DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék elnöke tájékoztatójának első mondatait úgy kezdte, első szavai úgy hangzottak, hogy mélyreható feladatai vannak az intézménynek, azokkal foglalkozik, és továbbment, megosztotta velünk gondolatait az intézményt illetőleg, azután a teljesítményt illetőleg, azután az elvárásokat illetőleg. Mindezek részben koncepciós témák, ugyanakkor az elnök úr példákkal is demonstrálta, itt-ott, ahol úgy gondolta, hogy előadása az Országgyűlés számára megvilágítja a témát. Mert a téma valóban összetett. Ilyen mondásokat tőle hallunk, szerte az országból hallunk, hogy igen, valamit tenni kell ebben a következmények nélküli országban. Következmények nélküli, így van, vagy nem így van. De ez egy mentalitás.

A tennivalók kezdődhetnének talán a legeredményesebben úgy, hogy nyilvánosságra kerüljön az, amire az ország kíváncsi, vagy ha nem is kíváncsi, tegyük kíváncsivá az országot. Mi, ez az Országgyűlés, éppen ilyen misszióval, megbízatással is működik. Hogy aztán az intézmény, az Állami Számvevőszék hogyan végzi ezt a feladatot, úgy, ahogy a kodifikáció, ahogy a feladatok azt megjelölik, vagy pedig úgy-é, éspedig úgy-é, hogy meglátja menet közben, és észrevételeket összegez, és annak fényében vagy annak segítségével is módosul a folyamat, ez a dolgok természetéből adódik.

Az Országgyűlés, ez is meg szerte a világon, törvényeket hoz, aztán időnként megreparálja. Ezt elegánsan úgy nevezzük, hogy módosítás meg alakítás. Ez az intézményeknél is áll. Az, hogy az Állami Számvevőszék elnöke beszámol a Magyar Országgyűlésnek különböző tevékenységeiről, hogy csak két fő ágazatot nevezzek meg, az ellenőrző és a tanácsadó, ugye nyilvánvaló, vagy ha nem, akkor emlékeztessük magunkat, tisztelt Országgyűlés, hogy a magyar Számvevőszék bizonyos dolog nem, és bizonyos dolog igen. Mi nem? Nem egy kormánykodó, irányító, döntéshozó szervezet. Azt mások csinálják. Az Országgyűlés kormányoz, illetve itt meg ott delegálja a kabinetnek, meg ki mindenkinek, megvan erre az apparátusa.

Ebben az intézményrendszerben, most már ha az egész államot, az egész társadalmat nézzük, az Állami Számvevőszék egy ellenőrző, felülvizsgáló testület. Ez az ellenőrző, felülvizsgáló szerep terjedhet odáig, és képviselőtársaink hallgassanak önmagukra, vagy emlékezzünk arra, ami ott is elhangzott, néha észrevesszük, néha panaszkodunk, néha hiányoljuk, hogy mindez az ellenőrző szerep átmegy-e, átnyúlik-e a tanácsadás szférájába. Adjon-e az Állami Számvevőszék tanácsot vagy ne? Képviselőtársaim, ha magunkba nézünk, láthatjuk, hogy talán éppen az a személy, néha egy személy mind a két dudát fújta. Innen is meg onnan is. Nincs ebben nagy baj, csak lássuk, hogy az intézménnyel való felelősségteljes foglalkozásunk, ennek a jelentésnek a megvitatása ilyen következményekkel is jár.

És akkor a témák, amik előkerülnek, például az önkormányzatok ellenőrzése, nyilván várjuk, és az Állami Számvevőszék rámutat itt meg ott dolgokra. Hallottam én, és nyilván mindnyájan hallottunk vitákat vagy akár viharokat is ennek kapcsán, hogy mit mond az Állami Számvevőszék, mit ír, és mit mulaszt el megírni, mit mulaszt el észrevenni. Nem részletezem, nincs rá időnk. De nyilván sokan tudjuk ezt. Az, hogy a több jelentés, nagyobb számú jelentés ezt produkálja, jól van. Hát persze, legyen! Mert hiszen ott, ahol, hogy is mondjam, faragnak, ott forgács is keletkezik.

