszere alapvetően elfogadható, osztjuk azonban azon kritikákat, amelyek úgy foglalnak állást, hogy a társasági jog rendszerének a polgári törvénykönyvbe való beemelése aránytalanná teszi a rendszert, tehát egy olyan dinamikusan változó jogterület szabályait emeli be, amely a mindennapi változásoknak sokkal jobban ki van téve. Tehát azt a fajta stabilitást, azt a fajta kiegyensúlyozottságot nem élvezheti, amelyet adott esetben akár az öröklési jogi szabályok vagy a kötelmi szabályok élveznek, vagy akár a dologi jogi szabályok; tehát úgy gondoljuk, hogy ezt meg kel fontolni, hogy megőrizzük ezt a különállást. Természetesen ez nem jelenti a lényegben való egyet nem értést minden feltételek mellett, de azt sem, hogy a mostani új szabályokkal is maradéktalanul egyetértenénk.

Helyes, hogy a kódex nem lépett a teljes kazuisztikus szabályozás útjára. A porosz törvénykönyv esett ebbe a csapdába annak idején, amikor minden élethelyzetet megpróbált szabályozni, ez nyilván elkerülendő volt, és ezt sikerült is megtenni. A családi jog szabályainak a polgári törvénykönyvbe való visszaillesztését viszont tudjuk támogatni, tehát ez a szakma régi követelése volt, ebben a tekintetben tehát nem támasztunk aggályt.

Az egyes könyvek elemzése körében néhány mondatot mindenképpen szólni kell a személyek körében arról, hogy a cselekvőképesség általános hatállyal történő kizárása intézményének megszűnése fontos dolog, és valóban nemzetközi kötelezettségünket is ilyen értelemben teljesíti. Az, hogy konkrét ügycsoportokban lehetséges ez - és bizonyos időn belüli felülvizsgálat -, az mindenképpen egy olyan civilizációs irányba való elmozdulást jelent, ami a kiszolgáltatottságát azon embereknek, akik ilyen helyzetbe kerültek, jelentősen csökkenti, illetve a támogatott döntéshozatal és előzetes jognyilatkozat intézménye is ebbe az irányba hat.

(11.40)

A társasági jog területén kell megnéznünk azt, hogy itt például mik azok a területek, amelyekben ezt a bizonyos mércét - ahogy említettük -, hogy vajon megfelel-e a magyar érdekeknek, tud-e szakítani azzal a kiszolgáltatottságot eredményező liberális vadkapitalista vonallal a javaslat, amely Magyarország életét rendkívül káros módon befolyásolta... - hiszen a szocialista rendszerrel való szakítás nem hozott egy szerves átmenetet, hanem sajnálatos módon egy gyors és megfontolás nélküli átvételre került lényegében a nyugati jogrendszer.

Ebben a körben egyébként itt kell szólni külön az európai jog és a polgári jog szabályainak a viszonyáról. Mi hangsúlyozottan szkeptikusak vagyunk az Európai Unió intézményrendszerével szemben, azt gondoljuk, hogy az elmúlt időszak is bebizonyította, főleg a népszavazás óta eltelt időszak - a népszavazásig minden jelentősebb párt azt mondta, hogy itt tulajdonképpen minden rendben lesz és felemelkedést fog hozni -, ma már látjuk, hogy súlyos válság jellemzi az Európai Uniót. Az integráció igazából jórészt csak ott érvényesül, ahol nem kellene, ahol pedig integrációra lenne szükség, erőteljesebbre akár, ott kevésbé.

Mindazonáltal vannak helyeselhető irányok az európai uniós jogalkotásban, például a fogyasztóvédelem és a tisztességtelen piaci magatartással szembeni fellépés, vagy pedig a jótállás szabályai, ezek helyes, hogy bekerültek. Azonban úgy gondoljuk, méltatlan, hogy ennek a kódexnek a végén odabiggyesztve, egyébként törvényi feltételt nem is kimerítve szerepel egy ilyen csonka felsorolás arról, hogy milyen uniós irányelveknek való megfelelést tartalmaz. Szerintem sokkal méltóbb lenne, ha ezt egy külön jogszabályban jeleznénk, de nem látjuk szükségesnek, hogy ez itt megjelenjen.

A liberális vadkapitalizmus vadhajtásai elleni fellépés keretében nézzük meg, hogy a társaságok körében vajon elég megoldást jelent-e az, hogy 3 millió forintra emelkedik, mondjuk, egy gazdasági társaság, egy kft. törzstőkéje. Határozott válaszunk az, hogy nem. Tehát itt újra kell gondolni a rendszert, mégpedig úgy, hogy azt a fajta tisztességtelen, csalárd magatartás-sorozatot, amely jellemez sajnos tömegesen olyan vállalkozásokat, amik tulajdonképpen abból élnek, hogy ez a korlátolt felelősség valójában felelőtlenséget jelent, úgy gondoljuk, hogy a valódi fedezet és a valódi felelősség megteremtését a konszernjogi szabályok még szigorúbbá tételével kell megoldani. Hiszen most is teljes felelősséggel tartozik az, aki mondjuk, visszaél egy társaság korlátlan felelősségével, tehát úgy köt szerződést, tudja jól, hogy úgy rendel meg nagyon nagy volumenű építési munkát vagy áruszolgáltatást, amelyről tudja, hogy nem fogja megfizetni. Majd pedig, ha mégis bíróság elé kerül az ő háttérfelelőssége mint tulajdonos és ügyvezető, akkor a bírói gyakorlat elég gyakran megbicsaklik és nem szankcionálja, tehát nem érvényesül a teljes felelősség szabálya. Tehát úgy gondoljuk, hogy ezt sokkal erőteljesebbé kell tenni.

Az, hogy felszámolás alá kerülő cég vezetője három évvel az ilyen esemény után már céget vezethet, úgy gondoljuk, szintén nem jó, tehát jelentősebb időtartamú eltiltást látnánk szükségesnek, legalább tíz évet, és minimálisan a más társaságokban álló részesedéseinek nyilvánosságra hozatalát, hiszen itt olyan közérdekről van szó, amely elkerülhetetlenné teszi ennek az érdeknek, az ilyen típusú csalárd magatartásnak a nyilvánosságra hozatalát.

Áttérve most itt a következő könyvre, tehát a kötelmi jog világába, mindenképpen szintén sokkal radikálisabb változás kell, sokkal erősebb garanciák kellenek a fogyasztói kiszolgáltatottság megszüntetése érdekében az általános szerződési feltételekkel szemben. Nagyon helyeselhető irányokat tartalmaz a javaslat, igen szélesre húzza a tisztességtelen kikötések körét, és még az is nagyon jó, hogy közérdekű keresettel támadható, vagy a megtámadási jogot kizárja. De például el kellene gondolkozni a szerződések megtámadása egyéves időtartamának akár a kétévesre történő emeléséről, hiszen sok esetben egy év után derülnek ki olyan jellegű megtévesztési elemek, amelyek miatt egy fogyasztó csak később kerülhet abba a helyzetbe, hogy megvédje jogos érdekeit.

Érdemes volna azon is elgondolkodni, hogy a közvagyont érintő ügyben lényegében minden polgár mint tulajdonostárs kaphassa meg a szerződés érvénytelensége megállapítási jogosultságát. Itt a jogos érdek vagy jogi érdek igazolásával a jelenlegi szabályozás keretei között nagyon sokan elesnek ettől a lehetőségtől, olyanok, akik egyébként szívügyüknek tekintik a közvagyon megvédését.

Fontos erénye azonban a javaslatnak az, hogy a kellékszavatossági szabályokban az elévülést egy évre emeli fel, illetve egyáltalán a fogyasztói érdekvédelmet a kellékszavatosság és a jótállás szabályai körében erősíti.