(15.00)

Az önkormányzati rendszerben, hogy aztán mi hogyan történik, és mi okozta, ez már értékelés. Mondja az Állami Számvevőszék? Hát persze, hogy szeretnénk ezt hallani, és megvan az a jó szerencsénk, hogy Józsa képviselő úr másképpen látja a világot, de segítek neki - ha el tetszik fogadni ezt a látást is -, hogy most megvan az az előnyünk, az egész apparátusnak, hogy az önkormányzatok állami számvevőszéki ellenőrzése egy olyan ember irányítása alatt van - aki az Állami Számvevőszék elnöke -, aki maga önkormányzati tapasztalatokkal rendelkezik. Hát nem mindnyájan rendelkezünk ezzel, és nem is hozok példákat arra, hogy milyen jó, ha rendelkezünk és milyen jó, ha nem kontárkodunk bele olyasmibe, amihez keveset értünk.

De aztán az, hogy az Állami Számvevőszék adjon-e tanácsot abban, vagy csak észlelje, regisztrálja, hogy az európai uniós támogatások felhasználása, lehívása hogy történik, hát ez engemet is időnként megharagít, pedig én igen békés természetű ember vagyok. Mindenki tudja, ugye? Tessenek tanúskodni, hogy Horváth János békés természetű! De ez a Horváth János nagyon megharagszik időnként, amikor az európai uniós források valahogyan nem hívódnak le, vagy nem kerülnek oda, hogy itt épüljön valami, ott gyümölcsös keletkezzen, ott megint legyen ne csak 800 ezer tehenünk, hanem 2 millió, mint ahogy volt húsz évvel ezelőtt és így tovább. Annyi mindent tehetne, annyi mindennek eszköze lehetne az a le nem hívott nagy összeg, számokat nem mondok, valamit hallottam a napokban, 79 és 29, szóval ilyen arányokat. Én szeretném nem elhinni ezeket, de olyan személyektől halljuk, hogy el kell hinni. Akkor pedig még inkább haragszom magamra. Az Állami Számvevőszékre haragudjak? Nem, de örülök, amikor az Állami Számvevőszék rámutat arra, hogy bizony a kormánykodás szférájában - vagy nem tudom, kicsoda kompetens ezeknek a forrásoknak a mozgatásában - valami nem megy rendjén.

Itt van az a példa, amikor az ellenőrző szervezet, az Állami Számvevőszék felhívja a figyelmét a társadalomnak, a kormányzatnak, az Országgyűlésnek, hogy itt aztán valami tényleg nincs rendjén, és az Országgyűlésnek megvan a hatalma, befolyása, de minden eszköze ahhoz, hogy valamit tegyen. És ha nem teszi, akkor legalább lássuk be, hogy milyen nagy mértékben elmaradunk amögött, ahol lennünk kellene. Nem folytatom ezt, továbbmegyek.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A harmonizációk dolgában: mennyi mindenre rámutat - már ebben a jelentésben látjuk, és az esztendők során hallottuk - az Állami Számvevőszék olyan összefüggésekre, amelyek úgy maguktól, a szemünk megdörzsölése nélkül nem nyilvánvalóak, nem természetesek. Ilyesmik a hírportál, az internetes valami, a közvélemény számára tudni, most a közvélemény nemcsak azt jelenti, hogy Jóska bácsi és Mari néni megbeszélgeti vagy egy kávéházban az intellektuálisok vagy újságírók elbölcselkednek fölötte, hanem azt is, hogy a gazdasági döntéshozók, hazai vállalkozók igenis megteszik-e azt a lépést, hogy valahol építenek valamit. Különösen aztán a külföldi, a nemzetközi világban, mert hiszen az, hogy történik-e valami vagy nem, lesz-e beruházás, lesz-e építés, az úgy kezdődik, hogy valaki meglátja, hogy talán ezt érdemes csinálni, és elkezd gondolkodni róla, és nem kíván kimaradni a lehetőségekből. Itt az Állami Számvevőszék által feltartott tükör, amiben látjuk magunkat és a világ láthat bennünket, olyan nagyon fontos, hogy ötször kellene mondanom és énekelnem itt, olyan nagyon fontos.

Tehát itt van, amikor az ellenőrző szervezetnek - mint egy melléktermék - olyan nagy jelentősége van, illetve következményeiben olyan nagy jelentősége lehet. Persze, nagyon jó volna - jó volna? -, hogyha én ezt elmondhatnám egy fél órában vagy akár a részletekbe mehetnénk, sőt egy paragrafust beiktatok itt, milyen jó volna - miért is nincsen? -, de nincs számvevőszéki bizottsága az Országgyűlésnek. Szokott lenni, én valamikor tagja voltam. Olyan jó munkát végeztünk ott, hogy csuda. Valahogyan ez nincsen. Én tudok nagy országokról, kis országokról szerte a világon, ahol van, és jól működik. Az, hogy minálunk ez nincsen, hogy a pénzügyi bizottság vagy a fiskális, vagy milyen bizottság, ahol a pénzről van szó, a költségvetésről és az ellenőrzésről, valami bölcsesség ezt valamikor összekalapálta, de nekem most ennek a jelentésnek az olvasása során, és igen tisztelt képviselőtársaim megszólalása nyomán az jut az eszembe, hogy bizony hiányzik az a munkamegosztás vagy az a két oldalról való megvilágítása annak, amik vagyunk, Magyarország, a magyar gazdaság. Mert akkor észrevehetnénk olyanokat, hogy hogyan is van a nemzeti vagyon? Nemzeti vagyon, nemzeti jövedelem? Én emlékszem, ebben az épületben erről szó volt, volt törvényalkotás is az elmúlt idők során, és azt hiszem, éppen Nyikos képviselő úr figyelmeztetett bennünket arra, hogy mennyire nem tudjuk a kettő közötti különbséget. Pedig mekkora a különbség a vagyon és a jövedelem között!

Mindenki nemzeti jövedelemről beszél vagy nemzeti vagyonról, és néha összekeverik. Ez az összekeveredés sokba kerül nekünk, ez a tudatlanság bizony nem ártalmatlan.

Aztán hasonlóképpen itt milyen jó volna, ha többet tudnánk és az Állami Számvevőszék vizsgálódásai továbbmehetnének az újraelosztás témájának vizsgálódásában. Igen tisztelt Országgyűlés, egyikünk sem szólt, vagy talán itt haloványan hallottam valakitől az újraelosztás gondjáról, mert az, hogy mennyi a jövedelme kinek, valakinek, intézménynek vagy akár önkormányzatnak, vagy az egész országnak, a nemzeti jövedelem, aztán hogyan osztódik el, és aztán az újraelosztás, ezek olyan nagy témák, és annyira misztikusak, hogy úgy csinálunk, mintha nem is érdekelne bennünket.

Magyarország jelenlegi sántikálása és lemaradása önmaga mögött jelentős részben éppen az újraelosztás hibáiból és patologikus jelentéseiből van. Továbbmehetnénk, a kapacitástékozlás, az, hogy miért nincs annyi föld megmunkálva, mit jelent az GDP-ben, nemzeti jövedelemben, ha az működne.

Selyem, tehén - több százezer vagy félmillió roma, cigány ember, akik ha munkát találnának, azt, amit már tudnak, nagyapáik teknővágók voltak és vályogvetők, és húszféle cigánymesterség volt. Ma rangon aluli, vagy valahogyan nem megy. Nem gyűjtenek eperfalevelet a selyemhernyónak, mert azt mondják, hogy az rangon aluli. 150 évvel ezelőtt Magyarország Európa harmadik országa volt selyemtermesztésben Franciaország és Itália után, és sorolhatnám ezeket. Az Állami Számvevőszék ezekre úgy mutathatna rá, mint a mulasztásokra, amelyek sokba kerülnek az országnak.

Én arra biztatom magunkat, tisztelt Országgyűlés, hogy biztassuk az Állami Számvevőszéket, hogy ilyen dolgokban igen hasznos lehet. Az, hogy kritizáljunk - Józsa képviselő úrra mutatok megint, mert ő csinálta ezt igen ékesszólóan. (Babák Mihály: Nincsen bent.) Jól van, az rendben van, de abból nem lesz énekes halott. Abból lesz valami termelés és előrehaladás, ha azt mondjuk, ha dicsérjük egymást, keressünk lehetőséget, hogy itt-ott, ami jól megy - néha nehezen találunk - (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de találjuk meg és dicsérjük.

Ebben az állami számvevőszéki jelentésben, tájékoztatásban számos olyan dolog van, ami fogantyú, hogy valahová menjünk vele. Köszönöm a meghallgatást. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(15.10)

Forrás: parlament.hu