Mindenképpen az is nagy erénye a javaslatnak, hogy semmisnek nyilvánítja az előtörlesztést tiltó szerződéses rendelkezést fogyasztó és vállalkozás között. Mint ahogy emlékszünk, a devizaadósság előidézése körében a bankok lényegében ez a rendszert alkalmazták, vagy olyan kapcsolódó kötelmekkel láncolták rabszolgaságba a hitelfelvevőket, amely őket a mai napig egy feloldatlan, megoldatlan problémába taszította.

Aggodalmas viszont a szerződéses jogok átruházásának intézménye, ez a csalárd vállalkozások mozgásterét növelheti. Ugyanígy a bizalmi vagyonkezelési szerződés is alkalmat adhat arra, hogy kellő védelem és garanciarendszer híján kiszolgáltatott emberek vagyonát tömegesen erre szakosodott vállalkozások megszerezzék.

Osztjuk több tekintetben Jobbágyi Gábor professzor úr kritikai megjegyzéseit a kötelmi különös rész egyes új szerződési elemeivel kapcsolatban. Helyes egyébként és jónak tartjuk mi is, hogy a fizetési megbízás, vagyonkezelés, franchise, lízing, faktoring, új típusú szerződések bekerültek, azonban például akár a faktoringszerződésnél utalnunk kell rá, hogy rendkívül veszélyes területről van szó, tehát a magyar vállalkozások az ismert körbetartozás miatt kényszerhelyzetben teljesen kiszolgáltatott diktátumok elszenvedői lesznek, tehát nagyon fontos, hogy a szabályozást még csiszoltabbá tegyük.

A hátralévő rövid időben most már csak inkább gondolatjelesen vetném föl az üzleti titok kérdéskörének a meghatározását, amely aggályos. A jelenlegi szabályozáshoz képest a közvagyon körébe tartozó adatok és információk köznyilvánosságtól való elzárására nyit lehetőséget, ezt semmiképpen nem támogatjuk.

Támogatjuk viszont a személyek védelme körében a sérelemdíj intézményét. Ez, úgy gondoljuk, hogy végre áttörheti azt a bírói gyakorlatot, amely Magyarországon oda vezetett, hogy a személyeknek valójában nincs igazi értékük. Legyen akár egy személyes szabadság megsértése egy hatóság részéről egy jogellenes fogva tartással, legyen szó egy jó hírnév megsértési ügyről, képtelenség az, hogy egy aránytalanul csekély összeggel kell megelégedni a jogsértetteknek. Nagyon fontos, hogy a szabályozásban viszont úgy alakítjuk a szabályokat végső soron, hogy ne adjon lehetőséget arra, hogy a köztudomású tényként való elismerésen túl ne lehessen bizonyítani a valós károk valós mértékét, nyilván az egyébként elvárható vagy bekövetkező kár mértékéhez képest.

Van itt még rengeteg probléma a tulajdonjog területén, például a tulajdonostársak egyhangú határozata szükséges a közös tulajdon használatba adásához. Száz fő fölött kritikus helyzetek alakulnak ki, itt az osztatlan közös tulajdonú földterületek, vagy éppen közösségek, tulajdonosi közösségek életét ez rendkívüli módon megnehezíti.

Amire még mindenképpen utalnék a végén, az az, hogy a hatálybalépéssel kapcsolatos szabályoknál elengedhetetlen annak a gondos megvalósítása, hogy mind a bírói gyakorlat, mind pedig a jogalkalmazók teljes köre és a polgárok leginkább, akiket érint ez, teljesen nyilvánvalóan megismerjék az új szabályokat, és képesek legyenek arra, hogy érdekeiket megvédjék, mert egy tisztességes társadalomban, ahol az egyén megfelelő méltósággal és megfelelő védelemmel kell rendelkezzen és autonómiával, nem maradhat fönn az a kiszolgáltatottság, amely jelenleg a magyar embereket a mindennapi magánjogi viszonyokban jellemzi.

Mi ehhez képest fogjuk tehát a végső támogató nyilatkozatunkat megadni, de mindenesetre ezúton is még egyszer köszönjük a kodifikátoroknak a kitűnő munkát.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu